Karácsonyi vásár Nagyváradon képeken

Most jártam harmadszor Nagyváradon, a karácsonyi vásáron, mely idén november 29-től december 26-ig tartott. A Felvidékről is egyre többen látogatnak ide az utóbbi években. Felfedezték a város szecessziós csodapalotáit.

Várad külső részei meglehetősen vegyes képet mutatnak. Az elmúlt évtizedek várostervezése nem jeleskedett. Ám volt egy rövid korszaka, mely maradandó építészeti emlékekkel gazdagította s az egykori főutcán (Ma: Calea republici – Köztársaság útja) és környékén találhatóak. Az épületek zömét a szecesszió ihlette. Ez volt szinte az utolsó olyan építészeti stílus, mely esztétikai élményt is nyújt. A társasággal, amelyikkel jártam ott, egyetértettünk, ha a funkcionalizmus építészeti sorscsapása néhány évtizeddel korábban kezdi pusztító szereplését, akkor ma Nagyváradon nincs mit megnéznünk. Nem járnának az emberek oda.

Kellemes meglepetés, hogy a váradiak mindmáig használják a régi magyar utcaneveket, de magyar feliratokkal nem találkoztunk. A hivatalos statisztika szerint, a város lakosságának egy negyede magyar. Szlovákok is élnek ott, akik létszáma 400 fölött mozog. A felújított várban kapott helyet a szlovák konzulátus.

Modern épületeket láthatunk az egykori vár környékén, melyeket a Ceaușescu-korszakban emeltek, hogy a várat eltakarják. Ezek azonban nem annyira sivárak, mint más városokban. Ma a várban találhatjuk Szent László szobrát, mely arra emlékeztet bennünket, hogy ő alapította ezt a települést, és itt is volt eltemetve, azonban földi maradványait a török elpusztította. Zolnay László régész-művészettörténész szerint, a zólyomi Pusztavárban hunyt el (1095).

A váradi karácsonyi vásár alkalmából kivilágították épületeik zömét. Néhányat nem sikerült a legszerencsésebben, de a városháza és a Fekete Sas csodálatos hatást gyakorolt. A neten csalogatják is az érdeklődőket, hogy látogassanak el Váradra: „Gyere és élvezd a téli ünnepek varázsát a Nagyváradi Karácsonyi Vásáron! Lesznek finomságokkal teli sátrak, gyermekkori édességek, kézműves ajándékok és maga a Mikulás. Az estéket hagyományos karácsonyi énekek és koncertek színesítik a legjobb művészek előadásában, mesebeli hangulatban, ezernyi elvarázsolt fény alatt.”

A város arculatát épületeivel leginkább ifj. Rimanóczy Kálmán formálta, akinek egész alakos szobra a váradolaszi Szentlélek kiáradás római katolikus plébániatemplom előtt áll (alkotója Alexandru Păsat, 2020). Azért ott, mert végül ebben a templomban temették el Tempfli József püspöknek köszönhetően. Fiatalon, 42 évesen hunyt el, de életműve maradandó része a város arculatának.

Ez a szobor az egykori fő utca sarkán áll, amelyiken ha lefelé indulunk, a Szaniszló utca keresztezi azt, ahol rögtön három sarokházat is megcsodálhatunk. Az egyik az Apolló-palota. Szecessziós stílusban épült 1912-14 között. Tervezője ifj. Rimanóczy és Krausze Tivadar volt. A főutca másik oldalán áll a szecessziós Moskovits Miksa kék színű palotája, mely ifj. Rimanóczy tervei alapján épült (1904-05). Szembe velük áll a Stern-palota, melyet négy neves építész tervezett. Az első tervet Komor Marcell és Jakab Dezső készítették, a másodikat ifj. Rimanóczy és Rendes Vilmos (1904-06 között épült). A jelenlegi épület a két terv alapján készült. A magyar népi varrottasok és ornamentika motívumaival díszítették. Ha a Szaniszló utcán lefelé haladunk, Ady Endre Múzeumához jutunk. Előtte a költő szobra áll 1960 óta.

Visszatérve a fő utcára, a Rimanóczy-palotához érünk, melyet ifj. Rimanóczy édesapja, id. Rimanóczy Kálmán számára tervezett szintén szecessziós stílusban. A 15. sz.-i Ca d’Oro (Aranyház) inspirálta a tervezőt, mely Velence legszebb és legrégebbi gótikus palotája.
Pár lépést teszünk, s a következő utca torkolatában Aurel Lazăr (1872-1930) szobra előtt állunk. Az ügyvéd a Román Nemzeti Párt tagjaként tevékenykedett, egy időben egészségügyi miniszterként dolgozott, majd Várad polgármestere volt (1928-30). Sokat tett a város elrománosításáért. A háta mögötti utca az ő nevét viseli. Abban áll földszintes háza, mely 1940-43 között a román konzulátus otthona volt, miután a város a második bécsi döntés után visszatért.

A szoborral szinte szemben áll az Orsolya-apácák neogótikus temploma és rendháza, mely mai homlokzatát 1858-ban kapta. Az első hat apáca Kassáról érkezett a városba 1772-ben. Ez annak köszönhető, hogy az elszegényedett nemesi származású, kassai születésű Szentzy Istvánnak az apácák sokat segítettek tanulmányai során. Hálából, amikor váradi kanonok lett, rendházat és templomot emelt számukra. A nővérek iskolát tartottak fenn, mely a város legnépszerűbb leánynevelő intézete lett.

Pár lépéssel lejjebb a város legnépszerűbb szobra áll: a Holnaposoké: Ady Endre, Juhász Gyula, Dutka Ákos és Emőd Tamás (alkotója Deák Árpád, 2012). Egy festmény nyomán készült. Egy üres szék is található rajta, s így bárki megörökítheti magát a neves költőkkel, akik már a holnap költészetét kívánták művelni a Pece-parti Párizsban.

Az utca végén még a Poynár-házat bámulhatjuk meg, mely szintén sarokház (1907). Tervezője és kivitelezője a nagyváradi Sztarill Ferenc volt. A közeli EMKE-palotát (ma: Asztória szálló) is ő tervezte, melynek kávéháza kedvenc otthona volt Ady Endrének. Az épületen emléktábla: Ady „Itt ismerte meg halhatatlan múzsáját, Lédát, és ugyanitt alakult meg 1908-ban a Holnap Irodalmi Társaság.“

Ezen a Bémer (ma Ferdinánd) téren áll az Állami Színház épülete. A görög arculatú homlokzaton hat hatalmas jón oszlop tartja a timpanont. Az allegorikus figurák hangsúlyozzák az épület klasszikus jellegét. A bécsi ifj. Ferdinand Fellner és Hermann Helmer tervezték és építették. A kivitelezésben ifj. Rimanóczy is kivette részét. Esti kivilágításában gyönyörködhettünk.

Két színház otthona: a Szigligeti Színházé és a Teatrul Regina Maria (Mária Királyné Színház). A magyar társulat rendezője és művészeti vezetője Novák Eszter, aki 2015 óta dolgozik Váradon. Apja a világhírű Novák Ferenc (Tata), aki idén, augusztus 17-én távozott az élők sorából.
Szigligeti és Mária királyné szobra a téren áll egymás előtt. Az előbbi Margó Ede alkotása (1912). A szobrot 1921-ben máshová helyezték, majd 1937-ben múzeumba került. 1941-ben tették vissza régi helyére. 2023-ban restaurálták.

Innen már csak pár lépést teszünk és a Sebes-Körös partján állunk. Este mentünk és a hatalmas kivilágított városházában gyönyörködhettünk. Az eklektikus stílusú épületet 1902-03-ban emelték. Tornya 50 m magas és azt egykor a tűzoltók is használták. Ki más, mint Rimanóczy Kálmán tervezte.

Átmenve a Szent László-hídon a karácsonyi vásár területén találja magát az ember. Rövid virtuális sétánkat itt be is fejezzük, habár van még bőven látnivaló. Azonban a Fekete Sast, Erdély legreprezentatívabb szecessziós épületét nem hagyhatjuk ki! A már említett Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte, Sztarill Ferenc kivitelezte (1907-08). Adorján Emil jogász és Kurlander Ede finanszírozta e szálloda építését. Volt benne két mozi, bálterem, bank, kaszinó… Ipszilon formájú passzázsa, mely üvegtetővel van fedve, a milánói Galeria Vittorio Emanuele ihlette. Két nagy üvegablakán repülő fekete sas ábrázolását találjuk. Komor és Jakab Pozsony számára is tervezett épületeket.

Érdemes tehát Váradra látogatni, hogy csodálhassuk a magyar szecesszió remekműveit! Minden általam említett épület műemlék.

A 20. sz. elején ez a város úgy tűnik, világvárosi babérokra vágyott és olyan építészetet hozott létre, mely valóban vetekedett számos nagyvárossal, akár Párizzsal is.

Balassa Zoltán felvételei Nagyváradról: