Móra László (1890-1944) költő, író – Móra Ferenc unokaöccse – egy bájos kassai karácsonyi mesét írt, melyet a gömörpanyiti születésű Szentiványi Gábor (1871-1960) örökített meg a Felvidékről szóló könyvében 1956-ban.
Ez a történet arról szól, hogy réges-rég Kassán megfordult egy jószívű amerikai gazdag ember. A kassai Fazekas utcában Gerle Gábor, híres pékmester működött, aki olyan finom kalácsokat sütött, hogy a gyerekek sóvárogva nézegették azokat a kirakatban. A kalács teteje fényes volt, mint a tükör, a belseje sárga, mint az arany. Foszlósan könnyű, mint a hópihe, az íze meg olyan, mint az édes anyai csók.
A karácsony előtti napon Gerle péküzletébe váratlanul betoppant az amerikai idegen, aki a tulajdonossal kívánt szót váltani. „Szent karácsony ünnepén szeretnék jótettet cselekedni olyanokkal, akik szegények és a mindennapi kenyerük a könny, a bánat kenyere – mondotta az amerikai. – Velem a Jóisten nagy jót tett, gazdag ember lettem és szeretném, ha karácsony szent estéjén nem akadna az egész városban olyan szegény gyermek, akinek ne lenne Gerle uram finom kalácsa az asztalán. Készítsen sok-sok kalácsot, olyanokat, amilyeneket még senki sem látott, csodásakat, nagyokat, aranyosakat, az árát előre kifizetem.” Az idegen 100 darab aranytallért tett az asztalra és azután olyan váratlanul távozott, mint ahogy jött.
A pékmestert és feleségét annyira meghatotta az idegen nagylelkűsége, hogy elhatározták, mint az Isten segítsége által szintén meggazdagodott emberek, ők is süttetnek a maguk részéről száz darab hasonló csodás kalácsot és úgy a magukéba, mint az idegenébe – vagyis összesen a sütendő kétszáz kalács mindegyikébe -, elhelyeznek egy-egy arany tallért.
Ezt meg is tették úgy, hogy sem a segédek, sem az inasok nem vettek észre semmit. Csak bámulták a csodás nagy kalácsokat, amelyekből a kirakatba is került néhány.
A Fazekas utca (Fotó: Balassa Zoltán)
Lett erre nagy csődület! Minden gyerek látni akarta a csodás kalácsokat és vágyva-vágytak egynek birtoklásáért karácsony estéjén. Addig-addig nézegették vágyakozva a kalácsokat, míg közülük a legbátrabb bemerészkedett a boltba és megkérdezte, mibe kerül egy ilyen kalács, mert neki csak két krajcárja van.
Mikor azután a pékmester megmondta, most ingyen osztják azokat, mert ezeket Kisjézus küldi a szegény kassai gyerekeknek, volt nagy öröm és tolongás a boltban! A sok szegény gyerek az egész városból összeszaladt. Hát még amikor szentestén enni kezdték a kalácsot és megakadt a foguk az arany tallérban!
Az egész városban Gerle uram aranyos kalácsairól beszélt mindenki. Egy szegény, többgyermekes anya az egyik feltört kalácsot – gyermekeit kézen fogva -, elvitte a Kálvária úti kőkereszthez és elhelyezte a Keresztre feszített lábainál, köszönetképpen a nagyszerű karácsonyi ajándékért.
Megvan valakinek ennek a történetnek az eredetije? Szeretném megszerezni!
