A Thália Színház két turnusban szervezte meg napközis táborát Kassán. Varga Anikó színésznő vezetésével a gyerekek a mesék végtelen birodalmában barangolhattak, jelenetet írtak, jelmezbe bújtak, filmkockákat forgattak és felléphettek a magyar színház deszkáira. A szakemberek bábáskodása mellett péntekre megszületik az egyedi bemutató. Az első alkalommal megvalósuló rendezvényt hatalmas érdeklődés fogadta.
Varga Anikó színművész már tizenhárom éve foglalkozik gyerekekkel. „Ez Budapesten kezdődött még a Művészetek Völgye idején. A Bárka Színház rendszeres résztvevője volt a fesztiválnak, az egyik faluban a színészek szervezték a programokat. Az egyik évben úgy alakult, hogy nem volt elég pénz, ekkor hirdettük meg a kezdeményezésemre a Színház egy hét alatt című rendezvényt. A hatalmas sikernek köszönhetően aztán évről évre ismétlődött a program. A szülők javasolták, hogy csináljuk ezt Budapesten is, ne csak a fesztiválon. A színházban, társaimmal gondolkodtunk azon, hogy lehetne hasonlót létrehozni, így született meg a Meseladik” – nyilatkozta Anikó portálunknak, hozzátéve, a program lényege, hogy a gyerekek saját mesehősüket játsszák el. „Ez is abból fakad, hogy nem tudtam, kik érkeznek, nem készíthettem előre mesét, meghatározott szerepekkel. A helyszínen próbáltam ki, úgy, hogy mindenki hozta a saját hősét és arra írtunk egy történetet. Akkor még nem gondoltam, hogy ez mekkora varázslat.”
Szerepválasztás, történetírás, próba, jelmezkészítés, bemutató
A Meseladik módszer nyomán gyakorlatilag a színházi programot letérképezve születik meg két óra alatt egy előadás, amit bemutatnak a kicsik. Ez gyermekelőadások gyanánt működött a Bárkában, Budapesten. Hétvégenként nem nézőként, hanem résztvevőként jártak színházba a kicsik. „Mindig ötven gyerek volt, négy csapatban dolgoztunk a kollégákkal és négy előadás született a két óra alatt. A szülők megpihentek és visszajöttek a gyerekek bemutatójára. Egy nyáron szerveztünk egy Meseladik napközis tábort Budapesten. Itt született egy kiselőadás és egy kisfilm a Shakespeare mesék témájára. A film része lett a színházi előadásnak. Ezt az Ördögkatlan Fesztiválra is rendszeresen elviszem. Nagyon fontosak az ilyen munkák”– mesélt a módszerről a Meseladik megálmodója.
Ismerkedés az első közös délelőttön (Fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
A kassai Thália művészei jó dolognak tartották a fent leírt gyermekprogramot, és két turnusban megszervezték a tábort: augusztus 14. és 18., valamint augusztus 21. és 25. között. Varga Anikó munkatársai ifj. Szaszák György és Tóth Károly a két hét folyamán, ők vitték a filmes részleget. „Mivel magyar és szlovák nyelven is meghirdettük a tábort, ezért kétnyelvű, Kassához kötődő társakat kellett választanom. Ezen a héten a Bárka Színház egyik művésze, Pásztor Tibor is részt vesz a táborban. Dégner Lilla színésznő segítőként szintén kiveszi a részét a munkából. Ezen a héten 35 gyermek élvezheti a világot jelentő deszkákat és a kamera előtti játékot. A Thália Színház egész területén és a Márai Stúdió épületében valósul meg a tábor, melynek gyümölcsét a pénteki bemutatókon láthatják a szülők és érdeklődők. A pedagógiai segítséget Tóth Mónika tanárnő, Hancsovszky Gabriella és Jakab Réka nyújtja. A csapatok párhuzamosan dolgoznak, de Varga Anikó ezúttal közös foglalkozásokat is tart majd, melyekben nem a szó játszik főszerepet, hanem a test, a gesztus, a hang.
Hétfőn már az ilyen ismerkedő játékok nyomán kialakult a tábor nemzetközi jellege. Így a szlovák gyerekeknek lehetőségük van magyar szót is hallani. A kicsik az ismerkedés után betekinthettek a színház rejtelmeibe, színészi fejlesztésen vettek részt, hangban. Megírják a történetet és azt próbálják az elkövetkezendő napokban. Mindenki megtervezi a saját terét, jelmezt és kellékeket készítenek, szabadjára engedve a fantáziájukat. A táborozók nagy része kassai, sokan barátokkal érkeztek. „Szeretnék egy nagyon jó hangulatú hetet szervezni, ahol a gyerekek szabadon vesznek részt a munkában, nem úgy, hogy én megtervezek valamit, és őket ebbe belehelyezem. A gyerekeknek mágikus erőt ad, hogy saját hősüket játszhatják el. Ez egy óriási szabadság. Több mint tíz év után is ugyanolyan jól működik, mert a gyerekek 5-12 évig terjedő korosztálya nagyon élvezi. Ügyelek arra, hogy minél több ötletet gyűjtsek tőlük, a saját színházi tapasztalataimmal bővítve azt” – nyilatkozta a kassai hangulatról Varga Anikó.
„A bázisomat Kassára helyezem”
A színésznő hosszú idő után visszatér a Felvidékre. „Ha Kassára jövök, kassainak érzem magam, mert kötődöm a városhoz. Jó érzés látni, ahogy itt a sokszínűség megjelenik, jó magyarnak lenni. Szabadúszóként nehéz, hogy önmenedzselésbe kell fogni, és sikeresen csinálni azt, amennyire lehet. Egy-két filmes munka miatt a kötöttségeket én is felbontottam. Színházban jelenleg kevesebbet dolgozom, de remélem, ez változni fog” – mondta Anikó, aki kétnyelvű színészként játszik a pozsonyi GUnaGU színházban, a Lasica nevéhez kötődő Štúdio L+S színpadán és az Új Színpadon (Nová scéna) is van egy előadása. A következő évadban egyelőre bizonytalan a munkája a kassai Tháliával, de a Portugál című előadás még programon van.
A magyar csapat Pásztor Tibi vezetésével (Fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
A művésznő rajongói a televízió képernyőjén és a mozivásznon is láthatták kedvencüket. A Spievankovo címmel gyerekeknek készített mesefilm eredetileg DVD-nek indult, de mivel úgy ítélték meg, hogy van rá igény, sikeres mozifilm született belőle. Idén megrendezik a folytatását, melyben Varga Anikó szaxofonozó mókusa is szerepel. Ezúttal hangszereket gyűjtenek az állatkák Erdőországban, Harmónia királynő számára.
Kassai Csongorral a Joj televízió Az ördög soha nem alszik (Čert nikdy nespí) című sorozatában alakított egy párt. A novellákból született rövid történetekben eredetileg nem színészek játszottak. „Nagyon jó vele dolgozni, bízunk egymásban. A rendező jó néven vette, hogy ajánlunk is, nem csak utasításra cselekszünk.” Azonos időben sugározta a Joj az 1890 című sorozatot, valamint az RTVS a Titkos életeket (Tajné životy). „Én ezt nagyon sajnálom, mivel mindkét sorozat nagyon igényes dolgot próbált létrehozni. A Titkos életekben egy hozzám közelebb álló szerepet kaptam. A filmesek általában abból indulnak ki, amilyennek a színészt az életben, vagy a színházban látják. Ebből kifolyólag a színészek saját egyéniségüket képviselik a filmekben, nem nagyon tehetik próbára magukat. Én a kivételhez tartozom. Ha nem tudják egy előadásban, hogy ki vagyok, akkor jól játszottam a szerepem. A Titkos életekben egy magányos kétgyermekes anyát alakítottam. Ilyen szerepet már játszottam, ezért szakmai szempontból nem jelentett nagy kihívást. A nehéz az volt, hogy egy jelenetben sokan voltunk, nyolc ember mozgott koreográfiai pontossággal a térben. Az 1890 komolyabb feladatnak számított, bonyolultsága, szépsége miatt. Nem volt egyértelmű, hogy én kapom, a szlovák nézők számára ismeretlen voltam és ez mindig nagy kockázattal jár. Én akkor tértem vissza Szlovákiába, még szakmán belül is csak folyamatban volt a visszatérésem” – mesélt visszatéréséről az 1890 grófnője, aki szerint nagyon jó volt a történet. Minden rész újabb feladatot jelentett. „Belekeveredtem az egyik gyilkosságba. A cél az volt, hogy ne lehessen észrevenni, hogy vaj van a fülem mögött. A legnagyobb kihívás annak eldöntése volt, hogy mikor, mit kell megmutatnom.”
Varga Anikót a terveiről is kérdeztük. Egyelőre keresi Kassán a társait, mivel rengeteg ötlete van, melyeket a városban szeretne megvalósítani. A válaszából kiderül, mire számíthatnak a rajongói: „Nincs álomszerep, csak álommunka, mely egy közösségi alkotómunka. Amikor egy olyan csapat jön össze, amely inspiráló, hajlandó időt és energiát áldozni a közös munkára, és egy kicsit hajlandó ezért meghalni is. Teljesen belevetem magam, nem kérdőjelezem meg sem a kollégát, sem a rendezőt, sem a témaválasztást. Szeretném megcsinálni monodrámaként Háy János A halottember című művét. Folyamatosan kapcsolatban vagyok a Thália Színházzal és szorgalmazom a kétnyelvűséget is. A Rovás Akadémia jelezte, hogy teret ad a gyerekekkel folytatott munkához.”
