Szülőföldje, Svájc országos református hírszolgálata így jelentette be halálhírét: gyászoljuk a protestáns katolikust (ref.ch). A németországi protestánsok legolvasottabb hírportálja, a pro-medienmagazin.de így fogalmaz: az elmúlt évtizedek egyik legbefolyásosabb teológusa, Hans Küng Tübingenben húsvét utáni kedden, 93 éves korban elhunyt.
Életben maradni másokért, a jövőért
Többször lehetőségem volt arra, hogy hallgassam előadásait, melyek állandóan visszatérő főszólama így hangzott: a világvallások közötti béke nélkül nem lesz a nemzetek között sem béke. Ennek a folyamatnak az előmozdítására írta meg Weltethos című nagy valláserkölcsi művét, hozta létre projektjét, Világetika Alapítványát, és fáradhatatlanul tartotta előadásait a megbékélés szükségességéről.
Nem rózsaszínű álmokat, irreális ideákat kergetett, hanem szívós, afféle igazi svájci alpesi hegymászó kitartással, messzelátással és a következő lépésre ügyelve, nagy szellemi erőbedobással tanította a jövőbeli megmaradás egyetlen lehetséges útját.
Azóta, hogy a mögöttünk maradt évszázad utolsó évtizedeiben meghirdette felismeréseit, a vallásszociológia teljesen igazolta félelmét és látomását. Azt, hogy a 21. század a világvallások reneszánszának, újravirágzásának az évtizedeit hozza, mivel a fogyasztói társadalom nagy evései-ivásai, élvezetei, majd a digitális világ az emberi léleknek nem fogja tudni megadni azt a táplálékot, ami az emberi létezés alapfeltétele: a transzcendenciatudatot és az élő Istenbe vetett hitet, a belső és külső távlatosságot. Isten megadta neki, hogy meglássa a világvallások versenyfutását, és ajkára adta az óvó, önmérsékletre, kölcsönös tiszteletre indító, nevelő szó prófétai szolgálatát. De azt is, hogy ő is fájdalmasan megtapasztalja élete utolsó éveiben a világvallások közötti, éppen az ébredésük okán kiéleződő súlyos és lényegükhöz méltatlan véres konfliktusokat, elsősorban a radikális és militáns iszlamizálódás kegyetlenkedéseit. Bizonyára átélte a vallási gyökerű fegyveres konfliktusok, a keresztyénüldözés és a mártírok számának növekedése láttán az Ige igazát:
„Vágyódóm elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél, de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak” (Filippi 1,23-24).
Talán ez az Ige mutatja leginkább, miért kellett közöttünk maradnia 93 évig.
Kegyes lázadó – reformkatolikus
Azzal együtt, hogy római katolikus egyháza főként a pápai csalatkozhatatlanság bírálatáról vallott kritikus nézetei miatt megvonta tőle a tanítói szolgálat lehetőségét, mégis az elmúlt 50-60 évből kevés olyan teológust tudunk felidézni, aki ennyire odaadóan és eredményesen munkálkodott volna a katolikus-protestáns közeledésen. A „reformkatolikusnak” nevezett Küng évtizedeken át fáradhatatlanul ontotta könyveit, Isten létezésének kérdéseiről, és sok mindenről. Sursee-ben, a svájci Luzern kantonban fekvő szülőhelyén és másutt is gyújtanak emlékező gyertyákat ezekben az órákban.
Kép: Wikipédia
Cipőkereskedő édesapja legidősebb fiaként célegyenesen haladt a papi hivatás felé. Bár a Facebook-bejegyzések ma már azon vitatkoznak, hogy valójában volt vagy nem volt hite, ez nem őt, hanem – mint a legtöbb esetben – a kommentek íróját minősíti. Papi, teológiai munkásságának elején kegyes lázadónak titulálta környezete. Mindenesetre tény, hogy a római Collegium Germanicumban szigorú elitképzést kapott, s csakhamar a németországi Tübingen egyetemének fiatal professzora lett. Felkészültségét mi sem mutatja ékesebben, mint hogy a reformzsinatra, a II. Vatikáni Zsinatra (1962-1965) meghívták tudományos tanácsadónak.
Annyira komolyan vette elfogulatlan, inkább az igazsághoz igazodó tudományos meggyőződését, mint az egyházi dogmák védelmezését, hogy 1979-ben a római Tanhivatal megvonta tőle a katolikus egyház tanainak oktatására felhatalmazó engedélyt.
Mint annyiszor a római katolikus egyházban, akkor is bekövetkezett az ellenhatás, amivel kevesen kalkuláltak. Az egyházi önvédelmi reflex „eretneknek” minősítette, ám ez a minősítés milliós tábort, publikumot toborzott számára, illetve az általa képviselt kritikus tanításoknak.
Alapkérdések – a vallásos hit nem lehet kiszolgálója politikának, gazdaságnak…
Mit reméljünk? Miért vagyunk a Földön? Mi az egész létezés értelme? – feszegette a létfilozófiai, etikai, hitbeli kérdéseket. 24 kötetes életműkiadásában – ami több, mint 50 könyvét sűríti össze – végig lehet követni szellemi kibontakozását, tanításainak bibliai alapvetését, világos érvelését. A vallások növekvő szerepe a világban nagy felelősségtudattal és a bölcs tanár oltalmazó-védő lelkületével és mondataival töltötte el életét és környezetét. Fontosnak tartotta a hiteles tájékoztatást a vallásokról, az ilyen indítékú konfliktusok természetéről, belső mozgatórugóiról. 2017-ben ezt írta:
Csak a hiteles információk türelmes érvelésével előzhetjük meg a vallásokat fenyegető instrumentalizálódást, azaz a vallások felhasználását politikai, gazdasági, etnikai és nacionalista érdekek kiszolgálására vagy éppen igazolására.
Weltethos – világetikai világnorma
Számtalan előadásban – akkor is, amikor hazánkban Németh Géza lelkipásztor kíséretében szólaltatta meg a hitbeli felelősség erkölcsi követelményét nem kis kockázattal – átfogó tudatváltozásra, gondolkodási modellváltásra ösztönözte a politika, az egyházak és a tudomány képviselőit. Az 80-as évektől lett megnyilatkozásai cantus firmusa, főszólama: nem lesz béke a nemzetek között a vallások közötti béke nélkül. A vallások közötti békét pedig a párbeszéd lesz képes fenntartani. A lengyel pápa, II. János Pál vonta meg tőle a tanítási engedélyt, de ez nem tette munkanélkülivé. Annál többet dolgozott a minden szinten folyó párbeszéd előmozdításán. 1996-ban történt nyugdíjba vonulásáig ökumenikus teológiát, a párbeszéd teológiáját tanította a tübingeni Ökumenikus Intézetben.
Egyetemi tanszéke egyedülálló módon és elsőként, egyháztörténeti nóvumként jogilag egyik felekezethez sem tartozott. Mégsem volt független. Krisztushoz kötődő és Őt felmutató tanszék volt az övé.
Ratzinger bíboros most hogyan gondol rá?
A lengyel pápát túlélte. Utána XVI. Benedek pápaként az egyháztörténelembe bevonuló német pápa folyamatosan gátolta elfogadottságát a római katolikus egyházban. Állandó szellemi és lelki táplálékot adott a reformkatolikus mozgalmaknak, a bázisközösségeknek szerte a világon. A reformmozgalomnak a neve ez lett: „Mi vagyunk az egyház”. Alapvető meggyőződése volt: sok katolikus és protestáns nem az ellentéteket éli meg egy-egy helyi közösségben, faluban, városban, hanem azt, ami, még inkább, Aki összeköti őket. Gyakran fogalmazott így: „Nincs teológiai alapja annak, hogy Róma miért nem ismeri el a többi felekezet egyházi tisztségeit, és miért nem tudja az úrvacsorai közösséget velük helyreállítani”.
Kép: Frankenpost
2013-ban egy beszélgetős tévéinterjúban így fogalmazott: „Mindazokat a könyveket megírtam, amelyeket szerettem volna. Minden utazást meg tudtam valósítani, amit elgondoltam. Ilyen értelemben boldog ember vagyok. Azt mondhatom, művemet befejeztem, elvégeztem”. Kevés ember fogalmazhat így. Ezután még nyolc évet élt.
Méltató szavak róla, tőle…
Margot Kaessmann, korábbi hannoveri evangélikus püspöknő a Die Zeit-ben megjelent emlékezésében így ír: „Szükségünk van az élethez víziókra, látásokra. A világ jövőjéről, az emberiségről, a vallásokról, az egyházakról. Ő ezt adta nekünk”.
A svájci megemlékezések többször felidézik kedvenc megfogalmazását: „protestáns katolikus vagyok”. A pápai csalatkozhatatlanság bírálatáról írott könyve mellett világsiker lett nagy munkája Jézusról és e kérdésről: Megmenthető-e még az egyház?
Érdekes, s bizonyára az sem véletlen, hogy Ferenc pápát nagy szimpátiával illette megnyilatkozásaiban. 2015-ben megjelent Hét pápa című könyvében megjegyzi: Ferenc pápának nagyon közvetlen és mégis árnyalt a stílusa, nyelvezete. Állandó evangéliumi érvelése és egyszerű életmódja a kúriai életstílust is befolyásolja. Annyi esendősége ellenére Küng az egyházat mindvégig anya-szent-egyháznak tekintette. A Krisztus által élete odaáldozásával máig szeretett anyaszentegyházban szenderült el. Az út vége békességesen zárult le. Köszönet ezért is Megváltójának, és Hans Küng evangéliumi elkötelezettségben megélt életéért, átgondolt ésgondolkodásra serkentő üzeneteiért. RIP – requiescat in pace – nyugodjék békében!
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
