A közszolgálati televízióban tegnap megtartották a besztercebányai megyefőnök-jelöltek vitáját, amely igencsak unalmasra és semmitmondóra sikeredett, hárman viszont (Ivan Saktor, Michal Kantor és Vojtech Kökény) bejelentették a visszalépésüket.
A tegnapi vita előtt még tizenhárman voltak versenyben a besztercebányai megyeelnöki tisztségért, Viliam Baňák, Šimko József, Martin Klus és Stanislav Mičev már előzőleg visszalépett, utóbbi kettő a szeptemberi felmérésekre hivatkozva, és mindketten bejelentették Ján Lunter támogatását.
A televíziós vitára tizenegyen fogadták el a meghívást, ketten, Zdenek Očovan és az egyetlen nő, Alena Pivovarčiová betegségre hivatkozva visszamondták a vitaműsorban való bemutatkozást. A jelöltek ábécé sorrendben ültek, így egymás mellé került Vojtech Kökény (akit a műsorvezetők következetesen Kökényinek neveztek, s ehhez mérten ragoztak), Marian Kotleba és a felmérések szerint legnagyobb vetélytársának számító Ján Lunter.
A vita igazi alaphangját a Szlovákiai Zöldek Pártjának jelöltje, Michal Kantor adta meg, aki feltette a kérdések kérdését, vajon milyen szerepe is van az államigazgatásban a megyének, és vannak-e igazán lényeges kompetenciái. „Tudja-e egy-egy átlagszavazó, hogy kihez tartozik egy harmadosztályú út vagy egy-egy kórház? Nem tudja” – vonta le a következtetést Kantor, s abban a legtöbb jelölt egyetértett, hogy a megye jelenlegi kompetenciái amolyan nesze semmi, fogd meg jól alapon működnek, s például a megyét leginkább érintő munkanélküliség terén egy megyefőnök vagy megyei képviselő-testület nem sokat tehet.
„Richter miniszter támogatni akarja azokat, akik hajlandóak a nyugati régióba jönni dolgozni. Inkább az itt létrehozandó munkahelyeket támogatná” – hangoztatta Ivan Saktor független jelölt, aki évekig irányította a szakszervezeteket, s volt Besztercebánya polgármestere is. Igor Kašper, aki leginkább azzal dicsekedett, hogy a megye több mint ötszáz településére ellátogatott, szociális vállalatok létrehozásában látja a jövőt, s példaként Sajógömör önkormányzatát említette, ahol a polgármester több mint negyven munkanélkülinek adott munkát, és segítségükkel szépíti a faluját.
Ebben osztotta a véleményét az egyébként legunalmasabbnak és legjellegtelenebbnek tűnő Ján Lunter is, aki szintén több pozitív példát hozott fel. Abban viszont szinte mindannyian egyetértettek, hogy minimálbérért az emberek többsége nem hajlandó dolgozni, inkább a nyugati országrészbe költöznek vagy a külföldi munkalehetőséget választják. Michal Kantor szerint a jelenlegi szociális politika sem kedvez azoknak, akik dolgozni szeretnének, s nagyon sokan kihasználják a jelenlegi szociális politika által felkínált lehetőségeket.
Igor Kašper azzal vádolta meg Kotlebát, hogy a négy évvel ezelőtti választási kampányában több ezer munkahelyet ígért, de ennek csak a töredékét teljesítette. A meglepően visszafogott Kotleba azzal vágott vissza, hogy a megyének nincsenek valós kompetenciái, s hiába ül a parlamentben, az erre vonatkozó javaslataikat a kormánykoalíció minden egyes alkalommal lesöpörte az asztalról. A regnáló megyeelnök a számára is kiszabott hatperces időben inkább a négy év alatt elért sikerekről beszélt, így például arról, hogy több mint háromszáz kilométernyi utat sikerült leaszfaltozni, s a megye 71 millió eurós adósságát sikerült a felére csökkenteni, valamint elkezdődött az iskolaügy reformja is a megyében.
A vita túlnyomó részét az útviszonyok elemzése tette ki, volt jelölt, aki szerint lehetetlen a megyei utak rendbetétele, volt, aki, mint Martin Juhaniak, alapos rekonstrukciót ígért a jelenlegi sima aszfaltozás helyett, amelynek az élettartama legfeljebb 5-8 év (s hiányolta a vízszintes jelzéseket és a máshol már oly nagy sikerrel működő elektromos buszokat), míg Kašper szerint, ha feloldják az uniós alapokra vonatkozó büntetést, sokkal több lehetőség lesz a megyei utak rendbetételére. Természetesen nem maradhatott ki az R2-es gyorsforgalmi út sem, amelyet Vámosfalu (Mýtna) polgármestere, Pavel Greksa azzal zárt le, hogy a vita már tárgytalan, mert az R2-es gyorsforgalmi út megépítése kész tényként kezelhető.
A vitában részt vett még egyetlen magyar jelöltként Vojtech Kökény is, aki a megyében élő romák egyre reménytelenebb helyzetére hívta fel a figyelmet, említést tévén több rasszista indíttatású támadásról is, s mondanivalója poénjaként bejelentette a visszalépését Ján Lunter javára. Ugyanezt tette Ivan Saktor is (aki úgymond a demokrácia javára lépett vissza), valamint a vitában legizgalmasabb figurát felmutató Michal Kantor is. Kökény a legnagyobb derültséget azzal váltotta ki, hogy a szocializmus fénylő aranykorát sírta vissza, amelyre reagálva Jozef Sásik (Andrej Hlinka Szlovák Nemzeti Pártja) felháborodva közölte, hogy ilyenkor mindig kinyílik a bicska a zsebében.
A közel két óra alatt az utak és a munkanélküliség mellett sajnos szinte szó sem esett az iskolaügyről, a kultúráról, valamint Kökényt kivéve a romák helyzetéről sem (Kotleba látványosan kitért a téma elől, nem hatották meg őt Kökény provokáló mondatai sem), s egyedül Miroslav Gálik (Nemzet és Igazságosság) szólt arról, hogy ideje volna a határon átnyúló kapcsolatokkal és a kisebbségek, így a magyarok és a romák helyzetével is foglalkozni.
