Január 22-én a magyar kultúra napját ünnepeljük. A kézirat szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnusz megírását, amely Erkel Ferenc zenéjével Magyarország nemzeti himnusza lett. Erre az eseményre emlékezve 1989 óta ünnepeljük a magyar kultúra napját.
A bodrogszerdahelyi magyar tannyelvű alapiskolában az idén is színvonalas ünnepi műsor közvetítette a magyar kultúra szépségét és jelentőségét. Az iskola kórusa a Himnusz eléneklésével nyitotta a programot, amelyet Wass Albert Intelem című verse koronázott meg. A népdal, a néptánc, a népmese, a költészet egy-egy gyöngyszeme, valamint verses, zenés, táncos összeállítás szerzett élményteli perceket a szép számú közönségnek.
„Isten, áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel,” szól nemzeti imánk – a Himnusz kezdősora. Kölcsey Isten áldását kérte nemzetünkre. A Himnusz közös éneklésével, a hagyományaink rendkívül gazdag tárházából merített ünnepi műsorainkkal, közös megemlékezéseinkkel mi is ezt tesszük a magyar kultúra napján.
Szép gesztus, ha ezen a napon kifejezzük tiszteletünket és hálánkat azért, hogy van aki élteti, tovább adja, és új csodákkal gazdagítja a magyar kultúrát itt, a Felvidéken is.
A bodrogszerdahelyi magyar tannyelvű alapiskolában az idén is színvonalas ünnepi műsor közvetítette a magyar kultúra szépségét és jelentőségét. (Fotó: Tökölyi Angéla/Felvidék.ma)
Ahhoz, hogy a magyar kultúra gazdag kincsestárából naponta meríteni tudjunk, naponta meg tudjuk élni azokat az élményeket és tanításokat, amelyet Isten igéje, a zene, az irodalom, a néptánc, a népzene, a színház közvetíteni tud számunkra, fontos, hogy legyen magyar iskola és pedagógus, templom és lelkész, színház és színész, tudós, művész, kiváló szakember és művelt ifjú nemzedék, amely büszkén vallja Kosztolányit idézve, hogy „Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható.”
A magyar kultúra igazi tartalmát a zene, az irodalom, a történelem, a múltunk és hagyományaink mellett az anyanyelvünk, a magyarságtudatunk, értékeink, és emberségünk adja.
Magyarságtudatunkat erősíteni, értékeinket megőrizni és gazdagítani, anyanyelvünket továbbadni pedig úgy tudjuk, ha anyanyelvünkön szerzünk széleskörű tudást, anyanyelven szól az ige, és gyermekeinket is úgy neveljük, hogy nemzeti hovatartozásukat büszkén vállalják, vigyék tovább és ápolják hagyományainkat, és gyermekeiket majd ők is magyar iskolába írassák.
Máig igaz, hogy a nyelv lelkünk lelke, egyéniségünk legfőbb formálója.
A magyar kultúra napján ünnepeljünk abban a szellemben, hogy hinni tudunk önmagunkban, nemzetünkben, és a magyar emberekből ki nem alvó tűzben. Ne csak e jeles napon tegyünk anyanyelvünk továbbadásáért, szülőföldünk fel nem adásáért, népünk, nyelvünk és a világ harmóniájáért!
Vörösmarty Szózata erősítsen bennünket, és intelmét ne feledjük:
„…. Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar; Bölcsőd az s majdan sírod is, mely ápol s eltakar. A nagy világon e kívül / Nincsen számodra hely; / Áldjon vagy verjen sors keze: / Itt élned, halnod kell.”
Ha ezen intelmek szerint igyekszünk cselekedni, mindannyian tettünk valamit azért, hogy gyarapodó magyar közösségeinkben – legyenek azok a világ bármely pontján – a jövőben is összetartó, igaz szeretettel ünnepelhessük a magyar kultúra napját.
