Pozsonyban, a Magyar Közösség Pártja székházában került sor Csáky Pál Egy nap az örökkévalóságból című könyvének bemutatójára. A Pro Futura Hungarica polgári társulás gondozásában, Dunajszky Éva szerkesztésében, Oriskó Norbert nyomdai előkészítésével megjelent kötet a politikus-író, író-politikus hat drámáját tartalmazza.
A program szerint a könyvet Pomogáts Béla író mutatta volna be, de betegsége miatt nem tudott részt venni a rendezvényen, így írásban küldte el magvas gondolatait a könyvről, amelyeket Molnár László olvasott fel. A részletes elemzés kitért a kötet valamennyi darabjára és nagyszerű bevezető volt a kötetlen beszélgetéshez, amelyen Csáky Pál drámái születésének indíttatásairól szólt, felvázolta a darabok politikai hátterét, azokat az indokokat, amelyek írásra késztették. Érdekes volt hallani a valóságos tényeket, amelyek nagyszerűen kiegészítették az Egy nap az örökkévalóságból című dráma mondanivalóját, amely mára már ismerten Kádár János és Nagy Imre találkozásának, szembesülésének története. A drámát sikeresen játsszák a József Attila Színház művészei minden alkalommal vastapsot kiérdemelve.
Szó esett a Ballada a szabadságról, az Aranybunkó és a Sebzett hattyú című darabokról is, ez utóbbi Malina Hedviget idézi meg, mégha a szerző szerint a tartalom csak fikció is, ám nem nehéz a főszereplőt beazonosítani és felismerni a szövegben a máig tisztázatlan ügyet, egy ártatlan lány meghurcolásának történetét.
Petrécs Anna és Boráros Imre (Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
A beszélgetés közben Petrécs Anna és Boráros Imre színművészek a szerző drámáiból, Habodász István pedig a készülő darabjából adott elő részleteket. Ezek a részletek is bizonyították, hogy Csáky Pál minden esetben a felvidéki magyarság sorskérdéseit boncolgatja, elhallgatott, szőnyeg alá söpört, de az itteni magyarság életéhez, fájdalmaihoz kötődő történéseket dolgozza fel. Különös érzékenységgel láttatja létünket, világunkat, mutatja be azokat, akik elkötelezettségből fakadóan őrzik nemzetiségüket, nyelvüket, mit sem engedve erkölcsi meggyőződésükből. Készülő, vidámabb hangvételű darabjában, amely az Óriástök címet viseli sem tér el ettől a vonaltól.
„Én úgy gondolom, minden generáció számára fontos, hogy megfogalmazza saját maga és az utókor számára is azt az életérzést, amely meghatározza mindennapjait. Önmagának tartozik ezzel” – így fogalmaz a szerző könyve hátlapján. Az olvasók pedig remélhetően felfedezik azt az életérzést, amely ott rejlik minden drámában.
Ez a könyvbemutató pontosan azt szolgálta, ami egy könyvbemutató célja, felkelteni az érdeklődést az olvasás iránt, a drámákból készült színházi előadások megtekintésére. És dicséretes Csáky Pál azon törekvése is, amelyet ugyancsak a kötet hátlapján olvashatunk: „Nem szabad elfáradni: aki elfárad ebben a küzdelemben, veszít. El kell menni konokul az olvasó, a néző után, könyvbemutatókat, színházi előadásokat kell tartani, mint tették azt elődeink 70-90 évvel ezelőtt is. A szellemért való küzdelmet soha nem szabad feladni.”
Jó biztatás, bár sokan gondolnák így.
