Már harmadik éve kisebb forradalmat csinál a Vekker Műhely a felvidéki színházi életben. A forma, amit választottak, a színházi nevelési előadás osztályokban, eddig itt nem volt.
Czajlik József vezetésével a kassai Thália Színháznak ugyan vannak törekvései, a műfaj mégis hiánycikk. Hiánypótlónak tekinthető tehát a Vekker Műhely e heti négy előadása a komáromi Ipari Szakközépiskolában, illetve a Jókai Színházzal közösen indított színház-pedagógiai feldolgozó foglalkozásaik komáromi középiskolákban. Kuklis Katalinnal, Romada Rakottyay Katalinnal és ifjabb Havasi Péterrel, a Másik oldal / Druhá strana című, az identitásról szóló előadás után beszélgettünk.
Mik a tapasztalataik?
Kuklis Katalin: Négy osztállyal találkozunk a komáromi Ipari Szakközépiskolában, három előadás már mögöttünk van. Izgalmas látni, mennyire mások az egyes közösségek, hogy milyen viszonyok vannak osztályokon belül. Az egyik csoport nagyon nyitott volt, könnyen bekapcsolódott a játékba; a másik zárkózottabb, velük másképpen kellett kommunikálni. Nekünk is mindig új feladat felmérni, milyen csoporttal állunk szemben.
Miki és szlovák barátnője, Vera jelenete (Fotó: Bárány János/Felvidék.ma)
Ezekbe az osztályokba jórészt fiúk járnak. Ezért hozták a Másik oldal / Druhá strana című színházi nevelési előadást, melyben nagy szerepet játszik a futball?
Kuklis Katalin: Tavalyelőtt már volt egy próbálkozásunk az ipariban, és nagyszerűen működött, pedig annak egy lány volt a főszereplője. Nem nemek szerint válogatjuk a közönségünket. Azokra a helyekre megyünk, ahová hívnak bennünket. Az iparival már van egy kialakult kapcsolatunk, a harmadikosokhoz visszahívnak. Jók a visszajelzések. Tehát nem azért hoztuk ezt az előadást, mert itt nagyrészt fiúk vannak, de érezzük, hogy ők jobban bevonódnak ebbe a játékba.
ifjabb Havasi Péter: Valóban, mivel iparista fiúosztályról van szó, hamarább ráharapnak egy focista történetére, de ennek a témának a foci tulajdonképpen csak a csomagolása; identitásról, együttélésről, kétnyelvűségről szól a történet. Vannak részek, amik a lányokat érdeklik jobban. Amikor például Miki párkapcsolatát taglaljuk Verával, a szlovák lánnyal, aktívabbak a lánynézők.
Miki magyar fiú, szlovákiai magyar. Nagyszelmencről származik, és mert focizni szeretne, Zsolnára jelentkezik fociakadémiára. Így kezdődik a Másik oldal / Druhá strana.
Romada Rakottyay Katalin: Közös produkció ez a magyarországi Káva Kulturális Műhellyel. Üres lap címmel játszották az előadást. A történet náluk is ugyanez volt. Magyarul adták elő, magnóról hozták be a szlovák nyelvet. Láttuk az előadást, és azt mondtuk, itt, két nyelven, még erősebb hatása lesz. Mi még inkább a szlovákiai magyar környezetbe adaptáltuk.
Kuklis Katalin: Benyújtottunk egy pályázatot a Nemzetközi Visegrádi Alaphoz, amely sikeres lett, s ez tette lehetővé a Kávával való együttműködést. Ők azóta már levették a műsorról ezt az előadást, de nagyon örülnek, hogy általunk tovább él. Milák Melinda és Gyombolai Gábor voltak a szakmai programvezetők, Lucia Satinská és Bilász Boglárka a nyelvi lektorok. Sereglei András rendezte az előadást, az író-dramaturg pedig Róbert Júlia volt.
Körben ülve folytatódott a játék (Fotó: Bárány János/Felvidék.ma)
Az identitás kérdését boncolgatják.
Romada Rakottyay Katalin: Azt kérdezzük: mi határoz meg egy embert? Ki vagyok én? S az a tapasztalatunk, hogy a nemzeti identitáshoz, a magyarságukhoz, vagy éppen a szlovákokhoz való viszonyukat nagyban meghatározza az a tény, hogy mennyire bírják a szlovák nyelvet.
Figyeltem önöket előadás közben, végig a szerepeikben maradtak. Miki, az édesanya, a testvér, a barátnő, a nyomozónő szerepében.
ifjabb Havasi Péter: A legnehezebb feladat az interaktív részeket is a szerepen keresztül szűrni. Akkor sem vihet el minket a szerep, mert hiszen a mi feladatunk, hogy lehetőséget teremtsünk a beszélgetésre: érezzék a diákok, hogy beleszólhatnak a játékba, formálhatják az előadást; persze, egy picit irányítottam, hogy ne kanyarodjunk el a témától. Igyekszünk a témát sok oldalról megvilágítani, s minden vélemény fontos a számunkra. Időnként persze, nehéz egyszerre szerepben maradni, és irányítás alatt tartani a szituációkat.
Voltak olyan előadások, melyek valami miatt meglepetést okoztak?
Kuklis Katalin: Meglepő volt néha, hogy miképp gondolkodnak ezekről a kérdésekről tizenhat-tizenhétéves fiatalok, s hogy az, amit gondolnak, vajon mennyire a saját gondolataik és mennyire a szülőktől, a közösségtől átvett gondolatok. Ez mindig és minden esetben elgondolkodtató. Itt, a legutóbbi csapatnál az volt az érzésem, hogy a srácok a saját élettapasztalataikon keresztül közelítették meg a témát. De volt olyan csoportunk is már, amikor azt éreztük, az identitás témája náluk elméleti síkon fut. Van egy elképzelésük, mit jelent számukra a magyarságuk, a gyakorlatban pedig van egy ettől független létük. Ilyen szempontból néha voltak nagyon meglepő válaszok.
Egy mosoly a következő előadás előtt (Fotó: Bárány János/Felvidék.ma)
Mit szólt a szakma a Másik oldal / Druhá strana premierjéhez tavaly nyáron?
Kuklis Katalin: Nehéz eljutnunk a magyarországi szakmához, mert két nyelv, a magyar és a szlovák szólal meg ebben a kétnyelvű előadásban, ráadásul a színházi nevelés Magyarországon is egy olyan ágazat, amelyet sem a színház, sem a pedagógia nem tud teljes mértékben felvállalni. De ott több évtizedes hagyománya van a színházi nevelésnek. Nálunk színházi szakma van, a színház-pedagógiai szakma pedig hiányzik. Azon dolgozunk, hogy mielőbb legyen.
ifjabb Havasi Péter: Két éve, amikor még a kassai Thália Színház tagja voltam, szerepeltem az Akárkik című osztályszínházi előadásban, amely Kárpáti Péter Akárki című színműve alapján készült, és mi is rádöbbentünk, mennyire hiányzik ez a műfaj, amely az ötvenes- hatvanas években indult Angliából, majd Németországon keresztül eljutott a cseh színházakig. Magyarországon is több mint húsz éve jelen van, és egyre nagyobb teret követel.
Milyen friss produkciók szerepelnek a Vekker Műhely repertoárján?
Kuklis Katalin: Feldolgozó előadásokat tartunk a Komáromi Jókai Színház friss bemutatója, Az ügynök halála kapcsán, ahol Tóth Károly színművész, az egyik szereplő a vendég. Miután látták az előadást az osztályok, megbeszéljük, feldolgozzuk a látottakat. A héten a komáromi Selye János Gimnáziumban tartottunk ilyen foglalkozást. Célunk, hogy idővel ez az oktatás szerves része legyen. Mert ebben annyi lehetőség és izgalmas forma van, melyeket ki lehetne aknázni, ám mégsem nyit felé ez a közeg eléggé. Pedig az a szép ebben, hogy a diákok, akikről gyakran azt halljuk, hogy passzívak, érdektelenek, s egyre nehezebb velük szót érteni, megnyílnak, és akarnak beszélni.
Romada Rakottyay Katalin: Alsó tagozatos tanulók számára készítettünk a nyáron egy bábos előadást, a címe: (E)mese. De az idén kezdtük el együttműködésünket is a győri RÉV Színházi és Nevelési Társulattal. Egy Nemzetközi Visegrádi Alap által támogatott projektről van szó, amelynek eredményeképpen létrehoztunk egy résztvevő színházi előadást, amelynek címe Komfortzóna, s amelynek kapcsán a menekültkérdésről szeretnénk beszélgetést kezdeményezni felnőttekkel.
