Ismét beköszöntött december 6-a, amelyet évről évre minden kisgyermek lázasan vár. Szent Miklós napján az óvodákban, iskolákban, bevásárló központokban, vásárokban, művelődési házakban is találkozhatunk a Mikulással, aki a gyermekeket ajándékokkal – finomságokkal és apróságokkal – halmozza el.
A piros palástos Mikulás eredetileg Szent Miklós népies alakja, akit a hagyomány szerint a gyermekek és diákok védőszentjének tartottak. Szent Miklós kultusza a 10. századtól terjedt el Európa-szerte, azonban a mai Mikulás-napi szokások csupán a 19. századra alakultak ki.
A 19. század előtti hagyományos ünneplés – többek között hazánkban is – az álarcos, jelmezes játék volt, a gonosz elűzése céljából. Ebben az időszakban a fiatalok házról házra jártak, és hosszú, csörömpölő láncaikkal ijesztgették a járókelőket. Az ajándékosztó, piros palástos, szakállas Mikulás a 19. század végén vált ismertté hazánkban.
A magyar néphagyomány szerint december 5-én éjjel a Mikulás meglátogatja a gyermekeket, akik másnap virradóra a kikészített csizmájukban egy kisebb ajándékot találnak. Ez persze csak azokra a gyermekekre vonatkozik, akik jól viselkedtek, a rosszak mindössze virgácsot találnak a csomagban.
Mikulás-napi hagyományok a Marianum Egyházi Iskolaközpontban
„A Marianum Egyházi Iskolaközpontban a kezdetek óta nagy hangsúlyt fektetünk az advent, ezen belül a Mikulás-nap megünneplésére. A hittanórán a gyerekek részletesen megismerkednek Szent Miklós életével, a hozzá fűződő történetekkel és legendákkal. Rajzórákon is megjelenik a téma” – mondta Mózes Endre, a Marianum Egyházi Iskolaközpont tanára.
Hozzátette, december 6-án meg is jelenik az iskolában a hagyományos jelmezben pompázó Mikulás, akinek a kicsik és nagyok műsort adnak, énekelnek, ahogy azt hagyományosan megszoktuk.
„A legutóbbi időkig a nagyoknál szokás volt saját készítésű ajándékkal meglepni egymást. Mára ez a szokás átalakult, megkomolyodott, az iskola bekapcsolódik a szegények számára indított adománygyűjtésbe, a saját készítésű ajándékok pedig a karácsonyi kincskereső vásáron kapnak helyet. Mikulás számunkra az ajándékozás, az örömszerzés ünnepe. Talán még a tanítási órák is meghittebbek, lazábbak ilyenkor. A tantestület tagjai között pedig máig él az a szokás, hogy csokit, szaloncukrot csempészünk egymás asztalára. Jó örömet szerezni, jólesik gyermekszívvel örülni, várni az igazi ajándékot, Jézus Krisztust” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Mózes Endre, a Marianum Egyházi Iskolaközpont tanára.
(Fotó: http://www.zsgmarianum.edu.sk)
Azonban ahány ház, annyi szokás. Vannak, akik a nagyszakállú piros palástos és sapkás Mikulást kedvelik, mások viszont jobban preferálják a hagyományos püspöksüvegben és pásztorbottal ajándékokat osztó Szent Miklóst.
A Mikulás elnevezést is többféleképpen használják: az ’50-es évektől kezdődően hazánkban elterjedt a Télapó kifejezés is, azonban Amerikában Santa Claus, Franciaországban Karácsonyapó, Oroszországban pedig Fagyapó néven ismert.
