Az augusztus huszadikát követő szombati napon idén is megrendezésre került a hagyományos Szent István-ünnepség, az első szent királyunk tiszteletére a szomszédos Ausztriába rendezett zarándoklat, melyet a Bécsi Magyar Katolikus Egyházközség, az Európa-Klub, a Cserkészszövetség és további bécsi magyar egyesületek szerveztek. Helyszíne a Szent István első vértanúról elnevezett Szent István-dóm volt.
A szebbnél szebb népviseletbe öltözött, szerte a Kárpát-hazából érkezett zarándokok regisztráltak a Német Lovagrend templomának udvarán, majd az „Angyaloknak királynéja, tiszta szűz…” kezdetű Mária-énekre fél egykor hangos harangszó közepette vonultak át a dómba, ahol Simon Ferenc esperesplébános, a Bécsi Magyar Katolikus Egyházközség lelkésze köszöntötte a Felvidékről, az anyaországból, Erdélyből, Ausztriából és más tájakról összesereglett csoportok tagjait, akik keresztaljaikkal, zászlóikkal, településük nevével ellátott tábláikkal, és a saját maguk által sütött kenyérrel érkeztek. Köztük voltak a Pozsony-Főrévről Mrva Olga kántornő vezetésével, Vereknyéről, Pozsonyligetfalu-Zabosból és Nagyszombatból érkezett zarándokok is, akik Mária-zászlójukkal vonultak be.
Ünnepélyes bevonulás (Fotó: Zilizi Kristóf/Felvidék.ma)
Az ünnepi szentmise főcelebránsa a mosonmagyaróvári származású Dékány Sixtus cisztercita szerzetes-apát volt Zircről, aki jelenleg Székesfehérváron működik. Szentbeszédét egy érdekes történet elmesélésével kezdte: Egy négyéves kisfiú egyszer megkérdezte tőle, vajon milyen is Isten. Erre ő kicsit elgondolkodva, ugyan mit is felelhetne rá, hogy az óvodás kisgyerek számára is felfogható legyen a válasza, hirtelenjében azt mondta, hogy amolyan „jó fej”. – De mennyire, kedves atya? – kíváncsiskodott tovább a gyerek. – Hát kérlek szépen, annyira, mint a te édesapád. -Csak annyira? – hangzott ismét a kérdés a gyerektől.
Isten országa köztünk, bennünk van. Isten jóságába kell belekapaszkodnunk.
A megmaradás törvénye az emberi élet, a jövőnk biztosítéka, gyermekvállalásunk a boldog magyar jövő záloga. Komolyan kell vennünk Szent István tanúságtételét.
Legyünk tiszták, hősök, szentek, ahogy erre felszólít a 293-as „Isten, hazánkért térdelünk eledbe…” kezdetű ének is. Akarjunk hát terjesztői, megőrzői, hirdetői, ápolói lenni a mi szent örökségünknek! – zárta homíliáját a cisztercita apát.
A nádszegi csoport készülőfélben (Fotó: Zilizi Kristóf/Felvidék.ma)
A mise végén az áldoztatás után került sor a kenyerek, gyümölcsök és egyéb más eledelek megszentelésére, majd az áldás után a székely és magyar himnusz, s végül a Mária-himnusz eléneklése következett Lévay Tibor főkántor gyönyörű művészi orgonakíséretében.
A mise után néhány zarándokkal rövid interjút készítettek tévések, majd 15 órától kezdődött a néptánc- és énekcsoportok fellépése a dómmal szomszédos Érseki Palota udvarán, ahol megszentelt kenyérrel, borral, üdítővel kínálták a zarándokokat a székelyföldi, brassói népviseletbe öltözött líceumos leányzók és legények, akik később a brassói Búzavirág Néptáncegyüttes tagjaiként fel is léptek. De voltak fellépők Nádszegről, Tardoskeddről, Kicsindről, Felsőpatonyból, Ebedről, Nagycétényből, Nyitracsehiből, Ipolynagyfaluból, Ajkáról, Kapuvárról és a szigetközi Darnózseliből is.
Egy év múlva újra Bécsben találkozzunk hát, kárpát-medencei magyarok, ne hagyjuk ki akkor sem Szent István király ünnepét, hanem méltón üljük meg azt!
