A világ legkülönlegesebb, szent „munkahelye”, szolgálati helye a templomi szószék. A legnagyobb megtiszteltetés földi halandónak, ha a közel 2000 éves „munkahelyre”, valamelyik templom szószékére a sok millió közül felállhat. És beállhat abba a sorba, amelyben prédikátorok, hitvallók, mártírok, boldog papok, lelkészek sokasága szolgált, s hirdetheti az életgyógyító Igéket, melyek mindenkoron igazak.
Kivételes hely a szószék. Ott szólal meg nyilvánosan és kinek-kinek a maga nyelvén az örök üzenet. Martin Niemöller német hitvalló lelkész írta: A világ urai jönnek, mennek. A mi Urunk jön és marad. Ennek a páratlan adventi ténynek verbális közhírré tévő helye a szószék. Mindenütt, mindenkor.
Adventi munkahely nagyhétben és húsvétkor, az összes egyházi ünnepkörben és azok közben. A nagy Király jön – hirdeti a szószék. És azt is, hogy térjetek észhez, térjetek meg, mert „a fejsze immár a fák gyökerére vettetett” (Máté 3,10 – Károli).
Ezen az adventen számadással jövök Hozzád Uram. Kegyelmesen megengedted, hogy 50 éven át több, mint háromezer alkalommal, szent félelemmel, mégis boldog szívvel állhattam meg sok gyülekezet száznál is több szószékén. Minden szószék emlékezetes, de voltak különlegesek is. Itthon, az anyaországban, meg az elszakított részeken, Európában és még távolabb. 2004. december 5-e előtt, s még inkább csendes protestálásként utána. Szószéki töredékes számadásomat abban a hitben mondom el Neked, Uram, hogy hálás szívem magnificátját, glóriáját és allelujáját meghallod.
Emlékezetes honi és távolabbi szószékek
Minden szolgálattévő életében vannak ilyenek. Az első szolgálati helyem a budapesti Kálvin téri szószék volt, 1970 tavaszán. Teológusként kötelező homiletikai gyakorlat keretében ott kellett elmondani vizsgaprédikációmat évfolyamtársak, ismerősök és az igehirdetés akkori professzora, dr. Szabó Géza előtt. Hol van a többi kilenc? – a tíz gyógyult leprás közül az egyetlen, ráadásul samáriai, aki visszamegy Jézushoz és megköszöni neki gyógyulását.
Fotó: Pixabay
Azóta is bennem van a háládatlanság figyelmeztető történeteként ez az üzenet. Aztán jött három hónapig a dudari felejthetetlen szószék. A bányászarcokkal, a pünkösdiekkel és a törzsökös református atyafiakkal. Majd egyre többször Veresegyház, Budahegyvidék, és 10 éven át Pesterzsébet-Szabótelep. Két szószékkel. A különös Torockó utcai imasufnival, a költő-evangelizátor Siklós József örökségeként. Majd az új üveg-fa modern kis kápolna. S a szomszéd gyülekezetek, Erzsébet-Központ, Klapka-tér, Soroksár, az erzsébeti baptisták szószékei. Majd Buda, Nagyvárad tér. És minden szószéken a jellegzetes szakrális mikroklímával, az elődök érintéseivel, hangfoszlányaival. A kör egyre tágult. Jött apai szülőföldem, Bácska, Délvidék. A kossuthfalvai szószékkel, Kiss Antal esperes, a helytállás hőse pulpitusával. Meg Szabadka. Előtte NDK-beli tanulmányi évem során Berlin-Köpenick kastély szószéke, ahol többször lehettem a református moderátor, Horst Greulich vendége.
És Drezda, az ottani reformátusok szép templomának szószéke, ami közel volt a Grünes Gewölbe hihetetlen művészeti múzeumához. A gyülekezet főgondokáé, a nőgyógyász főorvos asszonyé volt az NDK egyetlen magánklinikája. A kórházi szószékkel, ahol reggeli áhítatot tarthattam. Nem sokkal ezután a „nagy ugrás”, amikor anyai őseim szülőföldjét, Svájcot látogattam. A Zürich-Wiedikon Gyülekezet szószékén helyi szokás szerint fehér palástban, zöld liturgikus sálban prédikáltam. A gyülekezet főgondnoka a legnagyobb svájci bank felügyelőbizottságának elnöke volt. Megmutatta a különleges helyen őrzött svájci bankkincseket. Jó volt látni, hogy az alpesi országban a legnagyobb földi értéket őrző trezorrendszernek éppen egy református presbiter volt a „gazdája”. Majd elkezdődött erdélyi zarándokutam. Sok szószékemlékemből ide kívánkozik a győri Kossuth utcai templom szószéke. Lelki anyagyülekezetem ez, ahonnan a teológiára indultam. Több hálaadó családi alkalom is odaköti a szívemet.
Protesztszószékek 2004. december 5. ellenében
Egyre többet jártam az elszakított részek gyülekezeteibe, mind több előadást tartottam. Korábban Kárpátalja, Beregszász, Horvátország és Felvidék, valamint Oberwart, Felsőőr is szószéki zarándokutaim állomása volt.
E dátum után sokkal tudatosabban és rendszeresen mentem sebgyógyító, lélektámasztó szolgálatokra.
Felvidékre Nagyölvedre, Királyhágó-mellékre Váradra, Szatmárnémetibe, Szilágysomlyóra, Mocsolyára, Lelére, Hadadra.
Fotó: Pixabay
Szószékekre, melyek a szabad ég alatt időztek. Délvidékre, Bácsfeketehegyre, Pirosra, Újvidékre. És gyűjteni a megpróbáltatásban élőknek, a balkáni háború nyomorúságait szenvedőknek. A hollandiai Driebergenbe, el egészen Kanadáig, a torontói és korábban az edmontoni gyülekezetekbe. Igehirdetés és előadás. Sok helyen. El egészen a váradi ünnepségekig, amikor nemcsak a magyar összetartozás ünnepségén szólhattam Poszt-trianoni traumák címmel, hanem a nagyvárad-csillagvárosi gyülekezetben is rendszeresen, lelkipásztor párommal, dr. Békefy-Röhrig Klaudiával.
Feledhetetlen gyülekezeti élményem marad a krasznai evangelizáció, amikor e szilágysági tömb református gyülekezetében úgy éreztem magam, mintha Kálvin St. Pierre templomában álltam volna a szószéken. Esténként közel ezer atyafi töltötte be a templomot. Vasárnap ugyancsak. Nem nekem szólt ez, hanem az Úrnak. Ott mindig ennyi lélek magasztalja Urunkat. Ez csoda. Saját online világhálós istentisztelet-közvetéssel. Micsoda erő – hitből. A protesztem nem állt meg a tiltakozásnál. A szó igazi értelmében pro-testare – kiállás volt. Isten elé azokért, akik között éppen voltam. Szószéki hitvallásom lett: „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat” (Róm 12,21).
Különleges szószékek
Három történelmi szolgálati hely. Wittenbergi ösztöndíjasként 1974. október 30-án a reformáció híres 95 tételes templomában, a Schloßkirche-ben homiletikai gyakorlat. Luther szószékéről, a reformátor testi maradványait őrző szarkofággal átellenben prédikálhattam. Elmondhatatlan. A másik: Temesvár, Tőkés László történelmi szabadságküzdelmének szószéke. A harmadik: Csiha Kálmán román börtönöket megjárt szelíd püspök marosvásárhelyi szószéke a Gecse utcai templomban. Ilyen volt még az észtországi Tallinn és Tartu evangélikus szószéke, ahová éveken át sátoros ünnepek valamelyikére visszajártam. És a Magyar Rádióban a mikrofonszószék, ahol 6 éven át sok áhítatot mondhattam el. Végezetre a magyar börtönóriás, Dunaújváros-Pálhalma két, ottani szolgálatom idején épült kápolnájának szószéke. És még számos más hely…
Ezen a december 5-i vasárnapon Isten Lelke a szelíd protestálás és a hála adventi szószékeivel idézte fel bennem ezeket a drága szent helyeket. Boldogok, akik hirdették, hirdethetik a Nagy Király tegnap, ma, mindörökké igaz üzeneteit. Minister verbi diviniként – Isten Igéje szolgáiként.
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
