Tegnap a Magyar Közösség Pártja éjjeli órákba nyúló elnökségi ülésén elutasította Most-Híddal való együttműködést. Az ok egyértelműen Bugár Béla személye, aki mintha mi sem történt volna, az MKP hátán akart kimászni abból a gödörből, melybe saját magát süllyesztette, egyelőre csak nyakig. Ez az egységes magyar képviselet megbontásával kezdődött, a SMER-rel való kormányalakítással folytatódott, mely annak ellenére történt meg, hogy a kampány során gyakorlatilag kizárták ennek lehetőségét, az utolsó csepp pedig az volt a pohárban, amikor a Kuciak-gyilkosság után nem léptek ki a kormánykoalícióból.
Az utóbbi hetekben becsületes magyar emberek, de hőbörgők is támadást intéztek az MKP ellen, hogy összeállt a Most-Híddal. Sokáig nem reagáltam, de az utóbbi napokban már nem álltam meg, és több bejegyzés alá is leírtam, hogy ez nem felel meg a valóságnak, ugyanis a tárgyalódelegációk által megbeszélt egyezségről még sem az MKP elnöksége, sem az országos tanács nem tárgyalt. De a tényeket nem, csak a hangzatos szavakat figyelembe vevő több hangoskodó, valamint egyes erkölcsi bajnokot játszani próbáló tollforgatók az országos tanács múlt szombati ülése óta terjesztették a hírt, miszerint minden el van döntve, az elnökség és az OT csak bábuk, úgyis mindent jóváhagynak.
Aztán ma reggel azt olvasom, hogy akkora volt a nyomás az említettek, meg az ilyen-olyan egységet hirdető kis mozgalmaknak részéről, hogy az MKP elnöksége erre a nyomásra végül nemet mondott.
Ma, amikor a felvidéki magyar egység megteremtésére irányuló folyamatok zajlanak, érdemes tisztán látni és nem szabad a pár hete, hónapja megalakult formációk és sértődött emberek, hamis – de hogy ne sértődjön meg senki – mondjuk inkább azt, hogy jól hangzó, de nem igaz hangjára hallgatni.
Nem tisztem megvédeni az elnökséget, de aki ilyet mond, mármint, hogy csak bábuk lennének, azok valószínűleg magukból indulnak ki. Ugyanis bár az elmúlt OT-n a többség igent mondott arra, hogy az egységes magyar képviselet megteremtése érdekében folytassák a tárgyalásokat a Most-Híddal is, viszont a határozat semmi más konkrétumot nem tartalmazott. Érdemes lenne talán néha a címeknél tovább is olvasni az egyes cikkeket…
„Az MKP OT megbízta az MKP Országos Elnökségét, hogy a magyar egység megteremtése érdekében egyeztessen a társadalmi szereplőkkel és október végéig konkrét megoldást javasoljon, mégpedig úgy, hogy a két meghatározó párt, az MKP és a Híd megegyezése jelentse az alapot közösségünk összefogására“ – áll a közleményben.
Azért merek kiállni az elnökség és az OT mellett, mert póttagként ott voltam az MKP Országos Tanácsán, s tudom,
a felszólalók 80 százaléka Bugár Béla ellen szólalt fel és figyelmeztette az elnökséget, hogy nem köthetünk könnyelmű paktumot a Mosttal, ugyanis a parlamenti képviselet eszköz, nem pedig cél. S ha a céljainkat nem tudjuk képviseltetni a leendő közös listán, akkor nincs értelme az egésznek.
Az akkori felszólalásomban egy képtelen szituációt meséltem el az OT-tagoknak. Mégpedig azt, hogy három héttel ezelőtt pont a Most-Híd elnökének adtam át a gyóntatószék kilincsét a nyolcas mise előtt Somorján. S ezt a történetet azért mondtam el, hogy jelezzem, egy városban élünk, s bár soha nem beszéltünk, de ilyen módon gyakran találkozunk, s tudom, több somorjai MKP-s ügy miatt – hogy finoman fogalmazzak – nem vagyok a kedvence, s ez látszott is rajta, mikor meglátott.
Mondanám, hogy ez kölcsönös, de nincs viszonyom egy olyan emberhez, aki az adott szava ellenére otthagyta a közösségét, amely ismertté tette, melynek az elnöke volt, s melynek úgy lett az elnöke, hogy a felvidéki politikai élet egyik legnagyobb személyisége, Duray Miklós alázattal hátralépett, hogy létrejöjjön az akkor egység. Durayt pedig ennek ellenére démonizálták és képletesen szólva kinyírták. (Itt teszem hozzá, neki ott lenne a helye a magyar listán, s mindent meg fogok tenni azért, hogy rajta is legyen).
S ezért az OT-n is feltettem a kérdést: meg szabad-e bízni Bugárban? Jeleztem, én nem bízom benne, de elfogadom – mit tehetek mást – hogy ha nyugdíjasként és a saját gőgje miatt mindenáron rajta akart lenni a közös magyar listán, s azt is, hogy ezt az MKP nem akadályozhatta közvetlenül meg. Viszont, elmondtam azt is, ha ő is rajta lesz, akkor azzal azt sugalljuk, hogy az, aki hátba szúrt minket, újra megteheti, s teheti ezt mindent következmény nélkül. Ezért már az OT-n kijelentettem, hogy bár megtisztelő a somorjai alapszervezet jelölése, és az is, hogy a dunaszerdahelyi járási konferencia nagy arányban szavazott meg parlamenti képviselőjelöltként, ha végül Bugár tényleg rajta lesz a listán, én visszalépek a jelöltségtől. Van egy szint, ami alá nem megyek, mert nem tudnék tükörbe nézni. A közösségért végzett munkát a helyi MKP-ban, a Csemadokban, a Via Novában s az önkormányzatban természetesen folytattam volna. Abban a somorjai önkormányzatban, melyben 19 önkormányzati képviselőből 18-an vagyunk MKP-tagok.
Ennyit a sokat szidott MKP erejéről.
A múlt szombati országos tanács legnagyobb hatású beszédét Berényi József mondta, mely nemcsak tárgyilagos, a pártot féltő és politikai tapasztalattal teli volt, de nagyon szívhez szóló is. Nem akarok egy belső fórumon elhangzott beszédről bővebben írni, esetleg annyit, hogy az MKP volt elnöke már két hete is azt kérte, hogy a leendő közös listát azok a választók is magukénak tudják érezni, akik 10 éven keresztül jóban-rosszban kitartottak az MKP mellett. Mert ha azt fogják látni, hogy nem hiteles a magyar lista, mert például túl sokat szerepel a kampányban Bugár, akkor a 2014-es komáromi esethez hasonlóan nem mennek el szavazni.
De van itt még egy nagyon fontos dolog. Az OT 67 tagja közül felszólaló legalább 50 ember nagy többsége azt az álláspontot képviselte, hogy tárgyaljatok, próbáljatok valamit kialkudni, de erkölcstelen játékokba nem megyünk bele.
Többek között én is, mivel biztosítottak minket arról, hogy a konkrétumokat egy következő OT-n tárgyaljuk meg. Ha ez nem így lett volna, már itt sem ment volna át a javaslat.
S még egy gondolatot megosztanék az olvasókkal. Én nagyon kritikus vagyok az MKP 8 éves kormányzásával kapcsolatban. Annál is inkább, mert többek között nem léptek ki a kormányból akkor, amikor megváltoztatták a megyerendszert.
Ezért kell a programunk első pontjaként ennek a megváltoztatását zászlónkra tűzni, mely az első lépés a területi önkormányzatisághoz. (A többi fontosról most nem beszélek, az újabb egy oldal lenne.)
Mert csak így őrizheti meg az MKP az erkölcsi tartását, s mert csak egy különleges jogállású területi önkormányzat adhat hosszú távú garanciát a felvidéki magyar közösség megmaradásához.
A felvidéki magyar szavazók úgy áhítják az egységet, mint még soha. De nem bármi áron. Azt az ámokfutást, amit Bugár az utóbbi 10 évben elkövetett a felvidéki magyarok ellen, a 10 évig az MKP mögött álló választópolgár nem felejtette el. S kimondottan elfogadhatatlannak, erkölcstelennek tartotta azt, hogy szemrebbenés nélkül, az MKP választóitól bocsánatot nem kérve, nagy arccal képes lett volna újra közösen indulni azzal a párttal, melyet elárult. Csakhogy az MKP az őt ért, tíz évvel ezelőtti árulás során megtisztult, s bár semmilyen közösség sem homogén, a 10 év alatt a pártért dolgozó, őszinte, dolgos emberek nagy része, ez a közel 100 ezer ember nem kér az önreflexiót gyakorolni nem képes, arrogáns, hatalomhoz mindenáron ragaszkodó Bugár Bélából. S bár a Most-Híd pártban és a szavazóik között is vannak normális emberek, de a velük való összefogás a felvidéki magyarság legalább egyharmada számára elfogadhatatlan a Most elnöke, annak 10 éves tevékenysége, és még pár gazember miatt…
A költő után szabadon:
Elárulva népünk ezrei,
Árván, mint egy kereszt,
Hogy az sem bízik, aki él:
Bugár, te tetted ezt!
