Tegnap 17 órától online megemlékezésen vehettek részt a Via Nova Somorja rajongói oldal kedvelői a Facebookon, ugyanis 73 éve ezen a napon indult meg az első transzport Felvidékről a kitelepített magyarokkal.
Az esemény felvétele az elhagyatott somorjai síneken indul, majd egy perc után a bokrokkal, fákkal, gyommal benőtt, rozsdás síneken Úszor irányából két alak tűnik fel: Horváth László történelemtanár és Méry János, a szervezet elnöke.
A felvétel nagy részében Horváth László mesél a kitelepítések, deportálások előzményeiről, a felvidéki magyar kálváriáról, a reszlovakizációról, a ligetfalui mészárlásokról, és arról, hogyan érintette Somorja lakosságát ez az esemény.
Mint megjegyzi, Somorja ebben az időben egy túlnyomórészt magyarok által lakott város volt, az itt élő németség is elmagyarosodott már ekkorra. (1941-ben Somorjának 4 700 lakosa volt, 40 német, 12 szlovák, 12 egyéb nemzetiségű a többi magyar – a szerk.) (…)
Több mint 800 ember szerepelt a listán, akiket el kellett vinni a deportálások során, s minden bizonnyal el is hurcolták őket,
többek között Frýdek-Mistekbe és Ostravára.
„Ebből a 800 emberből pontosan 160 a családfő – ezeket az adatokat listázták – további 106 volt a családfőkön kívüli munkaképes személy, a többi munkaképtelen. Ebből is látszik, hogy miről szólt a történet. Nem elsősorban a kényszermunkáról, hanem arról, hogy a déli területek etnikai egységét megbontsák” – meséli a somorjai történésekről a fiatal történelemtanár.
A Via Nova és a Csemadok Somorjai Alapszervezete évek óta szervez megemlékezéseket az emléknap alkalmából, s idén sem tervezték másként. A járványellenes rendelkezések miatt döntöttek végül az online megemlékezés mellett, melyet – mint már említettük –,
a még meglévő, Úszor felé tartó sínen kezdtek, jelezve, hogy 73, de 74 és 75 éve is innen vitték el a somorjai magyarokat.
„Ma Somorján már nincs vasútforgalom. Persze érdekes lenne arról is beszélni, hogy miért nincs. Meg arról is, hogy az a pártelnök, aki pártjaival 8, illetve 4 évig volt szlovák kormányok tagja, közel 100 méterre lakik a volt vasútállomásról, egyik minisztere pedig 30 méterre. De ezt csak mellékesen említem… A Komárom–Pozsony vasútvonal legközelebbi állomása a közeli Úszoron van (5 km), ahonnan 1915-től a hatvanas évekig mellékvonal vezetett a városba (teherforgalommal a 90-es évekig). Viszont él még a városban több mint 300 olyan idős ember, aki átélte azokat az időket, amikor szüleiket, nagyszüleiket, sőt sokszor őket is fűtetlen marhavagonokba kényszerítették, hogy elhagyják otthonaikat a beneši demokrácia „békeidejében“, pár hónappal az orosz katonák általi „felszabadítás“ után. Ez is a felvidéki magyar kálváriánk része.
Ha bármilyen felvidéki magyar picit megkapargatja a felszínt a saját családjában, biztos, hogy egy-egy tragikus, máig sajgó történetet talál. Emlékezzünk hát ezekre az embertelen cselekedetekre, melyeket egy olyan rendelet értelmében hoztak meg, melynek alapján az összes magyar és német háborús bűnös.
Ma, 2020. április 12-én is. Ezért kell minél gyakrabban beszélni erről, és ezért rendeztük ezt a rendhagyó, online megemlékezést is” – nyilatkozta portálunknak Méry János.
A somorjai önkormányzati képviselő a felvétel végén arra kéri a nézőket, hogy ezt a nyugodt időszakot használják ki arra, hogy készítsenek hang, illetve videófelvételeket, akár interneten olyan idősebb rokonokkal, ismerősökkel, akik még átélték a kitelepítések borzalmait, hiszen a leghitelesebb forrás mindig az, mely első kézből mondja el a törtnénéseket.
