Ma lenne 78 éves Duray Miklós, a jogvédő, a tanár, az író, a politikus és az ember.
Születésének napján egy csillagszilánk hasította be a felvidéki magyar közösséget, mely egy olyan utat mutatott, amin nemcsak neki, de véleményem szerint nekünk is végig kellene mennünk. Az út végén pedig hazát teremthetnénk közösségünk tagjainak.
Fotó: pixabay.com
Miklós az utat nemcsak politikai értelemben látta, de a tájegységeinkre jellemző hagyományoknak megfelelően, térségi szinten is ismerte.
Kristálytisztán látta a felvidéki magyarságot, a közösség lelkületét, annak mindennapi gondjait, de azt is, hogy milyen különleges kincsekkel rendelkeznek régióink.
Geológusként tanulmányozta a föld szerkezetét, annak mélységi rétegei adták az alapot neki arra, hogy a társadalmat sem csak természetes valójában, hanem szerkezeti rétegeiben is pontosan ismerje.
Duray Miklós sírja Losoncon (Fotó: SZAKC FB)
A mai napon, számomra visszaemlékezésként a sokrétű tevékenységei közül a legfontosabbat nem a jogvédelmi tevékenysége vagy az Együttélés politikai mozgalom megalapítása vagy akár a civil szervezetek létrehozása jelenti, hanem a közösségünk azon ismerete, amelyet legjobban, az általa írt, Csillagszilánk és tövistörek című mesekönyvben találunk meg.
Cérna Géza vándorlása, az ő útja, nekem Duray Miklós önvallomását jelenti, ahol a lelkének egy fontos részlete csupasz valóságában jelenik meg.
Az ő útja véget ért.
Csillagszilánkból lett örök csillag, mely az utat nemcsak Cérna Gézának, de nekünk is pontosan kijelöli!
(Őry Péter/Felvidék.ma)
