Sokunk számára ez a két ünnep egy és ugyanaz, pedig valójában két különböző ünnepről van szó, bár a naptárban is csak egy nap választja el őket egymástól. Mindenszentek november 1-jén (latinul: festum omnium sanctorum) a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja. A protestantizmus pedig az elhunytakról emlékezik meg ilyenkor. Az ezt követő november 2-ai halottak napja fokozatosan vált egyházi ünnepből az elhunytakról való általános megemlékezéssé.
A IV. században mindenszentek ünnepét még a pünkösd utáni első vasárnap ülték meg, az ortodox keresztény egyház ma is ekkor tartja. A kezdetben az összes keresztény vértanúra, később „minden tökéletes igazra” emlékező ünnep a VIII. században tevődött át november 1-jére, egy kelta ünnep időpontjára. Jámbor Lajos frank császár 835-ben IV. Gergely pápa engedélyével már hivatalosan is elismerte az új ünnepet, így ettől kezdve a mindenszentek az egész kereszténység ünnepe lett. A katolikusoknál főünnep.
Vidékeinken már a mindenszenteket megelőző napokban (sőt hetekben!) a hozzátartozók rendbe teszik szeretteik sírjait, krizantémmal és gyertyákkal díszítik fel. A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi. A katolikus temetőkben ilyenkor a „nagy keresztnél” a mindenszentek litániáját is elmondják, és a pap megáldja az új síremlékeket is.
Mindenszentek litániája a temetői nagy keresztnél (Fotó: B. Vida Júlia)
S hogy milyen hagyományok fűződnek e naphoz? A magyarlakta vidékeken szokás volt harangoztatni a család halottaiért, másutt ételt ajándékoztak a szegényeknek. Sokan hitték, hogy a halottak ezen az éjszakán kikelnek a sírból, ezért nekik megterítettek és lámpásokat gyújtottak a házban, hogy eligazodjanak. A mindenszentek a rendszerváltozást követően munkaszüneti nap, vagyis ünnepnap, talán azért is, mert ilyenkor sokan a lakhelyüktől távolabbi helyekre is elutaznak, hogy leróják tiszteletüket elhunyt szeretteik emléke előtt.
A mindenszenteket megelőző naphoz kapcsolódik az angolszász eredetű halloween is, ennek elnevezése az angol All Hallows Eve kifejezésből származik, amely magyarul annyit tesz: mindenszentek éjszakája. Ez a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája.
Imádkozzunk a tisztítótűzben szenvedő lelkekért!
A november 2-i halottak napja jóval későbbi eredetű: Szent Odiló clunyi apát 998-ban vezette be emléknapként a Cluny apátság alá tartozó bencésházakban. Hamarosan a bencés renden kívül is megülték, és a XIV. század elejétől a katolikus egyház egésze átvette.
A halottakról, elhunyt szeretteinkről való megemlékezés, az értük való közbenjárás a purgatórium (tisztítóhely) katolikus hittételén alapul. Lényege, hogy azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de törlesztendő bűn- és büntetésteher van még lelkükön, Isten színe előtt meg kell tisztulniuk. Lelkileg nagy vigasztalás a hátramaradottaknak, hogy tehetnek valamit elköltözött szeretteikért imával, vezekléssel, szentmisével. A halottak napi gyászmisék az örök életről és a feltámadásról szólnak.
Hogy a „véletlenül kiszabadult lelkecskék” visszataláljanak a sírjukba (Fotó: B. Vida Júlia)
A sírokon való gyertyagyújtás szokásával, a hiedelem szerint segítjük, hogy a „véletlenül kiszabadult lelkecskék” a világosban újra visszataláljanak a maguk sírjába, ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket. A sírok díszbe öltöztetése, csinosítása is azért történik, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben.
Honnan ered a töklámpás?
A töklámpás eredete egy régi ír mondából származik, amiben Lámpás Jacknek (angolul: Jack O’Lantern) egy részeges, ám csalafinta naplopónak sikerült rászednie az ördögöt. A pórul járt ördög végül megígérte Jacknek, hogy soha sem fog a pokolra kerülni. Azonban amikor Jack meghalt, a mennybe nem engedték be bűnös élete miatt, az ördög viszont a pokolba sem akarta befogadni, így lelke a menny és a pokol között rekedt. Végül az ördög megszánta Jacket, és egy örökké izzó fadarabot dobott neki, hogy megtalálja a visszautat az élők világába. Jack az izzó parazsat egy kivájt karórépa belsejébe tette. A legenda szerint lelke azóta is e répa-lámpás fényénél keresi a megnyugvást.
A töklámpás-faragás tájainkon is régóta elterjedt, kiváló szórakozás felnőttnek és gyermeknek egyaránt. A lépcsőfeljáróra, vagy az ajtó elé téve az ünnepet követően is még napokig világíthat, szimbolizálva a reményt és egy kis örömet csempészve ezekbe az amúgy szomorkás napokba.
(Forrás: mult-kor.hu, szeretlekmagyarorszag.hu)
