Négy hónapon át tartó szünet éppen elég volt, hogy a somorjai publikum ugyancsak ki legyen éhezve a színházra. Ehhez mérten volt szerdán telt ház a Somorjai Városi Művelődési Központ színháztermében. Sehol nem láttam üres helyet, és ahogy elnéztem, a karzat is foglalt volt.
Számomra pedig külön öröm, hogy a bejárat és a széksorok közti folyosón öt kerekesszékest is összeszámoltam, ami még jobban aláhúzza annak a fontosságát, hogy meg kell oldani a művelődési központ akadálymentesítését.
Mint azt Nagy Myrtill, a Somorjai VMK igazgatója elmondta, szeptemberben minden eddiginél több bérletet adtak el, amit úgy igyekeznek meghálálni, hogy minden igényt kielégítő programot állítottak össze. Ezután megköszönte az új bérletesek bizalmát és a régiek hűségét.
Visszatérve az október 23-ai estére, évadnyitó előadásnak nem is választhattak volna jobbat, mint a kassai Thália Színház előadását, Móricz Zsigmond klasszikusának, a Légy jó mindhalálig musicalnak a feldolgozását. Kocsák Tibor zenéje és Miklós Tibor szövegei jól kiegészítik Nyilas Misi, a tiszta szívű, naiv kiskamasz történetét, aki annyira csodálja a felnőttek világát, mert szerinte a gyerekek gonoszak.
Ennek az erkölcsi példázatnak is beillő történetnek Forgács Miklósnak, a színház dramaturgjának a darabhoz írt prológusa révén mához szóló üzenete is volt. Egyáltalán nem volt olyan érzésem, hogy ezzel megerőszakolták volna az eredeti mondanivalót, hiszen, mint tudjuk, Móricz műveitől nem idegen az ilyen társadalomkritika.
Végezetül pár szóban a szereplőkről. A gyerekek nem kiegészítői, hanem egyenrangú partnerei voltak a felnőtt színészeknek, és önfeledt játékukkal hozzájárultak az előadás sikeréhez. A végén percekig zúgó vastaps nekik is szólt.
