A pünkösd utáni második vasárnapot, Úrnapját követő pénteken van Jézus Szíve ünnepe, amit IX. Piusz terjesztett ki az egész egyházra.
Jézus szívének tisztelete a Szentíráson alapul: Jézus kereszten átszúrt szíve a megváltó szeretet szimbóluma. Magát az Istenembert ünnepeljük, de úgy, ahogy szívének szeretetét kifejezte.
Jézus Szíve tiszteletének alapja az, hogy Jézus egész embersége, így Szíve is az Isteni Személy kifejezője. A Szentírásban a szív az ember erkölcsi és vallási személyiségének foglalata, nem lélektani, hanem egész-emberi fogalom, ősfogalom, mely egyszerre fejezi ki a testi és a lelki valóságot.
Jézus Szívének átszúrása és oldalának megnyitása jelképezte a szeretet végtelenségét, a Szentlélek elküldését és a szentségek forrását, erejét.
„Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyon mindenki, aki hisz bennem. Amint az Írás mondja: élő víz folyói fakadnak majd belőle.” Jézus szívét az egyházatyák az élő víz forrásaként jelölték meg.
A középkorban már kimutatható bizonyos körökben, különösen a 13–14. század német misztikusainál a kifejezett Jézus Szíve-tisztelet. Ezt követően a 16. században főként a jezsuiták és a karthauziak terjesztették a tiszteletet, aminek teljes kibontakozása a 17. században élt Alacoque Szent Margit látomásaihoz kapcsolódik, melyek során Jézus különösen az emberi hálátlanságot fájlalta, s a Szív tisztelőitől engesztelést, valamint gyónást és áldozást kért a hónap első péntekjén.
Jézus Szentséges Szívét engesztelésül felajánlott szentáldozással ünnepeljük. Az engesztelés azokért a bántalmakért történik, amelyekkel az isteni Szívet az Oltáriszentségben illetik. Ünnepélyes felajánlással szentelik a hívők magukat az isteni Szív szolgálatára. Az Úr kinyilatkoztatása alapján kilenc egymásután következő hónap első péntekén járuljunk szentáldozáshoz, felajánlva a fent említett engesztelésül.
A mai napon kívül Jézus szívét ünnepeljük minden elsőpénteken és június havában.
Végezetül álljon itt egy idézet, egy könyörgés a mai napra:
„Jézus isteni Szíve, mely magadat a mennyei Atyának a keresztfán föláldoztad, s ez áldozatot naponta oltárainkon megújítod, tartsd meg, védd meg s igazgasd Anyaszentegyházadat s annak fejét.
Hamis tanokat, meghasonlást, botrányt, üldöztetést és közönyt tarts távol híveidtől.
Add minden szülőnek malasztodat, hogy gyermekeiket a Te dicsőségedre s örök üdvükre nevelhessék; a gyermekeknek pedig engedelmességet, tiszteletet, hálát és szeretetet szülőik iránt, hogy atyai áldásod rajtuk nyugodjék.
Tartsd meg az ártatlanságot, erősítsd meg a bűnbánókat, alázd meg országod elleneit, és vezesd őket aklodba vissza.
Legyen Neked ajánlva minden ember: könyörülj a megholt híveken, kivált szülőinkön, rokonainkon, barátaink és jótevőinkön és azokon, akikről senki sem emlékezik névszerint, s engedj minket boldogító szemléletedre jutni.
Ezeket kérjük Szűzanyád által Tőled, ki az Atyával s a Szentlélekkel egyetemben élsz s uralkodol, Isten örökkön örökké. Ámen.” (Részlet az Officium Divinum 1920-as kiadásából)
(Forrás: magyarkurir.hu, katolikus.hu, katolikus-honlap.hu)
