Ha élnének, most valószínűleg leány- és legénybúcsút tartanának Ján Kuciak és Martina Kušnírová.
Tervezett házasságkötésük napja holnap lett volna, közös jövőjük azonban értelmetlen halálukkal semmivé vált. Tudjuk, ez az esemény zúdított el olyan lavinát, amely sok jóérzésű embert döbbentett rá a szlovák politikai élet visszásságaira. A megmozdulások nem szűnnek, pénteken, a fiatal pár esküvője előtti napon a Tisztességes Szlovákiáért mozgalom és a Nekünk nem mindegy diákkezdeményezés ismét utcára szólította az embereket.
Pozsonyban a gyülekező 16.30-kor valósult meg a Szlovák Rádió épülete előtt. Nem volt véletlen a helyszín, hiszen az utóbbi napok történései, Jaroslav Rezník igazgató önkéntes intézkedései ugyancsak borzolták a kedélyeket. „Az egyik feladat, amelyre Ján Kuciak meggyilkolása ráirányította a figyelmünket, hogy a sajtószabadságért az egész társadalomnak ki kell állnia. Ha tisztességes rendőrséget, ügyészséget, hivatalokat akarunk, tisztességes sajtóra is szükségünk van, amely nem lesz a politika kiszolgálója, Ezért nyilvánosan elítéljük azt a fajta normalizációt, amely a Szlovák Rádióban és Televízióban elkezdődött” – nyilatkozták a tüntetés szervezői.
Hangsúlyozták továbbá, hogy közösen akarják megmutatni azoknak a politikusoknak, akik a tömegek arcába nevetnek, hogy nem hátrálnak és követelik, hogy a politika szolgálat legyen, szolgálja valamennyi állampolgárt, nemcsak az úgynevezett „saját embereinket”. És természetesen követelni fogják mindazoknak az ügyeknek a kivizsgálását, amelyekkel Ján Kuciak foglalkozott.
A rádió épülete elől a tömeg, amely egyre duzzadt, mert a környező utcákból sokan csatlakoztak a vonulókhoz 17.00 órára ért a Szlovák Nemzeti Felkelés terére, amelyet a sokezer ember teljesen betöltött. Ezúttal is transzparenseket és nemzeti zászlókat emeltek a magasba. Ott Karolína Farská és Juraj Seliga, a szervezők nevében szólt a résztvevőkhöz. Közben a tömeg folyamatosan skandálta:”Fico börtönbe”, „Előrehozott választásokat”. Egyértelmű üzenet volt ez a politikusoknak, hogy egyáltalán nem érvényes az általuk hangoztatott kiszólás: „nyerd meg a választásokat és mindent megtehetsz.”
A tüntetés résztvevőihez csatlakoztak ismert színészek is, a Szlovák Nemzeti Színház művészei, valamint újságírók és diákok, akiknek képviselői léptek a mikrofonok elé. Zuzana Kronerová felszólalásában elmondta, hogy nálunk pontosan azokat védik, akik jogellenesen cselekszenek. Nem engedhető meg, hogy a Szlovák Rádióból és Televízióból éppen azon embereket menesszék, akik az igazságot írják és hirdetik.
A szlovák újságírók képviselői pedig felszólították Jaroslav Rezníket, hogy tudatosítsa, a Szlovák Rádió és Televízió nem az övé, hanem valamennyi állampolgáré.
Táňa Pauhofová felolvasta a színészek felhívását: „Köszönjük mindenkinek, akik nem adják fel és már kilenc hete küzdenek a tisztességes és igazságos Szlovákiáért”- mondta.
Dorota Nvotová édesapja, Jaro Filip egyik számát énekelte el a tüntetőknek, aki, szerinte, ha élne, biztos ott lenne a téren. „Köszönöm. Nem adjuk fel” – ezekkel a szavakkal zárta énekét.
František Kovár kiváló színész pár verset szavalt el a szerelemről Ján Kuciaknak és Martina Kušnírovának címezve, majd így zárta felszólalását: „Drága Martina és Janko, gondolunk rátok. Holnap pedig még többet gondolunk majd rátok. Hiszen az a nap lett volna számotokra a legszebb közös nap.”
A pozsonyi megmozdulás, mint eddig valamennyi, békés és méltóságteljes volt, a résztvevők pedig újra azzal távoztak, hogy nem adják fel, az igazságnak győzni, a bűnösöknek bűnhődni kell.
A fővárosin kívül még további húsz szlovákiai városban vonultak utcára az emberek, többek között Rozsnyón, Besztercebányán, Léván, Eperjesen, Nyitrán, Nagyszombatban, Rőcén, Tőketerebesen, de Európa más városaiban ugyancsak, így Prágában és Brünnben, Párizsban, Sheffieldben, Luxembourgban is, ahol szintén együttgondolkodásukról biztosították a szlovákiai tüntetések szervezőit.
A Tisztességes Szlovákiáért mozgalom törekvései, illetve a két fiatal méltatlan halála megérintették az olyan művészek szívét is, mint az amerikai énekesnő Joan Baez és Juraj Benetin, akik a szlovák himnusz feljátszásával fejezték ki tiszteletüket. Benetin az előző tüntetések alkalmával is énekelt a tömegnek. Az énekesek úgy fogalmaztak, hogy ez jelképes esküvői ajándék a meggyilkolt fiatal párnak.
A családnak és a velük együttérző tömegeknek azonban némi elégtétel az lenne, ha a gyilkosok elnyernék méltó büntetésüket és az illetékesek a vizsgálatok menetéről valamiféle híreket is közölnének.
