Március első hétvégéjén a Lévai járásban megtartott BORUM Kárpát-medencei református borászok szakmai találkozójának egyik üde színfoltja volt a nádszegi Sándor László nádképeket felvonultató tárlata Vámosladányban. A Felvidék.ma többek között az egyedi technikáról, a fogadtatásról, illetve a hagyományos mesterségek megőrzéséről kérdezte az alkotót.
Honnan jött az ötlet a nád ilyen jellegű felhasználására?
Hogy őszinte legyek én valamikor a kedves feleségemmel, Veronikámmal nádat is kötöttem (családi házak mennyezetének bepucolása alá) és azóta is vonzó számomra a nád sajátos melegsége, szépsége, mely olyannyi színben tükrözi vissza az élet szép, színes oldalát. Mivel képeim régi motívumokat ábrázolnak, így szerettem volna ezt a maga természetességében visszaadni, s ezért ehhez a legmegfelelőbb alapanyagnak magát a nádat találtam jónak, mert kellemes hangulatot sugárzó ereje van. Úgy gondolom, a nád mély és kellemes színeivel élethűbbé, kifejezőbbé és érdekesebbé tehetem képeimet. Több művészeti stílusban alkotok képeket a nád felhasználásával: lefestem a hátterét, vászonra viszem a nádat, kövekkel borítom be a hátterét.
Mulatozás cigány muzsikával a lugas alatt (Fotó: Sándor László)
Milyen témákat jelenít meg nádból?
Műveimnek, képeimnek vezértémáit a paraszti életmód ihleti, a valamikori mindennapi élet és a paraszti munka, amit a fiatalok ma már nem láthatnak. Szeretném valóságosan visszatükrözni az akkori természetet és az embereket munkájuk végzése közben. A kétkezi munkájukból megélő emberek és a természet világának költői ábrázolójaként igyekszem szívvel és lélekkel készíteni képeimet.
Igyekszem különböző életképeket megörökíteni. Ilyen témáim a vadászat, lovászat, halászat, borászat, csendélet, tájképek. Ugyanakkor régi foglalkozásokat is megörökítek nádból, mint például szántás ökrökkel, favágás kézifűrésszel, nagyfejszével, disznóvágás szalmán. Mindamellett vannak vallási témájú képeim is, de szívesen megörökítem a nagyszülők, dédszülők használati tárgyait, gondolok itt például a petróleumlámpára, ingaórára.
Mi a célja az alkotással?
Az a célom, hogy munkámban a falusi mozgás és a falusi élet tükröződjék. Azt szeretném, hogy a mai felgyorsult korban nyugalmat, békét és megkönnyebbülést sugározzanak képeim. Akik a képeimet nézegetik, azok újból átélhessék gondolatban a régi paraszti élet szépségeit, gyönyörű pillanatait. Például a leírhatatlan, élményekben gazdag falusi disznóvágás örömeit, ahol összejöttek a rokonok, szomszédok, barátok és felejthetetlen élményekben volt részük egész napon át.
Ha a falusi lakodalom című képemre tekintenek, úgy gondolom, hogy képzeletben nem nehéz újra átélni egy gyönyörűséges, cigányzenével tarkított éjszakát ízletes paraszti ételekkel.
Betlehem (Fotó: Sándor László)
Milyen alkotások jelentek meg a vámosladányi kiállításon?
Többségével borászati témájú képeket vittem magammal, de voltak vadászattal kapcsolatos képek és tájképek is. Évről-évre megszervezésre kerül a BORUM Kárpát-medencei szinten, s mivel idén ez a rendezvény nálunk került megrendezésre, önmagát adta és kínálta a lehetőség, hogy a borászati jellegű képeim kiállításra kerüljenek.
Milyen volt az egyedi alkotások fogadtatása?
Mind a szervezők, mind a borászok nyitottak voltak a nádképkiállításra, az elmondások alapján meglepődve, örömmel fogadták a kiállítást, hiszen ilyen jellegű képekkel sehol nem lehet találkozni. Nagy öröm volt számukra, hogy nádképeket is láthattak, ilyen élményben még nem volt részük. Az öröm természetesen kölcsönös volt.
Tanyasi disznóvágás (Fotó: Sándor László)
Korábban is volt már kiállítása?
Voltak már kiállításaim. A BORUM-on is kaptam meghívást. Készülök a borlovagrend tagjai közé, ahol szintén a borászati jellegű képeimet fogom kiállítani. A kiállítás témáját mindig a rendezvény jellege adja meg. A vadászoknak a vadászatot visszatükröző képeimet viszem el, de vannak vallási témájú képeim is, ezek a barsi egyházmegye majálisán kerültek kiállításra.
Honnan jön az ihlet?
Motivációmat tükrözi a témaválasztásom. Úgy ábrázolni a paraszti világot, ahogyan azt gyermekkoromban megtapasztaltam, mert ilyent ma már nem látni. Erről ma már csak a nagyszülők tudnak mesélni unokáiknak. Ha valamilyen téma megfog, például a szüretelő lányok, megfigyelek munka közben egy lányt, elképzelem hogyan is nézne ki a képen, és alakját már rá is viszem nádból a vászonra.
De megrendelésre is készítek képet. Így például a Soha nem feledlek című képet egy borosgazda felesége készíttette, aki szeretett volna ezzel a képpel is férje emlékének adózni. Hasonlóan született a Rád emlékezve (In Memoriam) című képem is.
Megkoronázott borok (Fotó: Sándor László)
Van, hogy az ihlet egészen váratlanul jön. Oly sokszor láttam már a Szent Koronát, amely az egyik alkalommal teljesen váratlanul megihletett. Ott és akkor annyira megragadott és megérintett, hogy úgy éreztem, szeretném visszatükrözni az egyik vásznamon is nádból. A korona alá helyeztem egy pohár vörösbort, szimbolizálva ezzel, hogy a magyar borok a Szent Korona védelme alatt állnak. A pohár köré pedig szőlőfürtöt és szőlőleveleket helyeztem. Valahogyan úgy van ez a témával és az ihlettel, hogy meglátni és megszeretni. Minden kép külön kihívás számomra. Nagyon szeretek velük dolgozni!
