A május utolsó napján megtartott eseményt Šušán Iveta, Pelsőc polgármestere nyitotta meg, aki beszédében Dénes György, Pelsőc nagy szülötte soraiból idézett néhány gondolatot.
„Az ember álomként hordja lelkében szülőföldjét. Az egyszeri és megismételhetetlen csodát, amely soha többé nem szakadhat ki belőle. A szülőföld az a kert, ahol gyermekkorunkban virágot szedtünk, az az odvas fa, melyet a harkály kopogtatott, az az ösvény, amely mezítelen talpunk alá simult, az a sövény, ahonnan bódítóan integetett az ernyős bodzavirág, az a ház, amelyben összedugtuk fejünket testvéreinkkel, ahol szüleink arca mosolygott ránk, nagyanyánk, nagyapánk mesélt egy boldogabb világról. Képzeletemben tarka színjátékként vonul a múlt, számtalan jelenet váltja egymást tündöklő kulisszákkal: forró nyarak, kövér záporok, mézes gyümölcsöt buggyantó, hosszú és aranysárga őszök, hófúvással, szikrázó jégcsapokkal beköszöntő telek és fűzfabarkás, gyermekláncfüves, mosolygó tavaszok.”
Nem mindennapi jubileumi évforduló kapcsán valósult meg a rendezvény. Emlékeztek, tisztelegtek, fejet hajtottak és felidézték annak az embernek az életét és munkásságát, aki 100 évvel ezelőtt született Pelsőcön, s bár már 16 éve elhunyt, mégis mindmáig szellemében közöttünk él. Dénes György élete nagy részét Pelsőcön kívül töltötte, de lelkében sohasem szakadt el szülőfalujától, mert az mindig benne élt – hangsúlyozta a polgármester.
Majd a költő községhez köthető életútjával folytatta, akit 2003-ban Pelsőc díszpolgárává avattak. 2007-ben bekövetkezett halálakor a szülőföldtől való hosszú távollét után örökre hazajött poraiban megpihenni, hogy együtt legyen mindazokkal, akikből fakadt és táplálkozott, s akik szívéhez mindig a legközelebb álltak. 2009-ben születésének 86. évfordulója alkalmából a község kultúrházának falán emléktáblát avattak, hogy hamvai megtérte után, szellemét is végleg itthon üdvözölhessék. Családja beleegyezésével a hivatalos szervek jóváhagyása után 2015 májusától a Pelsőci Magyar Tannyelvű Alapiskola felvette a Dénes György nevet. Végakarata szerint a pelsőci temető fáinak lombjai alatt vele alussza örök álmát élete nagy szerelme, aki több mint ötven éven át volt hűséges párja, neje Margitka is. Megadatott nekik, hogy örökre visszatérjenek a szülőföldre, ami a szívüknek mindig a legkedvesebb hely volt a világon – hangzott el.
Máté Eleonóra, az iskola igazgatónője köszöntőjében arról beszélt, hogy mit is jelent számukra az, hogy az iskola Dénes György nevét viseli. „Egy iskolánál a névadás azt jelenti, akit az iskola nevében feltüntetünk, példaképünkké választjuk. Dénes György számunkra példakép abban, ahogy szerette szülőfaluját, példakép abban, mennyire ragaszkodott a családjához, a barátaihoz. Példakép abban, ahogy mindennapi munkása volt a szlovákiai magyar szónak és a szlovákiai magyar irodalomnak. A névadó ünnepségen pedig megismerkedtünk a költő nagyszerű gyermekeivel és családjukkal, akikkel azóta is kapcsolatban vagyunk. Akik édesapjuk példáját követve, mégis saját útjukat járva, alkotó emberek lettek, a felvidéki magyar kultúra jelentős személyiségei.”
Az iskola az egész évet Dénes György költészetének szellemében tölti. Szeptemberben megemlékeztek a költő halálának 15. évfordulójáról. És az ötletet továbbgondolva, hogy ne csak a pelsőci iskola, hanem a Felvidék összes magyar tanítási nyelű iskolája emlékezzen Dénes Györgyre, a Szlovákiai Magyar Pedagógusszövetség segítségével januárban meghirdették a versillusztráló, illetve a vers- és prózaíró versenyt az ünnepég programjaként. Több mint 350 szebbnél szebb illusztráció érkezett az iskola címére, valamint 41 írás. 43 szlovákiai magyar iskola tanulója olvasta Dénes György verseit – mondta az igazgató.
A rendezvényen felolvasásra került Tamás Erzsébetnek, a járási pedagógusszövetség elnökének üdvözlete, aki gratulált a sikeres munkákhoz. A műsor részeként az iskola VI. A osztályos tanulói Dénes György életét mutatták be, majd őket követték az irodalmi szakkör tagjai, akik a költő versei közül adták elő kedvenc költeményeiket. Az iskola diákjai zenés kultúrműsorral szórakoztatták a közönséget.
A vers- és prózaíró pályázat kiértékelésével folytatódott az ünnepség, ahol bemutatásra kerültek a díjnyertes írások, majd ezt követően a rajzkiállítás megnyitójára került sor. A versenybírák a díjazáskor az eredetiséget, a kézügyességet, a bátorságot tartották lényeges szempontnak és helyezték előtérbe. A versenyekben helyezést értek el a pelsőci Dénes György Alapiskola, a Deáki Alapiskola, a tornaljai Kazinczy Ferenc Alapiskola, az Ipolyszakállosi Alapiskola, a rozsnyói református alapiskola, a szentpéteri Kossányi József Alapiskola, a komáromi Marianum Egyházi Iskolaközpont, a jókai Gregorovits Lipót Alapiskola, az ipolysági Pongrácz Lajos Alapiskola, az Alsózsolcai Herman Ottó Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, a Rimaszécsi Alapiskola, a Zselízi Alapiskola, valamint az ipolynyéki Balassi Bálint Alapiskola diákjai.
A költő gyermekei, Laczáné Dusík Éva rádiós szerkesztő, Matrka Titanilla pedagógus és Dusík Gábor zeneszerző örömüket fejezték ki, hogy ennyi érdeklődő vett részt a meghirdetett pályázatokon. Örömmel válaszoltak a gyerekek kérdéseire. Beszéltek arról, hogyan lett az édesapjukból, Dusík Dánielből Dénes György. Elmondták, hogy édesapjuk nagyon szerette a gyerekeket, ezért is írt gyermekverseket. Történeteket meséltek a gyermekkorukról, a pelsőci nyaralásukról, édesapjuk életéről, tréfáiról, írói munkásságáról, verseiről és a magyar nyelv szépségéről, édesapjuk tanításairól.
Dénes György sírjánál a helyi temetőben gyertyagyújtással és a koszorúk elhelyezésével emlékeztek. Nagy Erika, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának képviseletében Tóth László sorait idézte. „A százéves Dénes Györgyre jöttünk emlékezni a pelsőci temetőbe. Emlékezni? Hiszen emlékezni a halottakra vagy a távollevőkre szoktunk, Dénes György azonban, s ennek valamennyien tanúbizonyságát adhatjuk, itt él velünk, illetve a közelünkben van mindig. Valahányszor láthatjuk szelíd mosolyát, hallhatjuk halk jellegzetes tónusú hangját, derülhetünk fanyar humorán, együtt mondogathatjuk vele bús, szomorkás, olykor melankóliába hajló verseit, vég nélkül merenghetünk anekdotáin, tanulságos történetein, kacaghatunk adomáin, verses tréfáin, rímjátékain, ringatózhatunk zengő-bongó gyermekversei hullámain. Velünk van megzenésített verseiben, felnőtt és gyermek versmondóink szavalatában és látjuk, amint az időtlenségtől aggódva figyeli mozdulatainkat, a perpatvarainkat, a bomlásunkat, fogyásunkat. Társaságában időről időre arra is rádöbbenhetünk, milyen sokat tud rólunk, s milyen keveset, egyre kevesebbet mi magunkról. S arra is, hogy milyen erősek voltunk és lehetünk, lehetnénk vele.”
A nap zárópontjaként a Vámbéry Polgári Társulással közös szervezésben ünnepi könyvbemutatót tartottak Dénes György gyermekverseiből. A Kilenctornyú palota című könyvet Hodossy Gyula költő, a kötet felelős kiadója és Kovács Magda író mutatták be. A könyv hátoldalán a következő sorok olvashatók „A kilenctornyú palota maga a csoda! Az első tornyából a tavaszra látsz, a másodikból a nyár titkait lesheted meg. A harmadikból kinézve csodás az ősz, a negyedik ablaka csupa zúzmara. Az ötödikből a bergengócok országa látszik, a hatodikból kitekintve farkasszemet néz veled egy kedves állatsereglet. A hetedik erkélyéről Gömörig ellátni, a nyolcadik balkonja a sivatagra néz. A kilencedikben egy aranyhajú tündér a 100 éve született Dénes György legszebb gyermekverseit lapozgatja. Pont azokat, amelyeket ebben a könyvben is megtalálsz. Ha nem hiszed, olvass utána!”
A rendezvényt Pelsőc Község Önkormányzata, a Hamelli Kertészet, Fábián Dániel, az iskola mellett működő Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége, a Vámbéry Polgári Társulás, Dénes György gyermekei, a gömörhorkai Essity Rt. és Hosszúszó Község Önkormányzata támogatta.
(Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)