A temetők mindig is nyitott könyvei egy-egy településnek. Ha lapjaikat sikerül megnyitnunk, a múlt tárul elénk. A kisebb falvakban az emlékezők a régebbi generációk szinte valamennyi tagjáról tudnak valamit. A nagyobb helyeken az előttünk járók megidézése sokkal nehezebb, hiszen eleve lazábbak a kapcsolatok. A kiemelkedő elődökről, a valamikori jeles és ismertebb személyiségekről azonban sokan tudnak. Ha pedig mégsem, akkor érdemes számba vennünk őket, s az utókor elé tárni, miért is illik róluk tudni valamit. Az is lehet, hogy kilétükre, munkásságuk megismerésére az adott település határán kívül is igényt tarthatnak.
Most az ipolysági köztemetőben barangolunk ilyen céllal. Az itt nyugvó jeles személyiségek bemutatásánál természetesen egy rövid írás keretében nem törekedhetünk a teljességre és a részletességre. S jól tudjuk mi is, sokan kimaradtak a mostani felsorolásból, és neveikkel egy újabb írást lehet majd megtölteni. Néhány kiemelkedő személyiséget már egyébként is bemutattunk e lap oldalain, s többször hírt adtunk az itt látható védett sírokról is. Most hát csak egy újabb megközelítésben teszünk említést néhány olyan elhunytról, akiknek sírjánál megállhatunk egy rövid főhajtásra.
A temető bejáratánál, a neogótikus kápolna közelében találjuk a kórházalapító Kovács Sebestyén Endre főorvos reliefes sírkövét, Jármay Ármin 1848-as honvéd hadnagy sírját, a Megbékélés kapuját és a magyar vöröskatonák emlékművét, illetve sírjait. Ezzel szemben a cseh legionáriusok síremléke látható.
Tegyünk most egy képzeletbeli „temetőjárást”, illetve temetőbeli sétát néhány olyan személyiség nyomában, akiket érdemes a múlt homályából közelebb hozni, hogy tudjuk, kik is voltak ők valójában; milyen érdemekkel, példamutató emberi kvalitásokkal rendelkeztek. Megjegyzem újra, mindez korántsem teljes, de legalább pótolja némiképp régebbi mulasztásainkat.
Többször ejtettünk szót különböző helytörténeti publikációinkban Schreiber Aladár esperesről, apátról, aki 1902 és 1926 között volt a város közkedvelt plébánosa, s akinek oly sokat köszönhet Ipolyság. Édesanyja mellett nyugszik a régi hullaház közelében, egy megkopott sírjellel ellátott helyen.
Gödör Kapisztrán János (1877–1965) bencés paptanár a gimnázium pedagógiai karának egyik kiemelkedő alakja volt. A természet kiváló ismerője egykor a pannonhalmi szőlő- és pincegazdászatot is felügyelte. A temetőkápolna közelében nyugszik, a kórház utolsó apáca ápolónői mellett.
A gimnázium és más iskolák tanárai közül ma már többen is e temetőben pihennek, köztük Funk Gusztáv, a régi rajztanár; Dióssy Gyula matematikatanár, a tankönyvíró Sági Tóth Tibor, Cseri Jenő, Lánczos Valéria és Korpás Pál; a biológus Pálinkás Tibor; a József Attila Irodalmi Színpad egykori rendezője, az előadóművész-tanár, Vas Ottó; Karmárné Marczy Hedvig, a zeneiskola alapító igazgatója, Bodonyi András népművelő-tanár, dalszerző és népzenegyűjtő.
De itt nyugszanak a Keszler család pedagógustagjai; Veszelák Lajos kántortanító, Ujj György, Skerlecz Flórián, Köteles János, Pölhös Imre igazgatótanítók s még sokan mások, mint például a város díszpolgára, Simonyi Lajos, az ismert felvidéki képzőművész-tanár.
A temetőben a város ma már több sírhelyet is védetté nyilvánított.
Köztük Stéger Imréét (1823–1893) aki Ipolyság szülötte, később plébánosa volt. A nagy műveltségű teológus egyéb elfoglaltsága mellett kivette részét a közéletből is, egyik kezdeményezője volt az első Ipolyi Arnold-emléktábla állításának. Hederváry Antalról azt olvassuk, hogy egyik „vezérlő csillaga az igazság volt”. 1849-ben Boronkay Lajos Hont megye küldöttévé nevezte ki. A publikáló jogi szakember első igazgatója volt az 1868-ban alakult Ipolysági Takarékpénztárnak.
Dr. Rajner Géza első főorvosa volt az 1875-ben indult régi megyei kórháznak. Egy sírboltban nyugszik sógorával, Vitális Mór (1830–1914) ügyvéddel, aki szintén dolgozott a Honti Kaszinó vezetőségében, publikált az országos és megyei lapokban, almanachokban. (Sírjelüket a nagyobb sírbolt megvásárlása után megfordították, így annak dedikációja csak a sírhely mögül olvasható.)
Az orvossírokból többet is találunk még a temetőben. Köztük dr. Kramár Pál főorvosét, dr. Rózsa Zsigmondét, dr. Pál Istvánét, dr. Komlós Jánosét, aki a Csemadok első elnöke volt Ipolyságon; a könyveket is publikáló dr. Balla Zoltánét, dr. Károlyi Tibor főorvosét, dr. Baráti Béláét stb. De sok más, egykor ismert személyiség sírjánál is fejet hajthatunk még, így például Zanoletti Józsefénél, aki hosszú időn át városbíró volt Ipolyságon, vagy dr. Salkovszky Jenő ügyvédénél, aki országgyűlési képviselő, a Kaszinó elnöke, A Hét hetilap kiadója volt.
A tisztviselők közül is említhetnénk még akár dr. Keviczky Dánielt, Sántha Béla megyei főjegyzőt (1861–1901), Degel Ferenc bírósági főtanácsost (1875–1933), Mártonfalvi Süteő István táblabírót, Novacsek József pénzügyi tanácsost (1851–1913) Schön Alajos megyei főmérnököt, a Lipcseyket, az Elngelhardt, a Berkó, a Kucsera, a Márton, a Dangl, a Hunčík családok köztiszteletben állt tagjait és még sokakat a hajdani színes palettáról.
Az egykori a gazdák és a kereskedők közül pedig a Heffter, a Vaskovics (Vaskovits), a Komzsik, a Martsán, a Wágner, a Révész vagy a Baráti családok tagjait találjuk e köztemetőben.
(Csáky Károly/Felvidék.ma)
