Az ipolyvarbói Mikszáth Kálmán Alapiskola 14 diákja két pedagógus kíséretében vett részt a Petőfi-emlékév kapcsán azon a diákutazáson, amelyre a Szövetség a Közös Célokért jóvoltából került sor május 23-án a szécsényi Forgách-Lipthay Kastélymúzeumban.
Látogatásunkat a „Tárgyakba zárt múlt” című kiállítás megtekintésével kezdtük, mely a neolit korba és a bronzkorba adott bepillantást Nógrád megye területéről. A kiállítás az első telepesek mindennapi életét elevenítette fel az egykor használt eszközeiken, viseleti tárgyaikon keresztül. Bepillantást kaptunk a bronzkori közösségek hitvilágába, temetkezési szokásaiba a gazdag régészeti leletek alapján.
Kedves kísérőnk, Smelkó István, a múzeum munkatársa ezután a középkor világába invitált minket, ahol a „Vár állott” című tárlat megtekintésével a nógrádi várakkal és azok fontos szerepével ismerkedtünk meg a török kor idejéből.
Fotó: Chudý Erzsébet
A kiállítás fő látnivalója a „Rákóczi állama és Nógrád vármegyeˇ” címmel a Rákóczi-szabadságharc két fontos, Nógrád megyében zajló eseményének bemutatása volt: az 1705-ös szécsényi országgyűlés, valamint az 1710-ben zajló romhányi csata. Makettek segítségével időutazást tehettünk a 18. századi színhelyekre, képzeletben bejártuk a fejedelem sátortáborát és a csata helyszínét. Sőt, szembe találtuk magunkat egy igazi kuruc vitézzel is.
Az állandó kiállítások sorát a 19. századi kastélybelső női lakosztályának megtekintése zárta, mely ízelítőt adott a 19. század egykori hangulatából.
A kastélymúzeum a Petőfi-emlékév alkalmából a Petőfi és Rákóczi című kiállítással tiszteleg a két nagy történelmi személyiség előtt. Petőfi szekerére felülve mi is egy pillanatra Petőfivé váltunk, és gondolatban átutaztunk élete fontos állomásain. Miért pont Rákóczi személye került Petőfi mellé? Mindkét kiváló férfiú élete szorosan egybefonódott olyan magasztos fogalmakkal, mint a szabadság, a haza, a nemzet. Éppen ezért a tárlat a halhatatlan hősök szellemiségével kísérve nyújtott felejthetetlen élményt számunkra.
Fotó: Chudý Erzsébet
A kiállítások megtekintése után múzeumpedagógiai foglalkozáson vettünk részt, amelynek témájául a nógrádi várak szolgáltak. Végigjártuk Nógrád megye várait, ahol Petőfi is megfordult.
Megtudtuk, hogy Salgó volt Petőfi kedvenc vára, a legkevésbé pedig Fülek tetszett neki, az is csak azért, mert: rossz volt a bor, amivel megkínálták, és eképpen nyilatkozott róla: „Fülek sokáig volt a török kezében. Ha naponként abból a borból kellett volna inniok, melyet én itt a kocsmában ittam: fogadom, száz évvel előbb szabadult volna meg tőlök Fülek.”
A foglalkozás végeztével egy kvíz segítségével teszteltük tudásunkat. Élményekben gazdag napot zártunk, köszönjük, hogy részesei lehettünk.
(Felvidék.ma)
