A Magyar Királyság területén létrejött köteles és önkéntes tűzoltó egyesületek, valamint a Széchenyi Ödön gróf nevével fémjelzett hivatásosok megalakulásával korábbi írásunkban foglalkoztunk. A XIX. századi tűzrendészet szabályozását követően egyre több csallóközi községben jelentek meg az önkéntes testületek. A múltbéli történeteket felvonultató sorozatunk következő részében a szomszédos települések bajtársi együttműködéséről olvashatunk.
A tűzrendészet egységesítése
A magyar királyi belügyminiszter 1888-ban a tűzvészstatisztikák megdöbbentő adataira és az elszenvedett károk mértékére hivatkozva, a tűzrendészeti kormányrendelet kiadásával igyekezett a helyzeten javítani. A rendelkezések betartatása terén a törvényhatóságok és a községek hazafias és lelkiismeretes buzgóságára számított.
Azon szabályok összessége lépett hatályba, amelyek célja a tűzvész kitörésének megakadályozása volt. Ha pedig már pusztított, akkor szervezett keretek között teljesítették annak mielőbbi eloltását. Tájékoztatott még a tűzoltó szerek beszerzéséről, azok készenlétben tartásáról, a rendezett, szakszerű tűzoltói és mentőintézmények (tűzoltóság) létesítéséről. A legalább 50 házból álló községek felszerelési eszközeit is megadta: egy szívófecskendő tömlővel, egy vízhordó kocsi hordóval és káddal, két tűzlétra, két csákány, két tűzhorog, két fejsze, négy vasvilla, két lámpás. A községeket és a városokat kötelezte a helyi viszonyoknak megfelelő szabályrendelet megalkotására.
A tűzoltóságok típusait tekintve voltak az ún. rendszeres, szakszerű, díjazott tűzoltóságok, melyeket a falvak saját költségen működtettek. Létesülhettek az önkéntesek által, egyleti alapon szervezett csoportok. Ők a díjazottakkal megegyező szolgálatot teljesítettek. Végül felállíthatták a községi (köteles) tűzoltóságokat. Utóbbiak azon településekhez tartoztak, amelyeket a díjazott vagy önkéntes testületeket saját forrásból nem voltak képesek finanszírozni. Rendeleti úton kezdeményezték még a hazai egyletek csatlakozását az országos tűzoltó szövetséghez.
Bősi tűzoltók koszorúzása Bakán az 1980-as években (Darnai Zsolt gyűjteményéből, Ecsedi Sámuel közlése alapján)
A bakai tűzoltóság fejlesztése
A tűzrendészetet szabályozó törvénycikk (1886), a Pozsony vármegyei szabályrendelet, valamint a tűzrendészeti kormányrendelet hatályba lépésével a csallóközi Baka községben is bővítették a tűzoltó szerek állományát. Megvásárlásuk közösségi érdek volt, hiszen a plébánia leégése intő jelként irányította a figyelmet az önkéntesség fontosságára. Az 1890 táján vásárolt fecskendőhöz idővel több létrát, csáklyákat, tűzoltóruhákat, sapkákat és csákókat is beszereztek.
A bősi tűzoltók levele a királynak
A szomszédos Bősön 1889-ben hirdették ki a testület megalakulását. A parancsnoki tisztet először Piroska János vállalta, akit ideiglenesen Buchinger Ferenc, majd a közös hadseregben szolgált Darnay Ferenc követett. A bősi önkéntes tűzoltók nagy gondot fordítottak az elméleti ismeretek elsajátítására, a tűzvédelmi és a tűzoltási gyakorlatokra. A lovak húzta fecskendő megvásárlása után az egyéni és csapatfelszerelések bebiztosítására törekedtek. Az egyesület 120. évfordulójára megjelent kiadványban található dokumentum tanúsága szerint az anyagi gondok enyhítése érdekében I. Ferenc József magyar királytól kértek segítséget.
A „Felséges Császár és Király! Legkegyelmesebb urunk!” megszólítással indító, Böős településen keltezett levelüket 1903. október 25-én írták. A bevezető részben a megalakulás körülményeiről olvashatunk. A Pozsony vármegyei községben a Magyar Királyi Belügyminisztérium által jóváhagyott alapszabállyal rendelkező, 60 tagból álló tűzoltócsoport működött. A bősiek célja az volt, hogy a településen és annak környékén gyakran előforduló tűzesetek alkalmával a szorongatott embertársaik segítségére siessenek, valamint a fenyegetett emberélet és a vagyonmentés körül szervezett segítséget nyújtsanak. Mivel adományok gyűjtése útján a tűzoltóság felszerelésének legszükségesebb költségeit fedezni nem tudták, ezért szorult helyzetükben a császárnak a „jótékony intézmények iránt táplált, ismert jóindulatához és áldozatkészségéhez” folyamodtak.
Bősi tűzoltók 1917-ben (a Bősi Önkéntes Tűzoltó Testület archívumából, Mészáros Angelika közlése alapján)
Uralkodói támogatás Bősre
A királynak címzett levélre 1904. április 12-én íródott válasz. Pozsony vármegye és Pozsony szabad királyi város főispánja jó hírt közölt a bősiekkel. Ő császári és apostoli királyi Felsége az önkéntes tűzoltó egylet folyamodványára 200 korona segélyt „méltóztatott legfelsőbb magánpénztárából legkegyelmesebben adományozni”. A támogatás jelentősen hozzájárult a felszerelések fejlesztéséhez: a tagoknak csíkos zubbonyokat, csákókat, öveket és baltákat vásároltak.
A következő évben, Szent Flórián ünnepére, helyiek adakozásából az egyesület zászlaját is el tudták készíttetni. A tűzoltó testület közösségi aktivitását jól mutatja, hogy a világi és az egyházi rendezvények szervezőjévé és résztvevőjévé vált.
Az önkéntesek közös ünnepe Bakán
A helyi tűzoltóság megalakulását 1923-ra datálják, külön kiemelve Somogyi Flóris és Réffy Endre tanító szervezői munkáját. A parancsnoki tisztet először Papp Gáspár, majd Kovács Ignác érdemelte ki.
1933. októberében, a környékbeli tűzoltók ünnepére az alkalmat éppen a bakai önkéntes testület megalakulásának 10. évfordulója kínálta. A jeles nap előestéjén a bősi rezesbanda kíséretében a helyi egyesület tagjai lampionos és fáklyás menetben járták végig Al- és Fel-Baka utcáit. A vasárnapi szentmisét megelőzően a két Baka közti téren fogadták a vidéki egyesületek képviseletében megjelent vendégeket. A járási küldöttek előtt adták át az érték- és életmentő önkéntes munkát megbecsülő érdemjeleket. Az ünnepnap egyik legszebb pillanata az új tűzoltószertár megáldása és átadása volt. A program délután a látványos bemutatókkal folytatódott, amikor a bakai, bősi, dercsikai és nádasdi tűzoltók közös gyakorlatot hajtottak végre.
Ünnepség az új bakai tűzoltószertár előtt, 1933 körül (Darnai Zsolt gyűjteményéből)
A testület zászlaját nagy ünnepség keretében 1934-ben helyezték el a bakai templomban. A tábori mise után tartott zászlószentelésen a parancsnokság részéről is többen megjelentek. A parancsnok és a titkár felszólalását követően a zászlóanya mondott köszöntőt, majd Sághy Rozália tanítónő koszorút helyezett el az új zászlóra. A rendezvényre a környékbeli tűzoltóságok tagjai is hivatalosak voltak.
A bajtársi összefogás sikere
A forrásközlők szerint már a XX. század első felében, amikor Bakán házak kaptak lángra, vagy éppen istálló pusztult, máskor pedig dohánypajta égett a bent lévő gépekkel, a szomszédos tűzoltóságok bátor önkéntesei fáradságot nem ismerve oltották a tüzet a helyi lánglovagok oldalán. Összefogásuk dicséretet érdemel, hiszen testi épségük kockáztatása mellett, minden erejükkel és tudásukkal a polgárok vagyonának megmentéséért küzdöttek.
A bősi tűzoltók zászlaja 1989-ből (a Bősi Önkéntes Tűzoltó Testület archívumából, Mészáros Angelika közlése alapján)
***
Felhasznált irodalom:
A tűzrendészetet szabályozó törvénycikk (1886),
Tűzrendészeti kormányrendelet (1888),
Baka község emlékkönyve;
A bősi lánglovagok 120 éve. 120 éves a Bősi Önkéntes Tűzoltó Testület, Bős, 2009;
korabeli újságok híradásai.
