Az emberi történelemben mindennek megvan a pozitív, de a negatív oldala, buktatója is. Nem kivétel ez alól digitális korunk legnagyobb vívmánya, a mesterséges intelligencia (továbbiakban MI) sem. Hiszen már számos területen alkalmazzák pro-life, élettámogató jelleggel (gyógyászat, bankvilág, precíziós tervezés, önjáró gépjárművek…). Ugyanakkor komoly aggályok is felmerülnek a pro-human, a kizárólag csak ember és emberiség életkönnyítésére vonatkozó MI programokkal kapcsolatban.
Nem véletlenül fogalmazott a híres fizikus, jövőkutató Stephen Hawkins így: „Jövőnk versenyfutás a technika növekvő hatalma, és azon bölcsesség között, amivel ezt alkalmazzuk”. Az, hogy áldás vagy átok lesz-e a nagy lehetőség, a MI az emberiség életében, jövőjében, kizárólag az alkalmazó, még inkább a programozó ember kezében van.
Egészen pontosan: a gép nem Isten teremtménye, akibe saját személyéből lehelt személyiségformáló, megelevenítő lelket (1Móz 2,7). Marad kizárólag ember alkotta, tervezte, rideg számolással összekombinált, ezért mesterséges intelligencia. Mesterséges, mert ember nem tud eredeti isteni lelket lehelni a gépbe.
Mára felismert igazság: az MI minden további pro-life, pro-humán, azaz életsegítő, emberszolgáló teljesítménye, s ennek minősége a tervező ember szellemi-erkölcsi szintjétől, felelősségétől függ. Ennek a szinte nyomasztó, hatalmas szabadságnak és felelősségnek a kockázata az új jövőszemléletben a legnagyobb ismeretlen X. Ez valóban félelemmel tölthet el bennünket. Éppen ezért erről beszélnünk kell nyíltan, keresztyénként is, minden szinten, mert vétkes hallgatással beláthatatlan zsákutcákba viheti nemsokára önmagát az emberiség.
Pál apostol már ismerte a szabadságnak ezt a félelmetes terhét, kockázatát, amikor így fogalmazott: „MINDEN SZABAD NEKEM, DE NEM MINDEN HASZNÁL. Minden szabad nekem, de nem válok semminek a rabjává” (1Kor 6,12). Mit sem tudott még a mesterséges intelligenciáról vagy a robotokról, de ma is igaz az Isten Lelke által fogant, s leírt megállapítása. És nekünk, keresztyéneknek, sőt minden világvallás valamilyen istentudattal és erkölcsi tudattal élő tagjának pont ebben van felelőssége a digitális korban is.
Hiszen az emberiség 87,9%-a rendelkezik valamilyen istentudattal és erkölcsi tartóoszlopokkal. Képes lehet arra, hogy felismerje: meddig van hasznára a szabadság, s hol van az a pont, ahonnan már kárára van (a szabadosság).
Erre figyelmeztetett a dán filozófus, Sören Korsgaard is, amikor megírta alarmírozó tanulmányát 10 éve erről: digitális világbörtön felé tart a robotokkal, mesterséges intelligenciával „rangjelzett” 21. század. A protestáns Thomas Rachel német politológus, biológus fogalmazott nemrég így A hit és a mesterséges intelligencia c. írásában: józannak kell maradnunk! Azaz a keresztyén hit által kiélesített kritikus, de beleérző szemmel és lelkülettel ajánlott rátekintenünk a legfontosabb kérdésekre. (A 16 oldalas érdekes, alapvető tanulmány itt olvasható.
Rachel professzor hangsúlyozza: a gépek nem rendelkeznek morális ítélőképességgel. „A mesterséges intelligenciáknak nincsenek alapelveik. Nincsenek érzéseik, nem rendelkeznek morális érzékenységgel, nincsenek célkitűzéseik, s ilyeneket nem várhatnak el másoktól sem. Ezen képességek hiányában kizárt az erkölcs gyakorlása”. A mesterséges intelligencia sok mindenben áldás lehet számunkra, és nagy segítség, ha megmarad emberek által kísért és felelősen irányított technológiának. De az embereknek soha nem szabad lemondaniuk felelősségükről. A digitális átalakulásban az emberi méltóságnak és az emberi jogoknak viszonyítási pontokként kell szolgálniuk. Csak ez segíthet abban, hogy a nyílt és globális vitákban meg tudjuk húzni a határokat, s a lehetőségeket jól használjuk fel.
Ahogy Luther Márton fogalmazott: „Embereknek kell maradnunk, s nem Istenné válni! Ez mindenek summája.” A digitalizálás nem öncél. A digitalizálásnak, a robotoknak, a mesterséges intelligenciának az embereket kell szolgálniuk, s nem fordítva. Ez a keresztyén antropológia egyszeregy evidenciája.
A transz-digitális hit- és értékvilág sarkalatos pontjai
Az az értékrend és hitvilág, amit Isten a semenreligionis (Kálvin), a hit magvacskái formájában megőrzött és minden generációban továbbad, valójában olyan mélyen gyökerezik az időben, és bennünk, mint maga a teremtés. Teremtőnk volt az, Aki megformálta az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába, így lett az ember élőlény (= nefes hájjá – pszüchédzószan – animamviventem, 1Móz 2,7). Ez a kulcsmondat, ami mindörökké megkülönbözteti, minőségileg felrangosítja az embert arra a létrangra, ami minden mesterséges intelligenciával, robottal szemben egyedülálló és elvehetetlen létstátusza. Tervezői nem tudnak, soha nem is fognak tudni személyiségteremtő élet leheletet lehelni gépükbe, a mesterséges intelligenciába. Ez ugyanis transz-digitális (digitális eszközrendszerek fölötti), sőt prae-digitális (digitális kor előtti) isteni szubsztancia (lényegből való lényeg) bennünk! Másként fogalmazva: a robot soha nem lehet istenképű, csak emberképű.
Következésképpen az élőlénnyé formáló isteni lehelet hiánya miatt soha nem lesz öntudatos entitás a mesterséges intelligencia vagy a robot. A gép lehet szuperintelligens, de mesterséges marad, nem pedig Isten alkotta, Lelkéből lelkedzett „entitás”, személyiség.
Fontos látnunk, hogy nagyobb Isten a mi szívünknél, és ő mindent tud (1János 3,20). Mindentudása meghaladja a szupergyors MI képességeit. A gép csak az Ő mindentudása keretein belül mesteri és intelligens, ami a mérhetetlen adathalmazok szempillantás alatti összegyűjtését, kombinációját jelenti. A gép mindig hozott anyagból dolgozik, Isten exnihilo teremtett. A gépnek nincs szíve, csak információi. Ezért nem lehet beleérző, együttérző lénnyé, gépi létének korlátait nem lépheti át. Ontológiai státusza mechanikai volt és marad, nem organikus, mint az emberé.
Isten Igéje azt is tanítja, hogy „amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim – a ti gondolataitoknál” (Ézsaiás 55,9). Nemcsak tudást jelent ez a „magasabb”, hanem erkölcsi ítélőerőt, az etika észfölöttiségét, de nem észellenességét. Sok mindenre képes az emberi ész pozitív és negatív értelemben egyaránt, és a megtervezett MI is, csak arra nem, amire Isten. Belátni, átérezni múltat, jelent, jövőt, azaz történeti emlékezettel és végidői üdvtörténeti tudattal nem rendelkezik. És nincs hit- és megváltás tudata arról, mit jelent átvérezni a történelem szövetét, mint Isten Fia a kereszt áldozatával tette – értünk.
Az üdvtörténet többlete, az üdvtörténeti plusz az emberiség technikai fejlődésével szemben éppen ebben van: az áldozat, az önfeláldozás unikumában, amire a gép nem képes soha, mivel nemcsak morális tudata nincs, de empatikus és szimpatikus szíve sincs.
Még valami: az Úr határt szabott élőknek és természeti, holt anyagnak, amiként a zsoltárban olvassuk: „Határt szabtál nekik, nem léphetik át” (104,9). Nem csak folyóknak és hegyeknek, égitestek mozgásának, s az emberi szívnek is, a belénk tervezett és teremtett lelkiismeret és törvény által. A mesterséges intelligencia azzal az illúzióval kecsegtet, hogy ledönti a határokat, s az ember bábelszárnyaló fantáziálásának kitágítja univerzálisan a határát. Márpedig Isten Igéje világosan szól: mindennek határa van. Ez minden negatív riogatással és olykor megalapozott mesterséges intelligencia potenciával szemben is megnyugtató és erős reménységünk. Csak Isten határtalan. Sem mi emberek, sem a robot és MI-fejlesztő mérnökök képessége nem határtalan. Emberléptékű határok között tart meg mindent Istenünk. Sőt egyenesen a mesterséges intelligencia lesz az, amin keresztül megméri, teszteli az emberi tudomány, politika, vallás munkálóinak erkölcsi érettségét és felelősségét. Hogy ölni vagy ölelni leszünk-e képesek a megsokszorozott képességekkel a jövőben?
Túlélési, jól-élési transz-digitális összhangzattan – világvallások etikai koalíciója, szövetsége
Isten Szentlelke, Aki a digitális korban is őrzi és aktualizálja javunkra, érettünk a korok feletti, jelen esetben a transz-digitális hit- és értékvilágot, különös összhangzattani mintát, modellt hoz elénk.
Nemrég a svájci globethics.neten megjelent egy nagy tanulmánykötet a digitális kor etikájának, keresztyén és vallási moráljának a bemutatásával. A net-képzéseken már a digitális holnapra kiképzett etikusokat nevelnek, techetikus néven. Ugyanakkor ők azok, akik a nettel, az internettel és a digitális világgal kapcsolatos etikai és etikett kérdésekkel is foglalkoznak (mi illik, mi nem, uralom-e a mobilom vagy az ural engem? – ahogyan remek tanfüzetében erről Horváth Ria tanárnő, coach mester ír). A Z és Alfa generációnak már ők tanítják a digitális létformák, létmozgások alaptörvényeit. Ugyanígy a kaliforniai Santa Clara Katolikus Egyetemen is folynak képzések, kutatások ilyen irányban. Ezek nem véletlen konszonanciák, hanem a Szentlélek pneumatikus időzítésének és szinkronizálásának a megnyilvánulásai. Ő Az, Aki összehangolja a keresztyén hitbeli és erkölcsi erőket, felekezetek fölött és őket közelebb vivő módon.
Nagyon jogos és legfőbb ideje, hogy feltegyük a kérdést: mi lenne, ha közösen átgondolnánk, mit lehetne, kellene tenni túl a személyi életszférán? A digitális tömegvonzásnak és tömegnyomásnak kitett korunk védelmére? Miért ne lehetne transz-digitális koalícióra, szövetségre hívni az egyházi, vallási erőkön túl a politikai erőket is? Miért ne lehetne például etikai koalícióra, szövetségre hívni a V4 országokat? Vagy a katolikus-protestáns-ortodox felekezeteket a mesterséges intelligenciával összefüggő erkölcsi, gyakorlati kérdések bibliai mérlegelésére? Miért ne lehetne a világvallások transz-digitális koalícióját megteremteni? Vagy idehaza időben megindítani a felekezetek, vallások közös digitális őrjáratát, figyelőszolgálatát, digitális pedagógiai programokkal közhasznúvá tenni? Transz-digitális szövetséget keresve és építve a jövő érdekében?
Az idő sürget. Gondoljuk át a teendőket, lehetőségeket minden szinten. El egészen az oktatásig.
A pneumatikus összhangzattan bennünk is visszhangzó és már formálódó cselekvésvágyának újabb szép és biztató jele, hogy Vatikán nyilvánosságra hozta a 2024. január 1-jén esedékes pápai üzenet témáját, amely a mesterséges intelligencia és a béke kérdéskörével foglalkozik. Ebben a pápa nyílt párbeszédre szólít a „bomlasztó lehetőségekkel és ambivalens hatásokkal felruházott” mesterséges intelligencia kapcsán. Micsoda lelki, etikai összehangolódás, egymásra hangolódás, leginkább Isten jeladására hangolódás ez az életért, az emberiségért! A fentiekben leírtak ezáltal nyomatékos megerősítést kapnak.
Genf-Vatikán-Zürich együtt.
Budapest-Prága-Pozsony-Varsó együtt.
Római katolikus-protestáns-ortodox keresztyének erkölcsi világkoalíciójának tágas horizontja kezd kirajzolódni a mesterséges intelligencia korában az élhető jövőért.
Az idő és a szédítő fejlődés sürget!
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
