Április 12-én Felsőszeliben a parkban levő emlékoszlopnál tartotta a Csemadok helyi szervezete ünnepi megemlékezését a kitelepítésekről. A megnyitóban Renczés Ágoston tolmácsolta Danajka Lajos versét, melyet a kitelepítés 50. évfordulójára írt Baranyai kesergő címmel. Ezután Végh Piroska, a szervezet elnöke beszélt a falut ért embertelen megpróbáltatásokról.
Elmondta, nem elég hangsúlyozni, hogy micsoda kegyetlen módon döntöttek emberek sorsáról. A mátyusföldi színmagyar falut megtépázták, tönkretették. Mint ismeretes, 1947 januárjában -25 oC-os hidegben kényszerítették a családokat elhagyni otthonukat a csehországi munkaszolgálat miatt. A Csehországba kijelölt 548 családból 240-et hurcoltak el, vagyis 1013 személyt. Előzőleg már 138 embert elvittek, így valójában ez a szám 1151-re nőtt.
Április végétől pedig Magyarországra telepítettek 310 családot, összesen 1321 személyt.
A Galántai járásban Felsőszeliből vitték el a legtöbb lakost, országos viszonylatban Tardoskedd szenvedett nagyobb számban a kitelepítéstől, 1271 fővel lett szegényebb.
Az ünnepi szónok végezetül Nagy Béla verséből idézte azt a 32 települést, ahová a szelieket kitelepítették.
A koszorút a Csemadok nevében Renczés Balázs és Mészáros Magdolna helyezte el. A vendégek, Pék László és Szanyi Mária is koszorúztak tiszteletük jeléül. Közben a Rozmaring éneklőcsoport énekelt.
Az ünnepség további része a művelődési házban folyt, ahol Pék László mutatta be legújabb könyvét a Duka-Zólyomi család taksonyi tartózkodásáról, melynek címe: Befogadott menekültekként Taksonyon.
Az emléknap kapcsán nagyon is időszerű a könyv bemutatása, hiszen már a háború alatt is voltak helyzetek, amikor menekülni kellett.
Szanyi Mária a könyv megírásának előzményeiről beszélt, majd a szerző képek segítségével ismertette a Duka-Zólyomi család Taksonyra menekülésének történetét. A képeken sok ismerőst is felleltek a jelenlevők, s nagy figyelemmel hallgatták a tudós-politikus életének fontosabb állomásait, főleg a taksonyi esztendők eseményeit. A gazdag kép- és dokumentumanyag hitelesen mutatta be a szomszéd községben a nagycsalád talpra állását, azt, ahogy a falusiak befogadták és segítették őket. Csodálatra méltó az édesanya családot összetartó igyekezete, hogy minden nehézségből talált kiutat, sosem keseredett el.
A kötet sok új adatot tartalmaz a korszak jobb megismeréséhez, s Duka-Zólyomi Árpád emberi nagysága még jobban kirajzolódik előttünk. Megható és példamutató számunkra, mennyire fontos volt a szülőknek, hogy gyermekeiket magyar iskolába járassák. Vállalták ezért a kényelmetlenséget, a fárasztó utazást.
A könyvbemutató végén Pék László dedikálta munkáját az érdeklődőknek. Végh Piroska gratulált a szerzőnek, megköszönte az értékes előadást és további sikeres alkotómunkát kívánt neki.
(Mészáros Magdolna/Felvidék.ma)
