A Pozsony vármegyei Szenc mezőváros székely vérű, zseniális református szülötte jó négyszáz évvel megelőzve Szlovákia EU-ba lépését már ismertté tette szülőföldje nevét Európában. Kivételes szellemével, nyughatatlan alkotó lendületével, haza-, és egyházszolgáló odaadásával, több évtizedes vándortudósságával, vándortanítóságával Hollandia nagy egyetemeiig, s Wittenberg, Heidelberg, Marburg, Oppenheim, Róma, Genf is őrzi sziporkázó szellemének lenyomatát.
Itthon pedig századokon át fényessé tette saját nevét, meg Szenc városkáját legmívesebb zsoltárfordításaival, a mindmáig szívesen énekelt psalmusokkal Kárpát-haza szerte. Közben kirajzolta sorsa a magyar váteszek hontalanságát, hisz’ itthon nem volt igazán soha otthon. A német tudósok által a magyar egyház oszlopának és fényének nevezett Szenczi Molnár Albert (1574–1634), akinek augusztus 30-án volt születése 440. évfordulója, elképesztő szegénységben, csaknem a teljes ismeretlenségben ment el minden élők útján a kincses várost sújtó pestisben.
Szellemi fáklyaláng sorsa a mai napig elgondolkodtató fordulatokkal és üzenetekkel szólít meg, gondolkodtat el, ha figyelmesen követjük „közjóra” rendelt földi útját (Bod Péter írta róla a Magyar Athenas c. történelmi panorámájában 1767-ben). A gyalogszeres hídemberre emlékezünk.
GYALOGSZERES HÍDEMBER A PEREGRINÁCIÓ EURÓPAI ÚTJAIN
Mesteréhez, Jézushoz hasonlóan a vándortudós, vándortanító, vándorprédikátor útját járta. Miután édesanyját 11 éves korában elveszítette, az éppen akkortájt Szencen tanító jó atyafi Győrbe ment, s magával vitte a szorgalmasan olvasó, csupa tudásszomj legénykét. A nem messzi Győrben tanult öt hónapot, aztán továbbmentek Göncre, ahol a bibliafordító Károlyi Gáspár mellett szagolt bele a biblianyomtatás és a tudós protestáns alkotóműhely atmoszférájába, belső életébe.
Aztán Debrecen következett, a Kollégium, ahol 1588-ig tartózkodott. Nem nagyon tudta megszokni a nyugat-magyarországi, pozsonyi-bécsi szellemiséghez képest nagyon másfajta cívis gondolkodást. 1590-ben még Kassán iskolai segédtanító, majd november 1-én felkerekedik, s néhány jóakarója, és városa szerény támogatásával megkezdődik 44 éven át tartó vándorlása Napnyugat nagy reformációs városaiban. És hontalansága a hazában. Merre is vinne útja, mint a reformáció szülővárosába, Wittenbergbe, majd Drezdába (1591), aztán a református hitvallás forrásához, Heidelbergbe.
1592. május 1-én iratkozott be Európa legjobb protestáns humanista gimnáziumába, Strassburgban, ahol három évig még főiskolai előadásokat is hallgatott, teológia, filozófia, nyelvészet tárgyakból. Tudatosan építi a szellemi hidakat Magyarhon és a tudomány napnyugati fellegvárai között. Ki nem hagyná Genfet, Kálvin városát, ahol a református reformáció elindítójának, Bézának a vendége több napra. Elmélyült egyházi, teológiai, politikai beszélgetéseket folytat vele a török által nyomorgatott szegény hazájáról.
Korát messze meghaladó szellemi nyitottsága egyre inkább kifejeződik egyházi hídember voltában is. 1596 nyarán átkel az Alpokon és meglátogatja Firenzét, Páduát, Rómát. Itt találkozik jeles római katolikus diákokkal, magyar főúri ifjakkal, akik szeretettel fogadják, s bemutatják neki az örök várost. (Hírlett, hogy később Pázmány Péter is becsülte munkásságát). Ez év decemberétől ismét a német református városokban építi a kapcsolatokat: Heidelberg, Herborn, Frankfurt, Altdorf, Amberg, Marburg, Oppenheim.
Egyszerre tanult és tanított. 37 éves, amikor német tanárai és barátai ösztönzésére is végre megnősül. Sokáig visszatartotta ettől a lépéstől az, hogy tudatosan és világosan látta egzisztenciális bizonytalanságát, a mindig mások adományaira hagyatkozás családfenntartáshoz nem kellő forrását, s a szegénységet, amit egyedül minden gond nélkül elviselt, de ebbe mást is belerántani nem akart. Végül rátalál Kunigunda Ferinar-ra, egy professzor özvegyére, aki Luther családjának oldalágából származott…
A HÍDEMBER FÁRADHATATLANUL ALKOT – ELSŐ NAGY KORSZAKA
Talán Károlyi Gáspár példája vagy másoké hajtotta, mindenesetre csakhamar kiderült róla, de maga is tudatosan törekedett erre, hogy a nyugtalan székely vér ott engedett neki némi maradást, ahol kemény munkába kezdett. Elképesztő iramban végezte munkáit, mint aki belülről versenyt fut az idővel. Sejtette, hogy földi idejét a Mindenható 60 évben méri ki?
Első hídemberi nagy alkotása az 1604-ben Frankfurtban kiadott Latin-görög-magyar lexikon és magyar-latin szótár. Ezzel két évszázadra meghatározta a magyar szótárirodalom fejlődését. Amivel igazán ívesen és úttörő módon bontakozott ki hídember sajátossága, az az 1610-ben kiadott Magyar Grammatika. Célja az volt, hogy a művelt Nyugat előtt kultúrnyelvként mutassa be a magyar nyelvet. Hatására jellemző, hogy Móricz, hesseni református tartományi őrgróf ebből csiszolta, gazdagította magyar nyelvismeretét.
Közben az 1608. esztendő azzal teljesedett be, hogy előbb kiadta a Heidelbergi Kátét Szárási Ferenc fordításában, majd „az egész Bibliát kétszer adta ki szörnyű nagy fáradtsággal kisded formában” (Bod Péter), Károlyi fordításában. Előbb Hanauban 1608-ban, majd Oppenheimben, 1612-ben. Ebben a hesseni fejedelem és a nagyszombati gazdag református kereskedő, Asztalos András 300 tallérral támogatta.
HAZATÉRÉSI KÍSÉRLETEK – ALKALMAZKODÁSI NEHÉZSÉGEK
Kálvin használta először Jézus Krisztus testet öltésére az akkomodáció szót. Ez az emberi viszonyokhoz történő alkalmazkodást jelölte, „emberekhez hasonlóvá lett” (Filippi 2,7), kivéve a bűnt. Valami némileg hasonló alkalmazkodási kísérlet Szenczi Molnár életében három volt. Valójában drámai módon mindhárom kudarcos lett. Mert szinte mindenben megelőzte korát? Tudásban, elvárásokban, jobbító szándékai nyugtalanságával? Avagy a magyar ugar kiszámíthatatlan ellenállásába ütközött minduntalan?
Első hazatérése 1599 október végén volt, Szencre ment. Az egész mezőváros örömmel fogadta. Marasztalták. De ő továbbment. Majd visszatért Némethonba. Második hazatérési kísérletét Batthyány Ferenc gróf, Dunántúl gazdag főura támogatta. Családját a grófnő, Poppel Lobkovicz Éva bárónő meghívta a kastélyukba, Németújvárra, Szenczi feleségének és leánykájának ruhákat adott. Fia megkeresztelése után előbb egyedül, majd 1613-ban családját is hazaszekerezteti, meg hajóztatja a Dunán.
Második próbálkozása során Rohoncon, majd Komáromban lelkészkedik rövid ideig. Bethlen Gábor fejedelem Gyulafehérvárra hívja professzornak. De házanépe félve a török és a tatár katonai betörésektől, újra visszaindul Németországba. Szenczi ott Bethlen diplomáciai megbízásából és anyagi támogatásával a protestáns főuraknál próbálja egyengetni Erdély Protestáns Unióhoz történő csatlakozását. Ezért még Hollandiában is tárgyal.
MÁSODIK ALKOTÓI KORSZAKA
Most már tudatos életprogramja, hogy írói, könyvkiadói munkásságával nyomorúságban élő hazáját és egyházát támogassa. Késői szellemi örököse, a presbiter Ady szavaival a magyar ugar felszámolását. Georg Rem-nek, barátjának írja: „Így sokkal jobban tudom szolgálni hazámat, mint ha tanítanám néhány évig az ifjúságot”.
Oppenheimben, Heidelbergben dolgozik. Hanauban 1621-ben kiadja a Könyörgéses könyvecskét, amelyben Kálvin Jánostól „szép könyörgések találtatnak”. Aztán a harmincéves háború Európa-dúlása során 1622-ben a spanyol katolikus csapatok betörnek Heidelbergbe, házát kifosztják, őt csigára húzzák és hasát megperzselik. Alig tud megmenekülni. Útja Hanauba vezet. Ott ismét hatalmas munkát végez, a hídember szellemi magas ívet teremt Genftől Debrecenig, Kolozsvárig Kálvin fő műve, a Keresztyén vallás rendszere lefordításával és kiadásával 1624-ben. Ez kiadói munkásságának a koronája, amivel megtörténik a magyar protestáns teológiai szaknyelv megteremtése is.
HALÁLOS VÉGŰ HAZATÉRÉS
Bethlen Gábor fejedelem meghívja Kolozsvárra 1624-ben. Előbb Kassán lelkészkedik, majd 1629-ben családjával Kolozsváron telepedik le. Közben a nagyságos fejedelem eltávozik az élők sorából. I. Rákóczi György fejedelem pedig nem igényli szolgálatait. Az elveszített fejedelmi kegydíjat részben tanítóskodással, részben állattartásból próbálja pótolni. Közben 1630-ban Lőcsén kiadatja a Legfőbb jóról szóló értekező munkát, amit Tzigler Györgytől fordít magyarra. Érdekes értekezés, teológiai, etikai, történelmi beszélgetés az emberi dolgok bizonytalanságáról, a keresztyéni religio értékeiről. Úgy is nevezték: ez a Világ tüköre. Legkisebb leányát még kiházasította, majd 1634. januárjában pestisben meghalt. A híres-neves kolozsvári Házsongárdi temetőben alussza álmát Szenc, Felvidék szülötte, Nyugat és a magyarhoni protestantizmus oszlopa és fénye. Alstedius német tisztelője ezt írta koszorújára: „Bölcsőmet Magyarország, nászt, s a tudást meg a Német adta nekem, s Erdély őrzi a csontjaimat”.
Sok üzenettel szolgáló élete, munkássága valóban megfényesítette nevét Napnyugat sok országában és városában. Kárpát-hazánkban máig felzengenek míves zsoltársorai a protestáns templomokban és szívekben. Élő és ma is felkiáltójeles, magyar értelmiségi sorssajátosságokat magán viselő életművéből legyen itt az az imádság, ami igencsak közhaszonra, közjóra válna, ha többen ismernék és komolyan is vennék:
Könyörgés a nyelvnek igazán vezérléséért
Mindenható, igaz Isten, őrizd meg gonosztól az én nyelvemet és az én ajkaimat, hogy hamisat ne szóljanak, és ne csalárdkodjanak. Szégyentelen szót és bolond beszédet, amelyek nem illenek keresztyén emberhez, távoztass el éntőlem. Hogy mindenkor meggondoljam azt, hogy te az utolsó napon minden hiábavaló beszédről számot akarsz venni. Segélj meg, Uram, hogy senkit az én ajkaimmal meg ne botránkoztassak, és senkit meg ne szóljak, ítéljek, avagy kárhoztassak, senkit se gyalázzak, se szidalmazzak. Oh, ha zárt vethetnék az én szájamra, és erős pecsétet nyomhatnék az én ajkaimra, hogy azok miatt meg ne essem, és az én nyelvem engem veszedelembe ne vigyen. Adjad, Uram, hogy én magamat az én gyarlóságomban megismerjem és megfeddjem, hogy a te kemény ítéletedbe és büntetésedbe ne essem. Engedd meg ezeket énnékem, oh, örök Isten, a Krisztusért, a te szerelmes Fiadért. Ámen!
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
