A populizmus tőlem messze áll, viszont most kifejtem véleményem egy közösségünket érintő bejegyzésről. Benyovszky Móric Máté magyar-lengyel származású főnemest a szlovák wikipédia szlováknak titulálja. Ezzel párhuzamosan, 5 nappal ezelőtt Felvidék egyik híres személyiségét, halálának 235. évfordulóján, egyes körök (külügyminisztérium) szlovákosították, azaz szlovák nemzetiségűnek tüntették fel bejegyzésükben.
A vitatott bejegyzés ITT olvasható.
Kérdem én, vajon miért kell olyan információkat terjeszteni a 21. században melyek nem valósak? A szlovák és magyar együttélés alapja úgy gondolom az, hogy tiszteletben kellene tartani mind a szlovák társadalom, mind pedig a Szlovákiában élő magyar közösségünk értékeit és történelmét.
Természetesen voltak a magyar királyságnak szláv nemzetei is, így történelme a két nemzetnek közös. Úgy gondolom manapság erre kellene koncentrálni, hogy a szlovák- magyar kapcsolatok minél több sikert vigyenek végbe országunkban, viszont amikor a történelmet egy minisztérium nem tartja becsben, mit várhatunk el a szlovák társadalomtól?
Vajon a szlovák tankönyvekben is Szlovákiáról és nem szláv nemzetiségekről írnak? Vajon Mátyás királyt is szlovák királynak nevezik vagy a magyar királyság királyának ahol több nemzetiség élt?
Az oktatási reform, a szlovák-magyar közös információs napok és sok más fontos momentum lehet az, amely ezt a furcsa gondolkodásmódot egyszer megváltoztathatja.
A kérdés: van-e akarat arra, hogy ezt felvállalják a kompetens kulturális szervezetek közös együttműködésben szlovák szervezetekkel. Vajon van erre akár politikai akarat is? Vajon egy magyar – szlovák tárgyalásokra miért Gyimesi Györgyöt vitte a volt kormányfő? A kérdésre a válasz azt hiszem megszületett. Ez volna tán a szlovák külügyálláspontja a Felvidéken élő magyar közösségünkről is? Talán magyarul beszélő szlovákoknak, vagy Szlovákiában élő magyarokként vagyunk „számon tartva” ?
Ezért van szükség magyar képviseletre a parlamentben, hogy kultúránkat, történelmünket megőrizhesse közösségünk, és gazdasági fejlesztése is a déli régióknak felzárkózhasson.
Az olvasóban felmerülhet a kérdés, hogy egy fenntarthatósággal foglalkozó civil szervezet alapítójától miért születik meg ehhez hasonló cikk? A Fenntarthatóság három részre osztható – szociális, környezeti és gazdasági fenntarthatóságra. A szociális fenntarthatóságba tartozik a kulturális és nemzeti értékeink megőrzése is.
Ki is volt valójában Benyovszky Móric?
Születésének időpontja vitatott, ő maga önéletrajzában 1741. szeptember 22-i dátumot ad meg, mások szerint a valós dátum 1746. szeptember 20. Már egészen fiatalon, tízévesen katonának tanult, s jelen volt az 1756. október 8-ai levosici ütközetben.
Jó előmenetelnek örvendhetett, de 1758-ban otthagyta a császári hadsereget, és Litvániában telepedett le. Apja halálakor örökösödési ügyben éppen Lengyelországban tartózkodott, és távollétét felhasználva, rokonai kizárták az apai örökségből. Miután hazatért, fegyveresen próbált érvényt szerezni jogainak, amit ellenlábasai felségsértési kísérletnek, lázadásnak tüntettek fel az udvarnál. Mária Terézia a valóságos helyzet kivizsgálása nélkül fosztotta meg birtokaitól és száműzte birodalma területéről. Ő ekkor Lengyelországba ment.
Egy indiai utazás terve foglalkoztatta, ezért alaposan tanulmányozta a hajóépítés, a földrajz és a tengerjárás tudományát. Az indiai út azonban nem valósulhatott meg, mert részese volt az 1767. évi lengyel nemesi felkelésnek az orosz megszállókkal szemben – közben személyes okokból az ólublói vár kapitánya 1768-ban rabságban tartotta. Csapatával Zwaniecnál ütközött meg először az orosz erőkkel, majd miután visszavonulásra kényszerült, a moldvai Chocimba távozott. Innen 50 huszárral visszatért Lengyelországba.
Útközben összegyűjtötte a Konföderáció seregének kószáló katonáit, és ezekkel megerősödve, felvette a harcot a Stanislawow mellett útját álló orosz csapatokkal. A túlerővel szemben alulmaradt, orosz fogságba került. Kijevbe, majd Kazanyba kísérték. Innen sikerült megszöknie, de Szentpétervárott elfogták és 1769. november 26-án újra elindították Szibéria felé, ahová a következő esztendő novemberében érkezett meg.
A szerző a Fenntarthatóbb Felvidékért civil szervezet alapítója.
(Pék Pál/Felvidék.ma)
