Az egyházi évnek a húsvét utáni 4. vasárnapját az egész nyugati keresztyénség – a II. Vatikáni Zsinat nyomán a római katolikusok is – Kantáta vasárnapként tartja, kapcsolódva a Zsoltárok Igéjéhez: Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett (98,1). A katolikusok éneke a 21. Zsoltárt idézi: A te la mialode, Signore, nellagrandeassemblea – Téged dicsőítelek Uram a nagy gyülekezetben.
Ez a vasárnap a mennyekbe zengő kantátákkal gyönyörködtet, melyeket a zene protestáns fejedelme, Bach János Sebestyén (1685-1750) szerzett, akkordjai felhatolnak az egekbe, Isten trónusáig.
Egyidejűleg belezendülnek az emberi szívekbe, magasztalásra, Isten apró-személyes, s nagy, történelmi csodatetteinek ámulatára indítva hajdan voltakat, ma élőket, s remélhetőleg a jövő nemzedékeket is.
Azokat, akiknek van fülük a hallásra, és van szívük a hódolásra Isten előtt. Akiknek nem csak az emberi könnyű vagy komolyzene rajongóiként, hanem minden tökéletes alkotás forrásaként Isten csodálatára is önként hajlik a szívük. A lipcsei Tamás templom karnagyaként lett Bach földi 65 éve alatt több, mint 200 egyházi kantáta és közel 30 világi kantáta, magasztaló ének komponistájává. Zenéje – s nem csak kantátái – révén vált sokak szerint az ötödik evangélistává.
A leprakórház harmóniumától a katedrálisokig szól a kantáta-kórus – időtlenül
Főként a nagy fehér doktor, az afrikai Lambaréne leprakórházának alapítója, Albert Schweitzer (1875-1965) volt az, aki Bach műveit mély és zseniális beleérzéssel értelmezte, s játszotta orgonán. Az afrikaiak megsegítésére Bach több európai útján koncertekkel gyűjtötte a pénzt, adományokat. (Még egy kolozsvári ösztöndíjas is segítője lehetett a strassburgi Szent Tamás templomban 1932. tavaszán feleségem édesapjaként, Röhrig Gyula tiszteletes úr, akinek Schweitzer külön képeslapon köszönte meg buzgóságát.)
Őserdei csendes estéin az egyszerű, lábbal pumpált harmóniumon is gyakran játszott Bach-kantátákat, betegjei megnyugtatására, munkatársai pihentetésére, önmaga erősítésére.
Mert a bachi muzsika erre is alkalmas. Terápia azoknak, akik sebeket hordoztak, testi-lelki értelemben.
Zeneterápia azoknak, akik a napi szenvedések gyógyítása után, amit napról-napra végeztek, feloldozás, mennyei kitekintés, egy helyben maradva is égi utazás, audiális istentisztelet a felüdítő forrásvizük.
Bach kantátáival a legkiválóbb teológusok és a festők között
Utóbbi írásaimban többször idéztem Jürgen Moltmann professzort, meg a reformáció óta híres egyetemi városát, lakhelyét, Tübingent. 2018 szeptember-október hónapban különös vállalkozásba kezdtek ott zeneprofesszorok, jeles előadók, s az egész város egyetemi közössége.
Bach életművét újszerű szempontok szerint dolgozták fel és mutatták be. A két hónapos zenei esemény címe ez volt: Bach a teológusok között. Nem csak zenéjét, műveit, hanem énekszövegeit is elemezték. Nem egy előadó a teológusok közé sorolta egyházi ünnepekhez kapcsolódó művei elemzése alapján.
Az istentisztelet és a kultúra sajátos és páratlan egységét vizsgálták műveiben, amelyeknek egyetlen igazi motívuma az Isten magasztalás volt.
Bonhoeffer német mártírteológus 1934 Kantáta vasárnapján a fenti Ige alapján tartott igehirdetésében éppen ezért fogalmazott így: „Bach minden kompozíciója fölé ezt írta: Soli Deo Gloria – Egyedül Istené a dicsőség. Vagy: Jesujuva – Jézus segít. Mintha az ő muzsikája egy folyamatos, megszakítatlan Isten-magasztalás és biztatás lenne. Szemben Beethoven heroikus muzsikájával, ami nem más, mint folyamatos megjelenítése az emberi szenvedésnek és szenvedélyeknek. Ez a magyarázata annak, hogy az istentiszteleten Bachot hallgatunk, és nem Beethovent”.
A 2018. évi Bach újra felfedezését szolgáló két hónapban emlékeztettek arra is, hogy a lipcsei géniusz hallgatásába merülve, Mendelssohn zeneszerző ezt fogalmazta meg: Isten ideje mindig a legjobb idő arra, hogy ahol felhangzik magasztalására a zene, az a hely, helyiség egyszerre templommá szentelődjék.
Schweitzer interpretációkat idézett az egyik előadó, aki lambarénei jellemzésként felidézte a teológus-orvos-orgonaművész telitalálatos mondatát: Bach zenéje egyszerre muzsika, költemény, és festmény. Láthatóvá, hallhatóvá tett istenmagasztalás, mely magával ragadó módon zúg át az emberi érzékek csatornáin át a lelkeken, s felragadja őket, bármilyen állapotban is találja a zenehallgatót. Fel egészen Isten kristálytisztán ragyogó örök trónusáig.
Jeremy Begbie brit teológiai professzor, zongoraművész pedig a protestáns teológiai hatásokat elemezte, amelyek nyomán Bach zenekultúrája a mennyei szférákig emelkedett, és emel, s egyben Bach hatását vázolta fel a teológiára, teológusokra.
Luther és Kálvin szerint minden igazi muzsika, tiszta ének Istenhez visz közelebb.
Kálvin genfi zsoltároskönyve előszavában idézi Augustinust, az egyházatyát: az éneklés ne legyen könnyed, csapongó, hanem legyen benne súly és fenség. Majd a genfi reformátor azzal folytatja, hogy az éneknek, a zsoltárnak és ez érvényes a kantátákra is: „Az emberi szíveket Istennek még forróbban, még szenvedélyesebben buzgó segítségül hívására és dicséretére indítsa és gerjessze föl”.
Luther, Kálvin, Bach, Mendelssohn és a digitális kori Bach-értelmezések mind felmagasztalják a pillanatot, amiben élünk. Örökkévaló Istenünk elé emelik kedélyünket, szívünket. És megtisztítanak a lelketlenség, meg a teljes gépi, és a közkommunikációban dúló kakofóniában a zűrzavartól. Bárcsak erre hangolná fel lelkünket Isten Szentlelke és a minden templomban igényesen muzsikáló kántorok és gyülekezetek szép éneklése. Lényegéhez méltó, felhangoló Kantáta vasárnapot minden keresztyénnek!
Bach 140 kantátáját magyar felirattal lehet hallgatni itt:
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
