A napokban több olvasói levél, megkeresés is érkezett a szerkesztőségünkbe, melyeknek témája, hogy Komáromban, a város több pontján is kihelyeztek olyan szlovák nyelvű plakátokat, melyeken Kossuth Lajos arcmásával népszerűsítik a szlovák tannyelvű iskolákat. A rövid üzenet azt állítja, Kossuth is tudott szlovákul – írasd szlovák iskolába a gyermekedet!
A plakátokat a Szlovák Megújulás Mozgalom (Slovenské Hnutie Obrody – SHO) jegyzi, mely szervezet magát civil egyesületként, de egyúttal politikai mozgalomként írja le. Kérdésekkel fordultunk a mozgalomhoz, szerettük volna megtudni, miért gondolták úgy, hogy éppen Kossuth személyével szeretnék vonzóbbá tenni a szlovák iskolaválasztást, kinek szánják ezeket az üzeneteket, illetve hol és milyen mennyiségben terjesztik ezeket a plakátokat.
Mivel nem érkezett tőlük válasz, az abszurd üzenet megfejtésére Szarka László történészt, egyetemi docenst kértük meg. Azt szerettük volna tőle megtudni, valóban beszélhetett-e Kossuth Lajos szlovákul, és vajon mi értelme a magyar államférfire hivatkozva népszerűsíteni a szlovák iskolákat a zömében még magyarok által lakott szlovákiai városban. A történésszel arra is kerestük a választ, milyen megítélés alá esik Kossuth Lajos személye a szlovák történetírásban.
Szarka László szerint „többszörösen bizarr”, hogy az asszimilációs felhívásban éppen Kossuthra hivatkoznak.
„Ráadásul a komáromi magyar szülők megtévesztésének szándékával. Annak a Kossuth Lajosnak az emlékére hivatkozva, aki 1848–1849-ben a polgári jogegyenlőségre alapozott modern magyar nemzet megteremtésében a legfontosabb szerepet játszotta” – húzta alá.
A történész megjegyezte, évszázadokon át közösen megélt történelmünkben az 1918 előtti felső-magyarországi nemesi és városi polgári családok ezrei beszéltek több nyelven, magyarul, szlovákul, latinul és németül. Kossuth Lajos édesapja, Kossuth László, Turóc megyei származású kisnemesként szlovák nyelvű kisnemesi közösségből származott. A sárospataki jogtanoda elvégzése után azonban az Andrássy grófok Zemplén megyei uradalmi ügyészeként a színmagyar Monokon, majd Sátoraljaújhelyen kereste kenyerét.
Sátoraljaújhelyen alapított családot. Hitvesével, Weber Carolinával nyolc gyermeküket magyar nyelven nevelték. Így a komáromi plakát Kossuth Lajosra vonatkozó utalása Kossuth atyjának szlovák származását minden bizonnyal tudatosan összekeveri Kossuth Lajos bizonyíthatatlan, feltételezett szlovák nyelvismeretével. Teszi mindezt a mai komáromi magyar szülők megtévesztésének szándékával – rögzítette.
Szarka László hozzátette, Kossuth 1849-ig lelkesen támogatta, hogy a középiskolákban a latin helyett magyar legyen a tannyelv, s ugyanakkor „a magyar nyelv minden falusi tanodában is okvetlenül gondosan taníttassék”.
„Így azután többszörösen bizarr a komáromi plakát szlovák asszimilációs felhívásában éppen Kossuthra hivatkozni” – szögezte le.
Arra a kérdésünkre, hogy a szlovák értelmiség köreiben milyen megítélés alá esik Kossuth Lajos személye, a történész szerint nehéz válaszolni.
„A szlovák értelmiség ma legalább annyira tagolt, mint a magyar. Emiatt fölöttébb bajos lenne megmondani, milyen képek élnek Kossuthról a szlovák értelmiségben. Az azonban jól látható, hogy a szlovák történetírás különböző irányzatainak Kossuthtal foglalkozó képviselői ma már tartózkodnak attól, hogy a reformkor és a forradalom magyar vezető politikusát ördögi színekben, kizárólag a szlovákság elnyomójaként ábrázolják” – fogalmazott.
Véleménye szerint ebben fontos szerepet játszott Demmel József szlovákul megjelent Kossuth-monográfiája és ugyanilyen hangsúlyos Štúr szövegeinek általa kiadott magyar fordítása.
„A Habsburg Monarchián belül Magyarország önállóságának növelése, az alkotmányosság, a polgári jogegyenlőség bevezetése minden itt élő nemzet és nemzetiség közös javát szolgálta. Ez a mára többé-kevésbé konszenzusosnak tűnő értékelés – meggyőződésem szerint – előbb utóbb a szlovák történeti közgondolkodásban és közoktatásban is helyet fog kapni. Egy okkal több, hogy az előítéletes és szelektív történelmi érvek fokozatosan és végleg háttérbe szoruljanak a magyar–szlovák kapcsolatokban és az itthoni, többségi-kisebbségi viszonyainkban is” – vélekedett Szarka László.
Ahogy a nyitóképünkön látszik, az SHO plakátjait több helyen megrongálták, összefirkálták, illetve letépték Komáromban.
(Szalai Erika/Felvidék.ma)