Kulturális fesztivál Zsigárdon, versmondó fesztivál és szobor Komáromban, bérlet a Vígszínházban, a nevét viselő színpad a Nemzeti égi magasában, róla elnevezett díj, mégis a végtelen űr, amit maga után hagyott Kaszás Attila, aki még csak ma lenne 60 éves, de már 13 éve nincs közöttünk.
Az elmúlt évtizedekben – bár a szocializmus évei alatt nem is volt olyan könnyű –, sokan próbálkoztak a Felvidékről is színészi karriert építeni Magyarországon, de csak keveseknek sikerült. Ő azon kevesek közé tartozott, akiknek igen. Vágsellye, Vágfarkasd, Zsigárd, Komárom érintésével került Budapestre,
a Színművészeti Főiskolára Horvai István és Kapás Dezső osztályába, Bardóczy Attila, Eszenyi Enikő, Méhes László, Rátóti Zoltán, Rónaszegi Judit, Töreky Zsuzsa osztálytársaként, s a két mester egész életére meghatározta a pályáját.
Jöhetett a Vígszínház, ahol legendás szerepek egész sorát játszotta el. De már az egyik főiskolai vizsgaelőadásában, a Cseresznyéskertben Béres Ilona partnere lehet, s 1983-ban már a Vígszínház hatalmas színpadán állhat. Ekkor már túl van Kovács Jánosnak a hatvanas évek kamaszvilágát felelevenítő Cha-Cha-Cha című filmjén, amelyben Eszenyi Enikő mellett Rudolf Péter, Epres Attila, Usztics Mátyás , Tallós Rita, Géczy Dorottya és Hollósi Frigyes oldalán, a Hungária zenéjével hozza vissza a hatvanas évek édes-bús világát.
A Vígszínház gyorsan megtalálja a neki való szerepekkel, a társulat egyik legfoglalkoztatottabb színésze lesz legendás előadásokban. A kisebbik testvért játssza el Szikora János rendezésében, Az ügynök halálában Tordy Géza, Halász Judit és Hegedűs D. Géza oldalán,
örökre összenőtt vele a Rádiós figurája az 1988-ban bemutatott, s máig futó, lassan az ezredik előadásához közeledő A padlás című Presser-musicalben,
s egy szinte életrajzi alakítás, Dorozsmay Pista az Iglódi István rendezte Csókos asszonyban, ahol még hegedűtudását is kamatoztathatta.
Mégis egykori osztálytársaival, főleg Rudolf Péterrel s az akkor már a magánéletben is párjaként tudott Eszenyi Enikővel többet, merészebbet akartak a rájuk aggatott szerepeknél. A Budapesti Kamaraszínházban Eszenyi első rendezéseként szinte a semmiből megcsinálják a Leonce és Lénát, amelynek férfi főszerepéért (Lénát Pap Vera játszotta) megkapta az idény legjobb férfialakításának járó díjat. Ahogy Rudolf Péter is rendezésre szánja el magát, a Pesti Színházban mutatják be Osborne Dühöngő ifjúság című nemzedéki tragikomédiáját, amely talán akkor, a kilencvenes évek elején válik Közép-Európa vidékén is égetően aktuálissá, kortárs nemzedéki vallomássá.
Eszenyi mellett Szarvas József, Igó Éva és Mádi Szabó Gábor a partnerei – ritka színházi pillanatokkal ajándékozza meg azokat a nem keveseket, akik a szembenézést választják, s nem holmi könnyed szórakozásért váltanak jegyet színházba. Ugyanitt játsszák az Ahogy tetszik-et, Shakespeare kevésbé ismert remekét, amely a pazar színészi alakítások mellett párjának, Eszenyinek jelent majd útlevelet Pozsonyba és Prágába. S a kilencvenes évek fontos előadása lesz Eszenyi első vígszínházi rendezése, a West Side Story, amelyben Tonyt játssza-énekli megrendítően, ahogy ő lehet Liliom, Bicska Maxi, Macbeth és Baal is, majd Sugár grófja már a sátorban, a Nyugati mellett A Heilbronni Katicában.
Ahogy megkapja (hiszen ki más is kaphatta volna meg) a Mágnás Miska címszerepét is, s nem rajta múlt, hogy az egyébként mindig zseniális Mohácsi testvérek nem tudnak átütő előadást kreálni a Vígben, amely mereven ellenáll a hasonló típusú reformtörekvéseknek. Van még pár fontos előadása a Vígben, még egy Shakespeare-szerep, Benedetto a szintén Eszenyi rendezte Sok hűhó semmiért-ben, de mivel minden ember életében eljön a korszakváltás ideje, Kaszás Attila is radikálisan újrakezdi szakmai és magánéletét is.
Szabadúszó lesz, majd 2003-ban leszerződik a Duna partján éppen csak felhúzott Nemzetibe, de mellette több színházban is vállal szerepet.
Egy bemutató erejéig hazatér gimnáziumi éveinek helyszínére, Komáromba is, ahol ki másnak a bőrébe bújhatna bele, mint Az aranyember Tímár Mihályáéba.
A Nemzetiben is tehetségéhez méltó szerepeket kap, így ő a címszereplője Weöres Holdbeli csónakos című darabjának, Astolfo Calderón Az élet álom című darabjában, s a 4. esküdtet játssza a Tizenkét dühös ember előadásában.
2007. március 19-én este is ennek a szerepnek a megformálására készült, amikor rosszul lett, s hiába volt a gyors orvosi beavatkozás, az életmentő műtét, négy nappal később örökre itt hagyta szeretteit és sokmilliós közönségét.
Sokáig sorolhatnánk még a szerepeit, a fontos alakításait, de ezekről szerencsére számot adnak a lexikonok, ahogy számos alakítását megnézhetjük ma már a televízió és videómegosztók jóvoltából. Eszembe jut utolsó filmje, az 56 csepp vér című musicalfilm, a Patika című tévésorozat, s lemezei, a Tomboló Hold, amely szövegeinek jó részét is maga írta, Petőfi Az apostoljának felvétele, a Radnóti- és Petőfi-versek, s nem utolsósorban a kisfiának, Janikának készült Kit ringat a bölcső… Janikát! című lemeze, amelyen a magyar (kis)gyerekirodalom nagyjait idézi.
Soha olyan hideg szél nem fújt még a pesti Duna-parton, mint a gyászszertartásán, azon a 2007-es áprilisi napon.
Azt mondják, egy színész addig él, amíg színpadon van, esetleg megőrzik a filmjei. Kaszás Attila a legszerencsésebbek közé tartozik, hiszen úgy ment el, hogy beleégette magát rajongói sejtjeibe. Ahogy az csak a legnagyobbaknak adatott.
Idézzük e rövid megemlékezés végére egyik saját dalszövegét:
„Kívül gyönyörű némák vagytok /Nem ápolsz, nem ápolsz
De belül valami lágy zene szól /Elhagytál, te gyászolsz
A végtelen űr az, mit ránk hagytok /Nem ápolsz, nem ápolsz
De valami azt súgja, így van jól /Elhagytál, te gyászolsz”
