Kovács László a somorjai Madách Imre Gimnázium volt igazgatója, a Csemadok Egyházgellei Szervezetének volt elnöke a felvidéki magyarság önazonosságának megőrzése és hagyománykincsének továbbadása iránt kivételesen elhivatott pedagógusi, közéleti és társadalmi munkája elismeréseként a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést vehette át idén március 15-én. Kovács László a kitüntetés átvétele után nyilatkozott a Felvidék.mának.
Tanár úr, mit érzett, mikor átvette az elismerést?
Úgy érzem, ez a kitüntetés ugyan személyeknek szól, de egy közösség áll mögötte, az én esetemben a tanár kollégák. Megérte nemzedékeket nevelni, pedagógusként igyekeztem a diákokba nevelni a nemzeti öntudatot. A történelemtudomány terén pedig azok a tankönyvek, amelyeknek szerzője voltam, is ezt az ügyet szolgálták. Nagyon jó érzés, ha kitüntetéssel ismerik el az embert, bár – hogy modern szóval éljek – sosem erre hajtottam. Úgy érzem, mindig csak azt tettem, amit muszáj volt.
Mi volt az, amit muszáj volt megtenni?
Ahogy közvetlenül a kitüntetés átvétele után is mondtam, elsősorban tanárként tevékenykedtem, és ma is pedagógusnak tartom magam. Nemzedékeket neveltem fel, és úgy érzem, illetve az utólagos visszajelzések is ezt mutatják, az ilyen irányú tevékenységem eredményes volt. Másrészt folytattam egyfajta tudományos-ismeretterjesztő tevékenységet is, a tankönyvírás is ide tartozik. De szerzője vagyok több történelmi, honismereti könyvnek. A tevékenységem sorát ebbe a két műfajba sorolhatom. Nekem ezt kellett tennem.
Czimbalmosné Molnár Éva átadja a kitüntetést Kovács Lászlónak (fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Nyugdíjba vonulása után sem hagyta abba a munkát. Könyveket és honismereti cikkeket ír, előad. Min dolgozik éppen?
Mióta hivatalosan nyugdíjban vagyok, négy kötetem jelent meg. Elsősorban a középkori templomok történetéről írtam az elmúlt időszakban. De más témájú cikkeim is megjelentek. Most egy történelemkönyvön dolgozom, és bízom benne, hogy lesz még erőm folytatni. Persze bevallom, nagyon szeretnék egy kicsit a kertben is dolgozni, és nem csak ilyen értelmiségi munkát végezni az asztal mellől. De be fogom osztani az időmet, hogy maradjon lehetőségem erre is és arra is.
Áprilisban vannak az alapiskolai beíratások. Pedagógusként miért javasolja az anyanyelvű iskolát?
Az anyanyelv olyan nyelv, amelyet reflexnyelvnek is nevezünk. Ez a nyelv a világ megismerésének és az ismeretek elsajátításának legjobb eszköze. Aki anyanyelvén tanul, az könnyebben és több ismeretet szerezhet. A másik nagyon fontos tényező, hogy az iskola a mai világban a szocializáció színtere is. Az ember itt nyeri el az identitását. Nem mindegy, hogy milyen identitást kap a gyermek, az anyanyelvi iskolában az anyanyelvi kultúrához kapcsolódó identitást és nyelvet tanul a gyermek. Ezért javaslom a magyar szülőknek, hogy válasszanak magyar iskolát a gyermeküknek.
