Szent László kultusza még életében kialakult, majd III. Béla király idején erősödni kezdett, az Anjouk és Zsigmond uralkodása alatt teljesedett ki. Mivel uralkodóként az országot védelmező lovagkirály mivolta vált fontossá, szentként is ezt az erényét domborították ki.
Szent Lászlót ennek köszönhetően általában vértben, harci karddal – mint fontos fegyverével –, címeres pajzzsal és koronás fővel ábrázolták. A képeken a világi uralom jelképe, a jogar is meg szokott jelenni. Így ábrázolták őt a ma a Besztercebányai járáshoz tartozó Cserényben is.
A László kultusz kibontakozása
A fennmaradt források szerint László hatalmas termetű férfi volt, aki a tömegben kimagaslott. Testi erejét még ötvenéves kora körül is megőrizte. A csatákban mutatott bátorságának köszönhetően már a középkorban nagyon népszerűvé vált. Hartvik püspök, Könyves Kálmán (1095 és 1116 között volt magyar király) idején, elismerően szólt a lovagkirályról, kiváló katonai erényei mellett az erkölcsösségét is kiemelte, dicsérte mély vallásosságát is.
A László-kultusz kibontakozásához a döntő lökést III. Béla adta meg, aki 1192 júniusában pápai jóváhagyással szentté avatta I. Lászlót. Ennek nyomán a kialakuló magyar lovagi kultúra és életmód őt tekintette példaképének. Károly Róbert és Lajos is adtak ki olyan pénzérméket, amelyek hátoldalára László király képét verték, ez a hagyomány a 15. század végéig megmaradt.
Zsigmond királynak László volt a példaképe
Luxemburgi Zsigmond annyira tisztelte őt, hogy Nagyváradra is ellátogatott a lovagkirály sírjához és megtekintette ereklyéit, később azt kérte, őt is Váradon temessék el. A freskó festészet is virágzott a középkorban, sok templomi faliképen az éppen uralkodó király arcvonásai is felfedezhetőek, így van ez Cserényben is.
A települést először a zólyomi ispánság részeként említették meg az oklevelek, 1153-ban. 1300-ban is megjelenik a település egy oklevélben, ekkor a harcokban tanúsított érdemeiért Kürtösi vagy Oszlári Madách-Zubratha ispán fiának, Kürtösi Pálnak adományozza a területet a király, aki egyébként Madách Imre őse. A család itt rendezte be birtokainak központját, templomot is ők építettek a faluban.
Cserényben donátori megrendelésre készült a freskó
Az 1310 körül épült gótikus templomot Szent Márton tiszteletére szentelték fel. A templomot a 17. századtól erődfal övezi. Freskói a 14. század első feléből valók, amelyek ismert ikonográfiai program szerint készültek. Egy részük elpusztult, de megmaradt a négy női szentet ábrázoló kép, köztük Szent Erzsébettel és a Szent Lászlót ábrázoló kép is.
Szent László ábrázolás a cserényi templomban
„A hajó festményei a 15. század elejéről valók, s bizonyára egy donátor (adományozó – a szerk. megj.) megrendelésére készültek. Ezek ugyanis úgynevezett fogadalmi vagy kegyképek, más néven majestas-képek, melyeken időnként a donátorok is szerepelnek. A festő még a trecento hatására elterjedt sakktáblás keretbe (cosmata) festette őket. Ezek közül a hajó déli falán látható a Szent László kép” – olvasható Kovács László és Görföl Jenő A magyar szentek ábrázolása című könyvében.
A freskó készítője Szent Lászlót szakállas, koronás, glóriás fővel ábrázolja. Arcvonásai és szakállviselete emlékeztetnek Zsigmond királyra, ami jelzi keletkezési idejét is. Bal kezében jogart tart, jobb kezében országalmát. A kép bal oldalán, jóval kisebb alakúnak ábrázolva a donátort látjuk, aki mint fegyverhordozó jelenik meg és a király kardját tartja. A kép alakjainak kidolgozottsága már az internacionális gótika formavilágát mutatja. A freskó jó állapotban maradt fenn.
