A Medves-hegy alatt fekvő Egyházasbást határa gyönyörű, mindamellett csendes, nyugodt vidék. A falutól két kilométer hosszú, jellegzetes völgy vezet a Mogyorós-kútig, ahol vasárnap átadták a Felvidék első feredőjét, vagyis hidegvizes fürdőjét.
A kalákában épült fürdő helyszínét Mede Ferenc, a Medvesalja Polgári Társulás elnöke felkérésére tavaly nyáron választotta ki Para Zoltán erdélyi természetvédő és a budapesti Ars Topia Alapítvány vezetője, Herczeg Ágnes. Vannak helyek, amelyek különös hatást gyakorolnak az emberekre. Egyházasbáston ilyen a Mogyorós-kút és környéke, ahová ünnepnapokon régóta jártak pihenni, feltöltődni az emberek.
Erről persze sem az erdélyi Para Zoltán, sem a budapesti Herczeg Ágnes nem tudhatott, mégis a meglátogatott helyek közül mindketten a Mogyorús-kút mellett tették le a voksukat. Hogy miért? Erre a kérdésre Herczeg Ágnes így válaszolt:„Ha elmegyünk egy helyre, megváltozik a hangulatunk, a közérzetünk, mert van a világnak egy láthatatlan része is, amit nem látunk, de érzékelünk. Ilyen hely ez is, ahol most a feredő megépült. A természetnek van lényisége, ami odavonz bennünket, ezt nevezik a hely szellemének.”
Herczeg Ágnes egyik kezdeményezője a feredőépítésnek, amely az elmúlt évtizedek alatt mozgalommá nőtte ki magát a Kárpát-medencében.
– Úgy kezdődött, hogy 2001-ben a székelyföldi Lázárfalván megrendeztük az első kalákát – emlékezik a budapesti Ars Topia Alapítvány vezetője. – Tájépítész vagyok, János Csaba geológus barátunk hívott oda, a borvizes (csevice), ásványvizes területre. Egy idős bácsival beszélgettünk, aki megemlítette, hogy az elfeledett népi fürdőket is fel kellene már újítani. Persze kalákában, mert a kaláka hagyománya még fellelhető a Székelyföldön. Elkészült Lázárfalván az első feredő, híre ment, telefonon kerestek bennünket, hogy náluk is van hasonló forrás, ott is kellene valami hasonlót építeni. Azóta a Székelyföldön, a Vajdaságban, s Magyarországon összesen húsznál több kalákát szerveztünk, Felvidéken ez a legelső.
A Mogyorós-kútnál is beigazolódott, hogy az ilyen kalákáknak óriási közösségformáló erejük van. Az I. Felvidéki Fürdő- és Közösségépítő Kalákában dolgoztak nyugdíjasok, vállalkozók, fiatalok egyaránt. A nappalok munkával teltek, az esték szórakozással; a résztevők előadásokat hallgathattak, gitármuzsikát, volt táncház is…
– Az elmúlt évek során megerősödött bennem az a tudat, hogy a táji örökségünk megőrzése legfőképpen közösségen keresztül lehetséges – magyarázza Herczeg Ágnes. – Az emberek nem tartják valós értéknek a tájat, ahol élnek, mert az értékekről manapság egészen mást tart a világ. Ez az egyik oka, hogy érdemes kalákázni, a másik, hogy fiataljaink, akik az iskolában kitanulják a tervező szakmát, sokszor úgy kerülnek ki a padokból, hogy nem fogtak fűrészt a kezükbe, építészként egy téglafalat sem raktak fel. Nálunk a kalákában van lehetőségük a gyakorlatban megismerni az egyes munkálatokat és anyagokat.
Herczeg Ágnes elmondta, hogy a magyarság fürdőkultúrája rokon a keleti népekével, csak mi már elfelejtettük. A japánoknál például fennmaradt a hideg vizes, famedencés, népi fürdőkultúra, ami jó hatással van az érrendszeri, idegrendszeri, mozgásszervi betegségekre. Hogy mire kell vigyáznunk, ha csobbanni akarunk egyet a famedencés hideg vízben? Herczeg Ágnes szerint a fürdés időtartamára ügyeljünk, mert az ilyen víz „tíz percig gyógyít, tíz perc után reumát okozhat”.
Mogyorós-kúton a kalákában részt vettek a környékbeli fiatal és idősebb önkénteseken kívül Erdélyből, Székelyföldről, Magyarország egész területéről érkezettek, sőt találkoztunk ott a hatvanhárom éves Károllyal, aki New Yorkban született, negyvenéves korában Írországba költözött, nemrégen pedig Magyarországra, ott hallott a Medvesalja Polgári Társulás feredőépítő kalákafelhívásáról.
„Nagyszerű érzés ennyi fiatalt itt látni, akik azért gyűltek össze, hogy tegyenek valamit egy faluért, egy közösségért. Több országból, sok településről jöttek és elviszik a hírét ennek a fantasztikus helynek. Ez sokkal szebb vidék, mint Írország, a hajógyártás okán ugyanis ott már rég kiirtották az erdőket.”
Mogyorós-kút, ezek a források táplálják a feredőt (Fotó: Farkas Ottó)
Erika és Anita Miskolcról, illetve Sajókeresztúrról érkezett Egyházasbástba. Ők a Medvesalja Polgári Társulás közösségi oldalán olvasták a felhívást. Elmondták, hogy gyönyörű a táj, jó a csapat, sok a fiatal, csak kevés fiú jött a kalákába. Emiatt néha a nehezebb munkákat is a lányoknak kell elvégezniük.
Rozi Budapestről érkezett, gyakorlott kalákázó. Részt vett már székelyföldi, vajdasági, magyarországi kalákákban és örül, hogy jelen lehet az első felvidéki feredőépítésnél is. Azt mondja, minden kaláka más, de igazából a csoportokat nem érdemes és nem is lehet összehasonlítgatni, mert mindegyik másért jó. „Jó megismerkedni a helyiekkel, mindenütt érdekes és különleges a helyi közösség. Bízom benne, hogy a most megépült fürdőt szeretni és ápolni fogják. Eddig minden feredőben megmártóztam, ebben is megmártózom” – mondta Rozi.
Mogyorós-kúton megépült a feredő, de a kalákamozgalom folytatja munkáját. Egyházasbástról az Ars Topia Alapítvány kemény magja a háromszéki Zabolára utazik, az ottani kalákába szeretettel várják a felvidékieket is.
