Az elmúlt évszázadban Közép-Európa nemzeteinek kapcsolatát jórészt az ellenségeskedés, gyűlölködés, diszkrimináció jellemezte. Ennek egyik formája volt a beneši dekrétumok kiadása, amely a csehszlovákiai németek és magyarok háború utáni jogfosztását és szülőföldjükről való elüldözését alapozta meg.
A dekrétumokkal kapcsolatban az érintett országok részéről különböző álláspontok fogalmazódtak meg, és ezek ma is konfliktus forrásai köztük, mint annak a Beneš-szobor Csehországban történt felavatása idején mi is tanúi lehettünk.
Ebben a feszült helyzetben az egyházi vezetők szava lehet az, ami gyógyírként hat a fájdalmas sebekre, és a remény hangján megszólalva mutat irányt a közös jövőbe.
Ilyen megnyilatkozást tett egykor Christoph Schönborn bécsi érsek-bíboros, aki annak a véleményének adott hangot, hogy a történelmi konfliktusokat az érintett feleknek együttes erővel kell feldolgozniuk.
A bíboros szerint a cseh és osztrák püspökök közt olyan jó a kapcsolat, hogy a Beneš-dekrétumok ügyében közös kezdeményezéssel léphetnek fel.
Schönborn érsek, akit szudétanémetként annak idején ugyancsak Csehországból telepítettek ki, leszögezte: „A dekrétumok az emberi jogok szempontjából tarthatatlanok. Még ha részben az akkori körülmények befolyásolták is a kiadásukat, ma már semmiképp sem lehet egyetérteni velük. Szükségessé vált, hogy pontot tegyünk az ügy végére.”
Schönborn érsek (Fotó: katolikusvalasz.blog.hu)
Augustin Pötscher bécsi teológusprofesszor szintén az európai történelem sötét fejezetének nevezte a dekrétumokat, és hangsúlyozta, hogy érvénytelenítésük fontos szerepet játszhat a kiengesztelődés folyamatában.
Az igazságtalanságot mindig a nevén kell neveznünk – jelentette ki Egon Kapellari grazi püspök az osztrák-cseh viszonyt megterhelő dekrétumokkal kapcsolatban.
Ernst Waldstein, az Osztrák Katolikus Világiak Tanácsának tiszteletbeli elnöke annak szükségességét hangsúlyozta, hogy közös erővel kell megszüntetni az igazságtalanságokat, mert csak így tudunk majd sikeres jövőt építeni.
Álláspontja szerint a beneši dekrétumok célja az etnikai tisztogatás volt, amelyet a kollektív bűnösség elvének alkalmazása tett lehetővé.
Az Osztrák Katolikus Egyház neves személyiségeinek véleménye is arra utal, hogy az embertelenséggel, az igazságtalansággal szembeni fellépés az Egyház feladatai közé tartozik. Ezt a feladatot teljesítette Mindszenty József bíborosunk is 1945 után, amikor fellépett a csehszlovákiai magyarság védelmében.
Mindszenty József bíboros (Fotó: wikipédia)
Példamutató magatartásuk minta kellene, hogy legyen a szlovák állami és egyházi vezetők számára. Vajon mikor látjuk végre ennek akárcsak apró nyomait is?
Az Egyháznak feladata a kiengesztelődés, a megbocsátás hirdetése is. Ehhez azonban legalább két félre van szükség. Az egyik megbocsát, a másik pedig elfogadja vagy elutasítja a bocsánatot, attól függően, hogy beismerte és megbánta-e az elkövetett bűnt.
A megsértett igazságosság helyreállítása a kiengesztelődés elengedhetetlen követelménye, amely nélkül csak látszatmegbékélés jöhet létre, amely tovább mélyíti a sérelmeket és a sebeket.
Különösen fontos a bűn néven való nevezése, és a jogtalanság elítélése olyan időkben, amikor egyesek újabb jogtalanságokat képesek elkövetni.
A viszálykodást szító erők a múlt kísérteteivel, a nacionalista gyűlölet és a nemzeti alapon történő diszkrimináció rémeivel ijesztgetnek a 21. század Európájában. Hiába hangoztatják ugyanezek az integráció, az együttműködés, a megbékélés szükségességét, ha tetteik annak ellenkezőjéről tanúskodnak.
Ahogy az evangélium mondja: „Gyümölcseiről ismeritek meg a fát.”
A múlt kísérteteinek élesztgetése helyett inkább le kellene azokkal számolni, és az elkövetett bűnökért, jogtalanságokért bocsánatot kérve, keresni kellene az egyetemes keresztény alapokon nyugvó jövő közös építésének útját.
Nem lenne jó, ha bárki is halogatná ezt a fontos és szükséges lépést, s az Egyháznak ebben példamutató szerepe lehet.
Feladatunk, hogy feltárjuk a múlt igazságtalanságait, és lerántsuk a leplet a jogtalanságról, s ezzel utat nyissunk a felismeréshez: a magyarság – határon innen és túl egyaránt – ma is járja a keresztutat, amelyen sok szenvedés, és megaláztatás érte már. Ám a keresztutat, ha hittel járjuk végig, hitünk szerint követi majd a dicsőséges Feltámadás.
(Dr. Karaffa János/Felvidék.ma)
