Mostanában sok írás, vélemény jelent meg a bakai alapiskola bezárásával kapcsolatban, portálunkon is, melyekben a felelősöket keresve, a falu vezetését is elmarasztalják. Bertalan György, Baka polgármestere, aki egyébként az első elsőosztályosok egyike volt az 1984-85-ben megnyitott új alapiskolában, fontosnak tartotta, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba.
„Amikor átvettem a falu irányítását, 48 gyermek tanult az 1-9. osztályban, úgy, hogy a felső tagozatból hiányzott két osztály. 2013-ban, még elődöm idejében, feketelistára, vagyis a veszélyeztetett iskolák közé került az iskola, amikor is a minisztérium arra akart bennünket kényszeríteni, hogy a felső tagozatot zárjuk be, amibe mi, az első évben nem mentünk bele. Csakhogy miután elballagott a kilencedik osztály, a felső tagozatban olyan kevés gyerek maradt, hogy kénytelenek voltunk racionalizálni” – kezdi mondandóját a polgármester.
Elárvult osztályterem (Fotó: B. Vida Júlia/Felvidék.ma)
S hogy mi lehetett a létszámcsökkenés oka? Szerinte tény és való, hogy jóval kevesebb gyermek születik napjainkban, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. A helyzetet tovább rontotta, hogy rossz hírét keltették az iskolának, olyan intézménynek tüntetve fel, ahol nincs minőségi oktatás.
„Mondanom sem kell, hogy ez nem volt igaz, az itt végzettek bármelyik középiskolában, egyetemen, bárhol a világban megállják a helyüket. Sok falubeli, valamint csallóköznádasdi, dercsikai szülőt tántorított el attól, hogy ide írassa be a gyermekét, az iskola rossz állapota is, amin nem lehet csodálkozni, hisz mióta felépült, szinte semmilyen felújításon sem esett át, még az ablakokat sem festették újra. A bakai iskola sokáig gyűjtőiskolaként is működött, a környékbeli települések diákjai is ide jártak felső tagozatba. Később ez valahogy megszűnt… A falubeliek tudják azt is – s ez bizony segítette az iskola leépülését –, hogy az előző faluvezetés és az iskola igazgatója rossz viszonyban volt egymással. Az iskolánk fokozatosan veszítette el diákjait és pedagógusait (fájdalmas döntések voltak ezek) és jutott el oda, amit talán senki sem gondolt volna akkor, amikor még közel kétszáz diák tanult az intézményben. Kulcsár Ilona, a bakai alapiskola egykori emblematikus pedagógusa, akit 2015-ben falunk díszpolgárává avattunk, nem sokkal halála előtt sokat mesélt nekem az iskoláról és aggodalmairól annak jövőjével kapcsolatban, félt, hogy megszűnik az iskola.
Az iskola fennállásának ötvenedik évfordulójára emelt kopjafa (Fotó: B. Vida Júlia/Felvidék.ma)
Hét gyermekből egy maradt…
Az iskola az alacsony diáklétszám miatt évekig elesett a támogatásoktól, és a falu saját költségvetéséből gazdálkodta ki a fenntartását, ami igencsak tetemes összeget tett ki. Bertalan György elmondása szerint éves szinten 200 ezret költöttek rá, miközben az egész éves költségvetésük 600 ezer euró. Ennek fényében azt állítani, hogy a falu, az önkormányzat az iskoláját nem akarta megtartani, szerinte badarság. 2016-2017-ben viszont már csak 1-5. évfolyam működött az iskolában, 19 gyermekkel, de még akkor is majdnem 70 ezer euróval támogatták az intézményt.
„Abban bíztunk, hogy mivel 14 gyermekünk van jelenleg az óvodában, és tudom, hogy az idén 13 gyermek születik, meg tudjuk tartani legalább az alsó tagozatot. A 2017-2018-as iskolaévre 7 gyermek maradt volna az iskolában, és a szülők ígéretet tettek arra, hogy nem íratják át őket más iskolába. Én erre alapozva felkerestem a felbári és a bősi alapiskolát, hogy napközis tanítónőt keressek a gyermekek mellé, mert azt itt, Bakán a pedagógusok közül nem vállalta senki. Ekkor közölte velem az egyik igazgató, s valóságos hidegzuhanyként ért, hogy hozzájuk íratták át a gyermekek nagy részét. Mindössze egyetlenegy diákunk maradt volna őszre. Nem volt más választásunk, mint az iskolaév végével fájó szívvel, de bezárni az iskolát” – mondja a polgármester.
Bertalan Györgynek nem egy álmatlan éjszakája volt az iskola miatt (Fotó: B. Vida Júlia/Felvidék.ma)
Hozzáteszi azt is, hogy előtte többször is összehívott gyűlést, hogy meg tudják beszélni a hogyan továbbot. Minden önkormányzati ülésük fő témája az iskola volt. Volt, hogy még a tanítók fizetésére is úgy kellett felszabadítaniuk pénzt, és az iskola katasztrofális állapotára hivatkozva támogatást is kértek. S kaptak is 70 ezer eurót, amiből az ablakok jó részét sikerült lecserélni az épületen tavasszal. Ettől is azt remélték, hogy a következő iskolaévben már jobb körülmények között tanulhatnak az 1-4 osztályosok, s most van folyamatban a fűtési rendszer optimalizálása is…
Élet legyen az épület falai között
Bertalan Györgytől megtudjuk még, hogy jelenleg 60 iskolaköteles gyermek lakik a faluban, akiknek nagy része épp a bakai iskola diákja lehetne. Bár ezzel a létszámmal sem lenne önfenntartó az iskola, de működhetne. Ahhoz, hogy fenntartsa önmagát, nagyjából 150 gyermekre volna szükség. Ennyi diákja az iskolának utoljára a kilencvenes években volt, onnantól fogva folyamatos a csökkenés.
Régi dicsőségről „mesélnek” az oklevelek (Fotó: B. Vida Júlia/Felvidék.ma)
Az utóbbi negyedszázadban a legtöbb diák, összesen 191, a rendelkezésünkre bocsátott táblázat szerint, az 1996/1997-es tanévben volt, a rá következő iskolaévekben már stagnáló, majd csökkenő tendenciát mutat a tanulók száma. A 2008/2009-es tanévben már a kritikus 100 fő alá, 87-re csökkent a létszám, és ebben az évben már nem nyitottak első osztályt.
Az iskolaépület azonban szerencsére nem marad üresen, hiszen az óvoda már ott működik néhány esztendeje. Ennek mostantól nagyobb és teljesen felújított helye lesz az épületben. A könyvtárat is beköltöztetik az épületbe, és a nemrég felújított tornaterem is nyitva áll a sportolni vágyók előtt. Az önkormányzat célja mindenképpen az, hogy az épület falai között élet legyen, megfizethető rezsiköltségekkel.
A tágas iskolaépület üres termeit végigjárva, a falakon függő okleveleket és tablókat nézegetve összefacsarodik az ember szíve. S felmerül benne a kérdés: Vajon lesz-e még valaha alapiskola ebben az 1115 lelket számláló csallóközi faluban? A válasz talán annyi lehetne, hogy ha születnek gyermekek és lesz akarat, összefogás, akkor talán. Vajon erre mennyit kell várni?
