Puss Sándor atya az egyetlen magyar nemzetiségű jezsuita szerzetes a Felvidéken. Hivatása mellett a Jóindulat Polgári Társulás elnöke is. Karitatív tevékenységét jól ismerik a családok. Hivatásról, ünnepről és az Irgalmasság szentévéről beszélgettünk.
Hogyan ünnepli a karácsonyt?
Szerzetes vagyok, ezen belül pedig pap – vagyis a Karácsony számomra kicsit munkanap is – feladatom azon dolgozni, azt előkészíteni, hogy mások meg tanuljanak szebben ünnepelni. A mai fogyasztó társadalomban mindez nem könnyű. Maga az előkészület egyre körülményesebb. Ma már nehéz az adventi várakozásról tanúskodni, amikor a templomfalakon kívül december elejétől már a hedonista karácsonyi hangulat uralkodik. A kérdésre tehát az lenne az őszinte válasz, hogy kihívás az ünneplés.
Mi kerül az ünnepi asztalra?
Csupán a szentestét fogom tudni a szerzetesek közösségében eltölteni – itt ünneplek majd 16 jezsuita társaságában. S mivel egész Szlovákiából vagyunk, szinte valamennyi hagyományos szlovák étel felkerül az asztalra – magyar csak a paprika lesz, de az nagyon. No meg meglepem őket finom magyar borral.
Miért fontos Önnek az ünnep?
Számomra azért fontos az ünnep, hogy tudjak megállni, értékelni, elismerni a sikereket, ünnepelni azt a sok szépet, amit naponta kapok – adhatok. Ha nem találnék kellő időt az ünneplésre, akkor egy idő után semmire sem lenne időm.
Mit kíván az újévre?
A 2016-os év az Irgalmasság szentéve lesz – azt kívánom, hogy tudjak még irgalmasabb lenni ott, ahol irgalomra lesz szükség, viszont igazságos is, ahol vissza fognak akarni majd élni az isteni irgalommal – mert ilyen is lesz. Minden ismerősömnek és minden hívő embernek azt kívánom, hogy tapasztalják meg az irgalmasság gyógyító melegét, léleképítő erejét.
Hideghéthy Andrea, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”52835,50663,43343″}
