Elmúltak a beiratkozások, s mintha csendesedne a „kampányok” hangja, kevesebb lenne az iskoláinkkal foglalkozó eszmefuttatások száma. Egy dolog azonban mindenképpen megnyugtat, mégpedig az, hogy több írás szerzője is nyomatékosan hangsúlyozta: iskoláink jövője elsősorban attól függ majd, milyen lesz tájainkon a gyermekvállalási kedv, tartósan emelkednek-e a demográfiai mutatóink? S a kedvcsináláshoz lesz-e valamiféle családstratégiánk? Mert erről ugyan nem sok szó esett a véleménynyilvánítások során!
Azt már tudjuk, hogy magyar gyereket bizony mindig is írattak más nyelvű iskolába, ahogyan ezt ma is megteszik egyesek, s amint a jövőben is számíthatunk majd erre. Újabban már nemcsak az itthoni anyanyelvi oktatással elégedetlenek egynéhányan – s azért íratják a nebulókat szlovák tannyelvű iskolákba –, hanem az államnyelvi intézménnyel sincsenek kibékülve. S viszik a csemetéket valamelyik anyaországi vagy ausztriai, illetve más nyugati állambeli iskolába.
Mondom, ezzel továbbra is számolnunk kell, s ezt bizony nem lehet majd teljesen kiküszöbölni. Én ennél nagyobb bajnak tartom, ha párhuzamosan eme jelenséggel még a megszületett gyermekek száma is egyre apad.
De miért fogy gyerekeink száma? Mert gyakori jelenség még mindig az egykézés, s két gyereknél ritkán születik több egy-egy családban. Aztán házasság is kevés köttetik; a fiatalok hosszú éveket töltenek el külföldön, távol a szülőföldtől, ahol eljár felettük az idő, s észre sem veszik, hogy a gyermekvállalást akkorra hagyják, mikor az már későn lesz. Aki meg itthon marad és munkanélküli, az más okok miatt nem foglalkozik gyermekneveléssel. Az sem ritka, hogy a fiatal házaspárok jelentős része együtt megy idegenbe, ott szül gyermeket, ott járatja iskolába is.
Mostantól tehát jó lenne kiemelten kezelnünk eme problémakört, mert enélkül hiába fogjuk számtalanszor ragozni ugyanazt a jelenséget. Foglalkoznunk kellene minél többet azzal, hogyan támogassuk a fiatal családokat a munkahelyteremtést, a családalapítást, a szülőföldön maradást illetően. Egyszóval: tudnunk kellene, miféle stratégiák segíthetnék még elő, hogy több magyar gyermek szülessen a déli régiókban.
Meggyőződésem, hogy ha e téren sikerül tartós változást, megnyugtató eredményeket elérnünk, lesz majd több gyerek nemzetiségi iskoláinkban is!
