A bajmóci várkastély a Felvidék és Közép-Európa méltán egyik leglátogatottabb és legcsodásabb várkastélya.
A várkastély a Privigye melletti Bajmóc településen található. Az első írásos említés az erődítményről 1113-ból származik, amely a zobori bencés apátság levelében fedezhető fel. Kezdetben faszerkezetű palánkvár volt, majd később, a 13. század folyamán fokozatosan kővárrá építették. A 13. század végén Csák Máté birtokába került. 1489-ben Mátyás király Bajmóc várát fiának, Corvin Jánosnak adományozta. Mátyás király halála után a Szapolyai család birtokába került, majd 1527-ben I. Habsburg Ferdinánd a bajmóci uradalmat a Thurzóknak adományozta. A Thurzó család a gótikus kastélyt reneszánsz stílusúvá alakította át. 1637-től a Pálffy család birtokába került a várkastély.
Pálffy János gróf a 19. század végén Hubert József budapesti műépítésszel a közép-franciaországi Loire folyó mellett álló várak romantikus stílusú mintájára alakíttatta át. A gróf a kastély elkészülését nem élte meg. Pálffy János gróf mű- és régiséggyűjteményei ma is híresek.
A bajmóci várkastélyba menet a bejárat előtt áll Mátyás király több mint 700 éves fája, amelyet még Csák Máté ültetett 1301-ben. Úgy tartják, hogy Mátyás e hársfa alatt tartott országgyűlést.
És ha már a látogatókat szolgálni hivatott tájékoztatók, információk épp csak magyarul nem találhatók meg, és magyar nyelvű idegenvezetés sincs, az eredeti állapotukban megmaradt műveken látható magyar nyelvű feliratok mindennél jobban tanúskodnak – múltról, jelenről egyaránt…
Fotó: Tóth Adrián