Ötszázkilencvenhat esztendeje, 1421. október közepén Luxemburgi Zsigmond magyar és német király (uralkodott: 1387-1437) csapatai megindultak Csehországba, s ezzel kezdetét vette a husziták elleni második keresztes hadjárat.
A Luxemburgi-házból származó IV. Vencel király (uralkodott: 1378-1419) 1419. augusztus 19-én bekövetkezett halálát követően a cseh rendek öccsét, Zsigmondot hívták meg a cseh trónra azon feltétellel, hogy engedélyezze a husziták szabad vallásgyakorlatát. Zsigmond ehhez nem járult hozzá, és a német rendekkel is kimondatta, hogy az eretnekeket ki kell irtani. Mivel a pápa keresztes háborút hirdetett a husziták ellen, Boroszlóban közel hetven-nyolcvanezer fős – magyarokból, morvákból, sziléziaiakból, németekből, franciákból, spanyolokból, angolokból és németalföldiekből álló – sereget gyűjtött össze, amelynek élén 1420 júniusában megindult Königgrätzen és Kuttenbergen keresztül Prága felé.
A cseh főváros ostroma július 13-án vette kezdetét, melyet Jan Žižka hívei makacsul védtek. Zsigmond táborában tűz ütött ki, és az ostromszerek java a tűz martalékává vált, így felhagyott a további ostrommal. Mivel a király kezén volt a prágai királyi vár, mielőtt tábort bontottak volna, Zsigmond július 28-án fejére tette a cseh királyi koronát és hazaküldte a birodalmi csapatok zömét. Maga Kuttenbergbe vonult vissza, miközben a husziták november 24-i prágai gyűlésükön megfosztották a cseh tróntól, s a koronát II. Ulászló lengyel királynak (uralkodott: 1386-1434) – a Jagelló-dinasztia alapítójának – ajánlották fel, aki azt nem fogadta el. Zsigmond újból Prága ellen vonult, de október 28-án Žižka csapatai visszavonulásra kényszerítették, így kivonult Csehországból, amely a husziták elleni első keresztes hadjárat végét jelentette.
Teljesen szétverték Zsigmond seregét
Žižka uralmát hamarosan egész Csehországra kiterjesztette, és 1421. június elején Časlauban a husziták ismét kimondták Zsigmond trónfosztását, s újból Ulászlót hívták meg cseh uralkodónak.
Ennek hírére a magyar uralkodó újabb hadjáratra készülődött, az országnagyok általános felkelést hirdettek és a nemességre hadiadót vetettek ki, ám a sereg nehezen gyülekezett. Zsigmond Erzsébet nevű lányának esküvőjét 1421. szeptember 28-án tartotta meg Pozsonyban, akinek férje, Albert osztrák herceg szavát adta, hogy nagy erőkkel vesz részt a husziták elleni újabb hadjáratban.
Luxemburgi Zsigmond portréja (Antonio Pisanello festménye)
A magyar és az osztrák hadak 1421. október közepén – négy irányból – indultak meg Morvaország felé, s Zsigmond alvezére, Ozorai Pipo harmincezer katonájával december 21-én elfoglalta Kuttenberget, majd másnap Kolínnál futamította meg a huszita sereget. Žižka azonban nem adta fel a küzdelmet, újból összegyűjtötte híveit és a diadalmámorban úszó királyi sereget 1422. január 6-án meglepték Kolin és Kuttenberg között. Két nappal később Deutschbrod mellett teljesen szétverték Zsigmond seregét, akinek még a poggyászát is zsákmányul ejtették. Zsigmond tizenkétezer embert vesztett a háromnapos összecsapásban és vert seregével hazatért Magyarországra.
A husziták elleni második keresztes hadjárat kudarcot vallott, és Žižka seregének győzelmével zárult.
