Egy kedves meglepetés, ajándék is került ünnepi karácsonyfám alá. Egy jó baráttól, honfitársamtól kaptam.
Most a 2021. évi naptárral lepett meg Laczkó Gábor barátom. Feldolgozásában a Régi Szőgyén – képek a XX.sz. – Történelmi naptárával 2021-re, ami a szokásos hónapi beosztás mellett régi szőgyéni fényképekkel, régi korok fotóival kíván visszavezetni a múltba.
Rajtuk és bennük ott volt a „kor” igazi, megmásíthatatlan „fénnyel írott” emléke.
Emberi gyökerek. Ismerősök, barátok rokonok, családtagok régi emlékei. Nincs szöveg, kommentár. Csak a fénykép.
Fénnyel rajzolt üzenet. Tisztán, őszintén. Igaz, csak képek. De mégis más, ha a hozzátartozó, ismerős, barát, vagy családtag szemével nézzük. Ott van az, amit a fotók „mélységének”, érzelmi tartalmának tudhatunk.
Mást mond egy kívülállónak. Mást az érzőnek.
Nem tudom, lehet hogy a karácsonyi ünnepek hangulata teszi ezt velem, de úgy érzem találkozik benne a „szív és lélek”, a szeretet fényében.
Laczkó Gábor barátom, földim azok közé az elkötelezettek közé tartozik, aki kiadott munkáiban /Fénnyel írott történelem, számos évi falinaptár…/ ott lapul, él a múlt iránti tisztelet, az értékek „fotodokumentális” megőrzése az utókor számára.
De megmerem említeni, kockázat nélkül /amit érzek/, hogy az ember iránti baráti szeretet, azzal az erénnyel párosul, melyet büszkén mondhat magáénak: az otthon, a szülőföld elválaszthatatlan szeretetét.
Merjünk alkotni, megnyilvánulni: átadni egy élettapasztalatot. A tudást, a talentumot, amit kaptunk a teremtőnktől. És ne rejtsük el, ami érték, mert a múltunk gyökerei jövőnk záloga…
Tétlenségünk, megalkuvásunk olykor hagyja az idő süllyesztőjébe elveszni ezeket az értékeket. Pedig volna, és van is mit mondanunk, átadni a jövő nemzedékének. családfánk, rokonaink megismerésével is…
Így forgatom Laczkó Gábor szorgalmas, kitartó munkával készült kiadványait, naptárait…
