Az ukrán vezetés immár számtalan esetben bizonyította, hogy enyhén szólva sem a szavahihető tárgyalópartner mintaképe. Ami náluk fehér, az holnap minden további nélkül lehet fekete, de gyakorlatilag a teljes színskála szóba jöhet lehetőségként. A korrekt hozzáállás tehát esetükben kétségkívül ismeretlen fogalomnak számít, legfeljebb azon lehet vitatkozni, hogy egy adott helyzetben maguktól másítják meg egyik pillanatról a másikra a kimondott szavukat, vagy éppen külső parancsra viselkednek viharban forgó szélkakasként. Legyen szó bármelyik opcióról, egyik sem válik a megítélésük javára.
A lényeg, hogy az ukránoknak fontos az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdése, valamint hogy ez ellen a magyar kormány ne emeljen kifogást, ezért váratlan buzgalommal kijelentették, minden, a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos magyar követelést hajlandók teljesíteni. Erre Olha Stefanishyna ukrán miniszterelnök-helyettes az Ukrajna EU-csatlakozásáról szóló első kormányközi konferencián tett ígéretet.
„Mostantól kezdve őszintén elkötelezettek vagyunk a nemzeti kisebbségek jogai védelmének megerősítését célzó, különösen a magyar fél által felvetett 11 kérdés megoldásának szándéka mellett,
és ennek alapján teljes mértékben végrehajtjuk azokat, valamint folytatjuk a kétoldalú konzultációkat Magyarországgal ebben az irányban” – mondta a miniszterelnök-helyettes. Megjegyezte, hogy Ukrajna kész további lépésekre is a nemzeti kisebbségek jogainak védelmében, „amelyekről a párbeszéd keretében és a Magyarországgal kötött vonatkozó megállapodások alapján, jóhiszeműen, a kölcsönös megértéshez, bizalomhoz és tisztelethez való hozzájárulásként állapodtak meg”.
Csakhogy a jóhiszeműség, bizalom, kölcsönös megértés, csupa olyan fogalom, melyek ukrán szövegkörnyezetben enyhén szólva sem hangzanak meggyőző erővel, s valóban túl szép lett volna mindez ahhoz, hogy igaz legyen.
Új nap virradt, aztán még egy, ami épp elég volt ahhoz, hogy mindezt már lehetetlennek tartsák. S hogy a hirtelen pálfordulást „szalonképessé” tegyék, amúgy ukrán módra arra hivatkoztak, hogy Stefanishyna csak „kényszer” hatására ígérte ezt meg, és Magyarország „egyes követelményei kategorikusan elfogadhatatlanok Ukrajna számára”, s hogy Magyarország „zsarolta” Ukrajnát, és „ultimátumot adott” neki. Mindeközben elismerik, hogy Budapest Kijev érzékenységére való tekintettel többször is módosított a követelményeken. Ezek egy része szimbolikus volt, mint az autonómia szó elhagyása, amelyre az ukránok szerint a Krím miatt volt szükség, de a magyar fél a szavazati joggal nem rendelkező nemzetiségi szószólók Verhovna Radába delegálásától is eltekintett.
Az Ukrainszka Pravda azt írta: a lista fele a magyar nyelvű oktatásra vonatkozik, beleértve a magyar nyelv használatának biztosítását a teljes oktatási folyamatban. Vannak olyan záradékok is, amelyek a kárpátaljai magyarok által történelmileg lakott területek státuszát érintik, melyekkel kapcsolatban az ukránok lényegében megkérdőjelezik a tényt, hogy Kárpátalja egykor Magyarország része volt.
Az ukrán miniszterelnök-helyettes azon állításáról tehát, miszerint őszintén elkötelezett amellett, hogy a magyar fél által felvetett tizenegy problémás kérdést megoldják, két nap után kiderült, hogy „kényszer hatása alatt kimondott” hazugság volt.
Hadja Lahbib, az Európai Unió Tanácsának június 30-ig tartó, féléves elnökségét betöltő Belgium külügyekért és általános ügyekért felelős minisztere korábban kiemelte, a csatlakozási folyamat során Ukrajnának számos fontos reformot kell végrehajtania, különös tekintettel a jogállamiság megerősítésére, az igazságszolgáltatás függetlenségére és a korrupcióellenes harcra.
Jövőbeli tagállamként Ukrajnától az EU elvárja, hogy továbbra is ragaszkodjon az Európai Unióról szóló szerződésben felsorolt értékekhez, nevezetesen az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok, ideértve a kisebbségek jogainak tiszteletben tartásához.
Ezen és további felháborító tények ismeretében biztosak lehetünk abban, hogy mindezek az elvárások teljesítetlenek, az ukrán ígéretek pedig betartatlanok maradnak, és ami még ennél is szomorúbb, hogy ezeket a szépen csengő követelményeket uniós megfogalmazóik sem gondolják komolyan, ahogy más esetekben is erősen szelektív ezek teljesítésének megítélése. Nincs min csodálkozni, hiszen ők maguk sem a részrehajlásmentesség, az igazságosság, a becsületesség megtestesítői, holott ezek velük szemben jogos elvárások lennének.
És még valami: a világ józanabbik, a háborús hisztériától meg nem részegült része a béketárgyalásokat sürgeti, viszont sajnos az is tény, hogy megállapodásra törekedni, egyáltalán tárgyalóasztalhoz ülni csak szavahihető felek részvételével lehet. Márpedig ebben a konfliktusban már annyian és annyit hazudtak, hogy a kölcsönös bizalom sajnos elképzelhetetlen nemcsak Oroszország, vagy a konfliktusban korántsem ártatlan bárány Egyesült Államok, hanem Ukrajna vonatkozásában is.
(NZS/Felvidék.ma)