A felvidéki politikai életben szinte naponta bukkannak fel előre nem látható események, és az egész kezd egy nagyon érdekes forgatókönyvvé összeállni. Tegnap az Új Egység Mozgalom, amely még egy héttel ezelőtt úgy nézett ki, hogy nem mérettetik meg a parlamenti választásokon, végül mégis hajlandó elindulni az Összefogás PM listáján immáron az Összefogás, Magyar Közösség Pártja, Magyar Fórum mögött negyedik erőként felsorakozva. Ennek apropóján beszélgettünk Samu Istvánnal, az Új Egység Mozgalom elnökével.
A tegnapi napon felröppent az új hír, hogy az Új Egység Mozgalom mégis az Összefogás PM listáján elindul a választásokon. Ennek a döntésüknek mi a legfőbb oka?
A kérdést nem szeretném megkerülni, de kénytelen vagyok picit visszakanyarodni a közelmúlt eseményeihez. Mi ugyanis már az összefogás előtti, valamennyi egyeztető tárgyaláson képviseltettük magunkat. Tőlünk nem áll távol a közös magyar egységnek a gondolata, de közben történtek olyan dolgok, amelyek átmenetileg lassították az együttműködés folyamatát. Az Összefogástól megkerestek bennünket, hogy bár a többi politikai szubjektum, a Magyar Közösség Pártja és a Magyar Fórum lezárta a kvótáit, ennek ellenére szívesen látnának bennünket a közös listán. Akkor mi sokat hezitáltunk és gondolkoztunk az ajánlaton, viszont kikötöttük, hogy negyedik politikai szubjektumként külön üljön le velünk tárgyalóasztalhoz a már meglévő három politikai szubjektum, hogy ily módon jelezzék, egyenlő partnerként tekintenek ránk. Ez nem történt meg, ezért azt a következtetést vontuk le, hogy nem vesznek bennünket komolyan, és ezáltal a mögöttünk felsorakozó társadalmi erőt sem.
Így akkor arra az álláspontra jutottunk, hogy nem indulunk. A változás akkor állt be, amikor a távolmaradás döntésének okáról tájékoztatást adtunk a csoportoldalainkon, illetve ki is fejtettük a véleményünket a különböző szociális hálókon. Ezután jöttek a visszajelzések az egyes tagjainktól, szimpatizánsainktól, hogy ez így nem jó, ez így nem is igazi egység, nem is igazi összefogás, hogy ha minket esetlegesen kifelejtenek. Arra ösztökéltek bennünket a szimpatizánsaink, hogy fogadjuk el az Összefogás PM által nyújtott lehetőséget, ezek után nem volt kérdés, hogy az indulás mellett tesszük le a voksunkat.
A sajtónyilatkozatukból kiindulva azért más is szerepet játszott, ugyanis megemlítették Zuzana Čaputová újdonsült köztársasági elnök asszony dunaszerdahelyi látogatását, amiért úgy érezték, haladéktalanul szerepet kell vállalni a közös összefogásban.
Ez valóban így van. A legnagyobb félelmünk az, még ha jó szándékkal is jött közénk a köztársasági elnök asszony, hogy a szétbomlasztott, atomizálódott felvidéki magyar közösségünkben a másik oldalra fognak átvándorolni a szavazataink. Úgy gondoljuk, hogy nagyon sok csalódott magyar és nagyon sok kiábrándult vagy passzív magatartást tanúsító szavazó azt fogja érezni, hogy az elnök asszony és a mögötte felsorakozó holdudvar támogatására számíthat, ami szeretném kihangsúlyozni, nem égbekiáltó bűn. Viszont akarva-akaratlanul valami veszélybe kerül, ez pedig az etnikai alapú érdekképviselet. Tehát mindenképpen a gondolkodásunkban szerepet játszott, hogy az így is ingatag lábakon álló etnikai célokat felsorakoztató politikai erő mögött ott kell lennünk.
Hogy értsem az ingatag lábakon álló kifejezését? Talán aggályai merültek fel azzal kapcsolatban, hogy az Összefogás PM képes lesz átlépni a parlamentbe jutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt?
A jelenlegi állapot szerint nem biztos, hogy sikerül bejutni, de természetesen ez még bőven változhat. Nem szabad megfeledkeznünk a MOST-HÍD-MKDSZ duóról sem, akik szintén hajtanak az itt élő magyarok szavazataiért. Ugyan a Híd az utóbbi időkben eléggé demoralizálódott, mégis hiba volna alábecsülnünk őket. Ezen kívül a Progresívne Slovensko is a magyar tagozatával képes lehet keresztülhúzni a számításainkat. Ezért is éreztük azt, ha mi is passzívak maradunk a választások kapcsán, akkor ez az új egységhez közelítő összefogás talán nem lesz képes arra, hogy eredményesen jöjjön ki a politikai harcokból.
Úgy gondoltuk, hogy segítjük őket azzal, hogy szimbolikusan rámegyünk a listára. A szimbolikus jelentőség abban is tetten érhető, hogy 100-ik és 133-ik helyen van a két jelöltünk, Iván László harcostársam Tornaljáról és jómagam Gútáról. Szerintünk ebből kitűnik, hogy nekünk nem a mandátum megszerzése a legfőbb cél, hanem ezen az egységen belül valóban megmutathatnánk, hogy az Új Egység Mozgalom mit képzel el a jövő politikai narratívájaként.
A sajtónyilatkozatból kitűnt az is, hogy hajlandóak lennének 4 jelöltet elindítani, de az előbb azt tetszett mondani, hogy ketten mérettetnek meg, és önmagán kívül a másik jelöltet is megnevezte. Akkor a négy jelölt száma végül is kettőre csökkent?
Igen, kettőre. Ennek az a legfőbb oka, hogy bizonyos politikai szubjektumok továbbra sem nyitották meg a kvótájukat, már lezártnak tekintették. Így már csak ketten férhettünk rá erre a szóban forgó listára. Még egyszer mondom, hogy nem ragaszkodtunk foggal-körömmel a mindenáron való induláshoz. Bár csak indult volna más is velünk együtt az Új Egység Mozgalom részéről, de úgy éreztük, hogy kettőnk személye hoz még valamennyi pluszt ehhez a listához, főleg, hogy látszik rajtunk, minket tényleg nem önös szándékok vezérelnek, abban az esetben sem, ha az Összefogás PM bejut a törvényhozásba.
Parlamenti képviselőjelöltekként az előbb elmondottak ellenére is kettejüknek csak van valamilyen elképzelésük arról, hogy mivel lehet a felvidéki magyar választópolgárokat megfogni. Erről, kérem részletesen is meséljen egy kicsit.
Pár hónappal ezelőtt a Himnuszunk és szabadságunk tiltakozó nagygyűléskor megfogalmaztuk az alapelveinket, amelyeket fontosnak tartunk mind a mai napig, és a kampány alatt is hangoztatni fogunk. Szerintünk nem a szerencsétlen véletlenek egybeesésének kombinációja az, hogy ennyire elcsúszott a felvidéki magyar politikai képviselet. Főleg a témák megfogalmazásának tekintetében és annak tekintetében, hogy mi az, ami tevőlegesen használ a felvidéki magyarságnak. Harmincéves adósságaink vannak az itt élő magyar közösség számára. Példának okáért gondoljunk csak a társnemzet fogalmára. Rajta kell lennünk és meg kell értetnünk a szlovákiai pártokkal, hogy a felvidéki magyarságnak az alkotmányban társnemzeti státuszt kell elérnie, mivel ekkor a jogi másodlagos helyzetünk is változik, akár a munkahelyek terén, akár a kiosztott regionális támogatások terén. Minden változhat ennek a jogfogalomnak a megváltoztatásakor.
Fontos, hogy speciális jogkörű megyéink, új közigazgatás alakuljon ki, amely tartalmaz magyar megyét. Olyan speciális jogállású megyét, amely biztosítja a magyar nyelvhasználat hivatalos úton való, egyenrangú használatát a szlovákéval. Ezek azért fontos dolgok, mert ezek eddig elmaradtak.
A gazdasági fejlesztések esetében sem túl rózsás a helyzetünk. Itt azonban különbséget kell tenni a nyugati és a keleti dél-szlovákiai területek között. Míg keleten munkahelyhiány, addig nyugaton munkaerőhiány van. Nem lehet egyik sarokból a másikba átcsoportosítani keletről nyugatra, hanem mindenkinek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy otthon boldogulhasson. A mozgalmunknak is az egyik legfőbb célkitűzése az, hogy mindenki a saját szülőföldjén találja meg a boldog élet kulcsát. Ehhez a nyugati oldalon magasabb bérek kellenek, a keleti részen pedig munkahelyekre is szükség van. Ezek a mi elképzeléseink, amelyeknek reméljük, hogy nem csak az összefogás irányából, hanem a választópolgáraink irányából is lesz foganatja.
