Szinte hihetetlen, de immár negyedszázada üzemel a bősi vízerőmű, aminek megépítése annyi nemzetközi bonyodalomnak, tiltakozásnak, félelemnek volt az alapja. A kormány mai bősi, az erőmű adminisztratív épületében kihelyezett kormányülésén viszont az hangzott el, hogy nem váltak valóra a vészforgatókönyvek, az ország elektromosenergia-termelésének 10 százalékát előállító erőmű gond nélkül üzemel és ünnepelheti negyedszázados jubileumát.
Számunkra ez egy szimbolikus nap, hiszen huszonöt éve kezdődött az egyik legismertebb és legnagyobb európai vízműnek a története. Ennek a sikertörténetnek az eredményeként elmondhatjuk, hogy minden tizedik villanyégő háztartásainkban a bősi vízerőműben kitermelt áramnak köszönhetően világít, mondta a kormányülést követően a sajtó képviselőinek Peter Pellegrini, befektetésekért és informatizációért felelős kormányfő-helyettes, aki a vírusos betegségben szenvedő kormányfőt helyettesítette. Egyúttal köszönetet mondott azoknak, akik negyedszázaddal ezelőtt elszántan kitartottak – a sok tiltakozás ellenére – az erőmű mellett. Nem vált valóra egyetlen negatív előrejelzés sem, amelyekkel az erőművet ellenzők érveltek, mondta Pellegrini.
Azzal folytatta, hogy ez a mostani 25 éves jubileum azért is rendkívüli és jelentős számunkra, mert az erőművet, melynek értéke több mint 800 millió euró, sikerült visszaszerezni Szlovákiának. „Ma a 25. évfordulót úgy ünnepelhetjük, hogy a vízerőmű teljes mértékben a Szlovák Köztársaság tulajdona” – hangsúlyozta Pellegrini, s egyúttal köszönetet mondott azoknak, akik voltak olyan bátrak és a szerződéseket felbontották, aminek eredményeként a bősi vízerőmű ma teljes mértékben állami tulajdonban van.
Nagyjavítások uniós forrásokból
Sólymos László környezetvédelmi miniszter arról beszélt, hogy a bősi vízerőmű hasznos minden szlovák állampolgár számára. Egyrészt az árvízvédelem miatt, vagy akár a nemzetközi hajóforgalom, vagy éppen az elektromos energia termelése miatt (méghozzá tiszta, környezetbarát módon).
A miniszter arról is tájékoztatott, hogy a huszonötéves üzemeltetés után most a modernizáció vár az erőműre, a turbinák teljes felújítása és rekonstrukciója, valamint a hajókamrák felújítása, ami nagyjából tíz évet vesz igénybe, hiszen fokozatosan kerül megvalósításra. A költségek 85 százalékát uniós forrásokból fedezzük, s az erre fordítandó összeg nagyjából 144,5 millió eurót tesz ki. Kiderült az is, mindeddig nem estek át nagyjavításon a turbinák, most viszont fokozatosan rendbe hozzák mind a nyolcat, hogy megint hosszú évekre száz százalékosan működhessenek. Jelenleg a közbeszerzési eljárás folyik.
Daniel Kvocera, a Vízgazdálkodási Vállalat vezérigazgatója szerint ilyen jelentős vízerőművet nemigen találni másutt, ráadásul az üzemeltetés biztonságos, gond nélkül működik az erőmű. Az arra vonatkozó újságírói kérdésre, hogy a jövőben tervezik-e, hogy több energiát termelnek az erőművel, Kvocera azt válaszolta, ez volna az érdek, de mivel egy olyan erőműről beszélünk, ami erősen vízfüggő, a termelékenység nagyban függ attól, hogy milyen vízhozama van egy-egy évnek. Ez pedig változó.
Pellegrini ezután felsorolta a vízerőmű hozadékait, pozitívumait, mintegy kiegészítve a Sólymos által elmondottakat, többek között, hogy megállt az Öreg-Duna eróziója, jelentősen javultak a vízi élőlények életkörülményei, nőtt a talajvíztartalom és egész évben kihasználhatóvá vált a pozsonyi kikötő. Elmondta azt is, a mai kormányülésen megegyeztek abban, hogy a jövőben nagyobb figyelmet kívánnak fordítani a vízi sportok fejlesztésére és a rekreációs lehetőségekre. Jobban ki kell használnunk azt a vízfelületet, ami a rendelkezésünkre áll, mondta a jövőt illetően Pellegrini.
Egyhamar „nem megy nyugdíjba” az erőmű
A kormányülés alatt az újságírók védősisakkal a fejükön betekintést nyerhettek a vízerőmű működésébe. Jártak a vezérlőteremben, s jó pár tíz méterrel a föld alatt a lehető legközelebbről láthattak egy működő turbinát, s egy másikat, ami jelenleg nem üzemel. Alfréd Ilka, a vízerőmű vezetője, aki idegenvezetőként kalauzolt bennünket végig a hatalmas monstrum „bugyraiban”, portálunk kérdésére elmondta, hogy a karbantartást és üzemeltetést viszonylag kevés alkalmazottal biztosítják. Saját maguk képezik ki az itt szükséges munkákra a szakembereket, s néhány éven belül teljesen kicserélődik a karbantartók és szerelők gárdája, fiatalítanak.
Amikor az erőmű várható élettartamára kérdeztünk rá, elmondta, építészeti szempontból száz év, műszaki berendezések tekintetében pedig ötven, de ő nem tud olyan vízerőműről, amit leállítottak volna, ha elérte a „nyugdíjkorhatárt”. Ezek szerint a bősi vízerőmű még unokáinknak is termelni fogja az áramot…?