Örömünnep a Csalló Néptáncegyüttesnél

Nagy ünnepnek lehettem részese október 14-én Somorján. Alapításának 40. évfordulóját ünnepelte a Csalló Néptáncegyüttes, mely értékes műsort adott ebből az alkalomból. Programjában szerepelt az együttes mindegyik részlege: a valamikori régi táncosok, a Kis Csali, a közelmúltban a magyarországi és a határon túli magyar néptáncegyüttesek versenyének győztese, a Csalló Ifjúsági Néptáncegyüttes és a Duna Folk Band zenekar.

Egy-egy számban együtt játszottak a volt zenészekkel, és énekesként gyönyörű hangjával közreműködött a Méry kislány is. Felvonult az egész együttes, illetve a Csalló „nagy családja”. A gondosan összeválogatott és szerkesztett műsorban a Felvidékről a gömöri táncok, a csallóközi népies játékok, a bélyi táncok, valamint a bodrogközi dallamok voltak jelen. A többi táncszám Erdélyt képviselte: vajdaszentiványi táncokat, kalotaszegi táncokat és felcsíki táncokat láthattunk. A finálé táncszámban aztán a Csalló táncosai több sikeres régi műsorukból is ízelítőt adtak. Ennél a résznél igazán megtelt az egész színpad, akadt táncos, aki a saját gyerekével, unokájával ropta, sőt voltak gyerekek, akik nem fértek fel a színpadra, ezért sokan közülük a színpad előtt örömtáncot jártak. Itt látszott, hogy valóban egy nagy család a somorjai Csalló Néptáncegyüttes.

A Kis Csali (Fotó: Takács András/Felvidék.ma)

A lelki szemeim előtt megjelenik a somorjai öreg kultúrház, benne a „nagyterem”, ahol az ötvenes évek elején Vízi Laci, illetve a Vízi család szorgalmasan oktatja néptáncra a korosztályába tartozó csemadokos fiatalokat. Talán akkor hullott termő talajra a néptánc iránti vágy, amely aztán, mint a búvópatak el-eltűnt, hogy aztán negyven évvel ezelőtt erős forrásként törjön elő és legyen belőle mára egy igazi, Európa-szerte ismertté vált nagy „folyó”.

A műsor fergeteges volt. A nagy színháztermet zsúfolásig megtöltő közönség is ezt érezte, mert minden táncra, illetve zenekari számra újrázást kért, de a kérése csak az utolsó számnál talált meghallgatásra. Szűk volt az idő és az állandó ismétlés megtörte volna az egységes hatást. Ezt megértette a közönség is, annyira, hogy a végén állva tapsolva kényszerítette ki a ráadást is.

A jókai verbunk (Fotó: Takács András/Felvidék.ma)

Lelket melengető volt a fenntartók és a város részéről tolmácsolt köszönetnyilvánítás is. Rövid, tartalmas beszédek hangzottak el, melyek főleg az együttes elért eredményeinek elismeréséről szóltak és a munka folytatására, további sikerek elérésére buzdítottak. Befejezésként sor került a virágcsokrok és oklevelek átadására, az együttes tortájának színpadra juttatására. Gyönyörű volt a zárókép is. Mindehhez magam és a közönség nevében szívből gratulálok és egyben tolmácsolom Bárdos Gábornak, Somorja polgármesterének szavait: Csallósok, negyven év múlva hasonló élményt jelentsen az akkori ünnepi műsorotok! Neveket szándékosan nem emelek ki, mert mindenki (szereplők, szervezők, támogatók) tehetsége legjavát nyújtotta.

A szerző további felvételei az ünnepi eseményről: