A 14–15. században, Európa középső területein gyakran feltűnt egy sajátos képtéma, egy csoportkép, melyet a tizennégy segítőszent néven illetett és ábrázolt a hívők közössége. A csoportot tizenegy férfi és három női szent alkotja: György, Balázs, Erazmus, Pantaleon, Vid, Kristóf, Dénes, Cirjék, Ákos, Euszták, Egyed, Alexandriai Szt. Katalin, Antiochiai Szt. Margit és Borbála.
A tizennégy segítőszent (latinul Quatuordecim Auxiliatores, Quattuordecim Advocati, németül Vierzehn Nothelfer) a Krisztus utáni első századok keresztény vértanúi, akiket együtt hívnak segítségül.
A hagyomány szerint ezek a szentek a haláluk előtt ígéretet kaptak Istentől, hogy a hozzájuk fordulókat nagy bajokban megsegíthetik. A tizennégyes szám valószínűleg az apostolokra is utal, Jézus tizenkét apostolára, valamint Pálra és Barnabásra, akik közbenjárását együttesen is kérték.
A kultusz a vallásos gyakorlatban még a 20. század első felében is élt, mára azonban csak ritkán találkozhatunk a nyomaival. Emléknapjuk július 12.
Kultuszuk német földről a nagy pestisjárvány (1347–52) idején terjedt el s virágzott Közép-Európában. Híres búcsújáróhely a németországi a Vierzehnheiligen bazilika Bad Staffelsteinben. Kápolnákat, oltárokat, ispotályokat szenteltek a tiszteletükre. A 15. században fogalmazták meg a tizennégy segítőszent officiumát (tisztségét, szolgálatát).
Csoportos ábrázolásuk szintén a 15. századtól terjedt el Európa-szerte. Általában egy központi alak: Szűz Mária a gyermek Jézussal, vagy az Úr Jézus, illetve a helyhez kötődő szent körül ábrázolták őket, attribútumaikkal.
A tizennégy segítőszent kultusza a 15. század második felében, különösen utolsó két évtizedében érkezett Magyarországra. Radó Polikárp (bencés szerzetes 1899–1974), egy kassai misekönyvbe jegyezve miséjük szövegét is megtalálta.
A történelmi Magyarországon három középkori központja volt: Kassa, Lőcse, Sopron. Jelen volt még e kultusz Besztercebányán, Garamszentbenedeken, Bártfán. A mai Magyarország területén azokon a településeken találhatunk segítőszent-ábrázolásokat, amelyekben jelentős lélekszámú német lakosság élt vagy él, pl. Győrben, Soroksáron, Pilisborosjenőn, Pilisvörösváron, Nagytevelben, Villánykövesden, Szendehelyen.
A tizennégy segítőszent csoportjában valamennyi emberi problémára, betegségre találtak megfelelő közbenjáró szentet, akinek legendája, élettörténete hordozott olyan mozzanatokat, amelyek alapot adtak egy szorult élethelyzetben a segítségkérésre.
A középkorban a háborúk, a természeti csapások és a járványos betegségek tizedelték az embereket. Keresve a segítséget az élet bajaira, a felmerülő problémákra, bizalommal fordultak a tizennégy segítőszent felé.
Ez a törekvés emlékeztet a tizennégy segítőszent kultuszára. A mai világ ugyancsak számtalan veszélyt hordoz. Ezért a hívő közösségekben ma is vannak, akik bajaikban a tizennégy segítőszent közbenjárást kérik.
Forrás: Wikipédia, Magyar Kurír
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
