A siker nem csupán tehetség kérdése – kemény munka, kitartás és csapatszellem is kell hozzá. A somorjai vívóklub két versenyzője, Pirk Ákos és Fazekas Árpád ennek élő példái, hiszen egyetemi tanulmányaik mellett is folyamatosan bizonyítják rátermettségüket a páston. Az elmúlt esztendőben nyújtott kiemelkedő teljesítményük elismeréseként 2024-ben ismét elnyerték Somorja város legjobb csapatának díját, immár negyedik alkalommal.
A velük készült interjú során beszéltek többek között arról, hogy miképp alakult ki náluk a vívás iránti szenvedély, milyen szerepet játszott a kitartás és a csapatszellem a pályafutásuk során, valamint arról is, hogy milyen ambiciózus célokat tűztek ki maguk elé a nemzetközi porondon, akár egy későbbi olimpiai szereplés lehetőségét is szem előtt tartva.
Mikor és hogyan kezdtetek el vívni? Mi inspirált, hogy ezt a sportot válasszátok?
Pirk Ákos: Nekem az egész családom vívott. Az édesapám, az ő két testvére, illetve a nővérem is. Édesanyám is kötődik a sportvilághoz, ő régen kosarazott. Nyilván, mint a legtöbb gyermek, én is a futballal ismerkedtem meg először, majd ötéves koromban váltottam vívásra, tehát már lassan tizenöt éve űzöm ezt a sportot. A családom mindig segít és támogat. Ők egy támpontot jelentenek a számomra, mivel megmutatják, hogy hova lehet eljutni.
Fazekas Árpád: Én az első vagyok a családomból, aki ezt a sportágat választotta. Gyermekkoromban, az oviban én is a futballal ismerkedtem meg először. Később az édesapám megkérdezte tőlem, hogy nem szeretnék-e sportágat váltani. Mivel az óvodában többen is a vívás felé fordultak, így megpróbálkoztam vele én is. Én valamivel – körülbelül egy évvel – később kezdtem el vívni, mint Ákos.
A somorjai vívóklub tagjai (Fotó: A somorjai vívóklub archívuma)
A csapateredményeket tekintve, az eddigi eredmények között nagyon sok szép helyezés található. Az elmúlt évekre visszamenőleg melyik versenyeredményetekre vagytok a legbüszkébbek, és miért?
Pirk Ákos: Az utóbbi két évben eredményileg a 2023-as taskenti junior világkupán lett a legjobb helyezésünk, ott másodikok lettünk, viszont az egyes versenyek nehézségét figyelembe véve, szerintem a 2024-es sadabelli junior világkupa sikerült a legjobban, ugyanis tizennégy ország tizennégy csapatából a negyedik helyet sikerült megszereznünk.
Fazekas Árpád: Egyetértek Ákossal. Az utóbbi két évben a sadabelli negyedik hely volt az egyik legjobb eredményünk, ugyanis egy Európán belüli versenyen óriási nagy eredmény, ha egy csapat a legjobb négyben végez. De ha nem csupán az utolsó két esztendőt nézzük, akkor korábban Sao Paulóban sikerült megnyernünk a világkupát, de nagyon jó eredményt értünk el például 2022-ben Dubajban is, ugyanis ott a világbajnokságon lettünk hetedikek.
A somorjai gálán (Fotó: A somorjai vívóklub archívuma)
Árpi, te lettél Somorja város legjobb U20-as sportolója a tavalyi esztendőben. Milyen érzés volt ezt a címet begyűjteni?
Fazekas Árpád: Nagyon örültem ennek a sikernek! Ha jól emlékszem, korábban ötször voltam jelölve erre a díjra, és a korom miatt most volt az utolsó esélyem, hogy nyerjek. Voltam már korábban harmadik és második is, de most sikerült először elhódítanom az első helyet. A jelöltek között nagyon jó sportolók voltak, akik szintén nagyszerű eredményeket értek el a tavalyi évben. Ők is ugyanúgy megérdemelték volna a díjat, ennek tükrében pedig óriási megtiszteltetés, hogy én lehetettem a város legjobb U20-as sportolója.
Ákos, te hogyan élted meg a somorjai vívóklub csapatának a díjazását?
Pirk Ákos: Nagyon sokat tettünk azért, hogy ott legyünk a világranglista legjobb nyolc csapata között, vagy annak környékén. Ez volt a negyedik alkalom, hogy sikerült megnyernünk ezt a díjat. Köszönjük a városnak is a bizalmat. Én nagyon büszke vagyok arra, hogy Somorja jó hírnevét tudjuk öregbíteni a városban működő sportklubok mellett.
Fazekas Árpád (Fotó: A somorjai vívóklub archívuma)
A somorjai vívóklub sikereihez hogyan járul hozzá a ti összetartásotok és a csapatszellem?
Pirk Ákos: Amikor körülbelül tízévesek lehettünk, mi felnéztünk a nagyobbakra. Nekik nagyon sok jó eredményük volt. Mindig olyanok akartunk lenni, mint ők. Próbáltuk utánozni őket. Bízom benne, hogy a tőlünk fiatalabbak is ugyanígy felnéznek ránk. Úgy gondolom, hogy az edzések és az eredmények szempontjából már sokat letettünk az asztalra. A mi csapatunk nagyon sokat edz. A szabadidőnk nagyon kevés. Áldozatokat kellett hoznunk, amelyek szerintem teljes mértékben kifizetődtek. Így utólag egy kicsit sem bánom, hogy nem tudtam elmenni szórakozni a barátaimmal, ugyanis a vívás számomra fontosabb volt.
Fazekas Árpád: Úgy gondolom, hogy az edzések szempontjából a kisebbek tényleg példát vehetnek rólunk, hiszen rengeteg szabadidőt áldoztunk fel ezért, amit kevesen tettek volna meg. A vívásban nagyon fontos a csapatszellem. Kell az a csapattárs, aki támogat és felhúz. Szükséges egymással edzeni, ugyanis ha magában van az edzésteremben az ember, akkor nem tud teljes erőbedobással gyakorolni. A vívás nem olyan sport, mint például az úszás vagy a futás, bár ott is vannak csapattársak, akik visznek előre, viszont edzés szempontjából a vívásban a csapattársak jobban függenek egymástól. Ott az edzésen kell egy társ, aki ott van melletted, és segít abban is, hogy minél jobb eredményeket érjetek el együtt.
A sportolás mellett mindketten főiskolára is jártok. Hogyan osztjátok be az időtöket a tanulás és a vívás között, továbbá mit szeretnétek elérni az idei, valamint következő években mind egyéni, mind pedig csapatszinten?
Fazekas Árpád: Én fizioterapeutának készülök, és már az év elejétől a sportolók számára előírt individuális tanterv szerint tanulok, így többet hiányozhatok az egyes előadásokról. Az előadók ezt figyelembe veszik, és nagyon segítőkészek, ugyanis a versenyek a világ számos pontján kerülnek megrendezésre, s van, hogy akár egy hétig sem tudok iskolába járni. Számomra ez nagy segítség, hogy van ilyen lehetőség, hogy pótolhassam a hiányzó órákat.
A vívást tekintve mindketten kinőttünk a junior kategóriából, most már a felnőtt, illetve az U23-as versenyeket járjuk. A felnőtt versenyek óriási ugrásnak számítanak a junior versenyek után, ugyanis sokkal nagyobb a konkurencia, és jóval több az induló. Az elsőéves szenioroknak kezdetben nagyon nehéz jó eredményt elérniük. Persze, akadnak kivételek is. Véleményem szerint a 2025-ös évre a legfőbb cél az lenne, hogy az idei U-23-as versenyekre – az Európa-kupákra és az Európa-bajnokságra – kellőképpen felkészüljünk.
Pirk Ákos: Én szintén Pozsonyban tanulok, egy másik egyetem építészeti szakán. Tőlem a főiskola most nagyon sok időt elvesz, de próbálom úgy beosztani az időmet, hogy én is jól tudjak teljesíteni mind a főiskolán, mind pedig az edzéseken. Szerintem úgy nem érdemes edzeni, hogy nem teszünk bele mindent. Ugyanolyan könnyen lehet rosszul is csinálni, mint ha beleadnék mindent, mivel ugyanannyi energiába telik. Az én legfőbb célom most az, hogy egyenlően be tudjam osztani a tanulmányaimat a sportolás mellett. Mindemellett pedig a kisebbeket is szeretném támogatni, mivel számomra is nagy motivációként hatott, amikor megjelent az edzésteremben egy idősebb vívó, akire korábban felnéztem.
Pirk Ákos (jobbra) (Fotó: A somorjai vívóklub archívuma)
Az olimpiai szereplés minden sportoló álma. Ti is álmodoztok arról, hogy egyszer ott álltok az ötkarikás játékokon? Miként tervezitek elérni ezt a célt, és milyen lépések vezethetnek oda?
Fazekas Árpád: Ha a következő tíz évben gondolkodunk, az két olimpiai ciklusnak felel meg. Már nálunk is sokat beszélnek az ötkarikás játékokról. Az olimpia tényleg minden sportoló álma. A legfőbb nehézség ebben az, hogy a vívás tekintetében Európán belül a legnehezebb a kvalifikáció. A többi kontinensről – akár Afrikából vagy Amerikából – sokkal könnyebb a kijutás. Világviszonylatban Európából a legnehezebb kijutni, ez az egyes válogatottak színvonalából adódik. Viszont minden egy versenyen dől el, amit meg kellene nyerni, de azon a tornán minden csapatnak nyitott a lehetőség. Az olimpiai szereplés az egyik legnagyobb célom és álmom.
Pirk Ákos: Én is így vagyok ezzel. Nekem is az az egyik legnagyobb álmom, hogy egyszer egy ötkarikás játékokon részt vegyek. Semmi sem kizárt, bár ez a jövő kérdése. A főiskola után lehet, hogy visszatérek és teljes erőbedobással fogom folytatni a vívást, de az is lehet, hogy nem. Ezt még nem tudom konkrétan kijelenti. A vívás azonban nagyon sokat jelent nekem.
Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
