Régi adósságot törlesztettek a zselíziek. A város egyik híres szülöttének, Fischer-Colbrie Ágostonnak emeltek szobrot a Szent Jakab-plébániatemplom előtti téren szeptember 18-án.
A városban eddig csak két szobor volt található, az egyik Zselíz másik neves szülöttéé, Khrendl Antalé, a városháza előtt pedig Milan Rastislav Štefánik szobra áll, aki semmilyen módon nem kapcsolódik a városhoz, viszont egy EU-finanszírozású projektben kitételként szerepelt.
A Fischer-Colbrie-szobor felavatása hosszas előkészületek eredménye, fő kezdeményezője Csonka Ákos, az MKP helyi szervezetének elnöke volt, aki saját bevallása szerint még egyetemi történelemtudományi tanulmányai idején tűzte ki célul, hogy valamilyen formában emléket állít e jeles személyiségnek. „Bár mindig is elkötelezett lokálpatrióta voltam, Fischer-Colbrie Ágostonról csak az egyetemen hallottam először. Megdöbbentett, hogy egy ilyen embernek nemhogy kultusza nincsen a szülővárosában, de a lakosok nagy részének még csak fogalma sincs róla, hogy ki volt és mit alkotott. Ekkor úgy döntöttem, hogy ezen sürgősen változtatni kell, és méltó emléket kell állítani neki. A kivitelezés nem volt egyszerű, de hosszas kutakodás után végül sikerült megtalálni a megfelelő forrásokat, és a segítőkész tenni akaró embereket” – mondta el a szoborállítás körülményeiről Csonka.
Csonka Ákos köszöntője (Fotó: Riedl Regina)
A mellszobrot egy keszthelyi szépmíves, Túri Török Tibor készítette, aki az ügy iránti elköteleződés jegyében a zselízi közösségeknek adományozta a művet. A szobor talapzata pedig Tóth Gyula kőfaragómester munkáját dicséri, aki ugyancsak elkötelezett a helyi értékek támogatását illetően. „Öröm, hogy ilyen tenni akaró, nemzetüket becsülő emberekkel hozott össze a sors, és a művemmel segíthettem nekik áldozatos munkájukban. Sok ilyen emberre lenne szükség a Kárpát-hazában, hiszen így építhetünk magyar jövőt közösségünknek” – nyilatkozta a szobor megalkotója, Túri Török Tibor. Továbbá azt is hozzátette, hogy már a jövőről is beszéltek, és kilátásba helyezték, hogy a Zselízhez kapcsolódó neves cukrásznak, Franz Sachernak is emléket állítanak majd.
Molnár Imre méltatása (Fotó: Riedl Regina)
Az avatóünnepséget mintegy a városi napok záróakkordját tartották. A méltató beszédet Molnár Imre történész, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója mondta, aki Esterházy János életének és munkásságának kutatójaként foglalkozott Esterházy párttársának (Országos Keresztényszocialista Párt), Fischer-Colbrie Ágostonnak a munkásságával is. Beszédében kiemelte, hogy Fischer-Colbrie egy olyan korban tett tanúbizonyságot humanizmusáról, amikor arra a legnagyobb szükség volt. Nem véletlenül maradhatott egyedüli magyarként püspöki hivatalában Trianon után. Az egyházi, a közösségi és a politikai életben egyaránt maradandót tudott alkotni, jelleme és személyisége pedig méltán állhat példaként a 21. század embere előtt is.
A közönség (Fotó: Riedl Regina)
Csonka Ákos beszédében köszönetet mondott mindazoknak, akik bármilyen jellegű hozzájárulással, támogatással segédkeztek az impozáns emlékmű létrehozásában. Külön kiemelte, hogy a város vezetése, az egyház és a Nemzetstratégiai Kutatóintézet nélkül mindez nem valósulhatott volna meg, de a helyiek oroszlánrészt vállaltak abban is, hogy a szobor környezetét a püspök szellemiségéhez méltóvá varázsolják.
Az ünnepi szavak után Juhász András, a város polgármestere, illetve Túri Török Tibor leplezték le a műalkotást, végül Illés Stanislav esperes megáldotta a remek mellszobrot.
