Tíz brit tudósból, tizenegy azt állítja, hogy a hagyományok nagyon fontosak az egyes nemzetek szokásainak, kultúrájuknak a megőrzése szempontjából. Nekik ilyen a híres ötórai tea, vagy az angol gyep, amit köztudottan csak öntözni, nyírni, öntözni, nyírni kell, száz éven keresztül, hogy olyan csodálatosan szép, és zöld legyen, Nincs ez másképpen az egyetemes magyar kultúrával, hagyományokkal és ezen belül is a Palócföldön élő szokásokkal sem, aminek szerves része, immár több évtizede, hogy ha farsang utolsó hétvégéje, akkor színházi előadás az ipolynyéki Csemadok alapszervezet mellett működő, Mics Károly Színjátszó Csoport előadásában.
Hogy a farsangnak ez e a legvidámabb temetése a Felvidéken , azt nem tudjuk biztosan, de hogy ilyen vidám ,,halotti tor „ kevés helyen van, az biztos. Az elmúlt években már megszokhattuk, hogy az egykoron egyetlen hétvégére (két napra) korlátozódott előadások számát a vezetőség néhány éve, már egy pénteki előadással is bővítette, azonban elgondolkodtató, hogy a folyamatosan növekvő igények, már ezt is túlnőtték. Túltoltuk , na!
A három nap alatt, mintegy 1200 néző által megtekintett darabok, immár kinőtték a befogadói kapacitást, így a jövőben azon kell gondolkodnia a szervezőknek, vajon a jelenlegi előadások számát hogyan lehetne kibővíteni két hétvégi, akár 5 vagy 6 bemutatóra.
Na, de ez a jövő. Maradjunk a jelenben, hogy kicsit bemutassuk, idén mit is főztek a világot jelentő deszkák tragédiáinak boszorkánykonyhájában a nyéki amatőrök, akik a profikat is utolérték játékukkal ezen a hétvégén, amikor is Nóti Károly A nyitott ablak című két felvonásos vígjátékát tűzték műsorukra.
(Fotó: Hrubík Béla)
Én ugyan, az elmúlt évekhez hasonlóan, színi kritikát írnék most, ha kellene, vagy szándékomban állna egyáltalán megkritizálni ezt az előadást, de a gyakorlat azt mutatja, hogy erre egyáltalán nincs lehetőségem, sem szándékom. Nemcsak a fergeteges, és a falusi amatőr színjátszásnak minden fortélyát és trükkjét felvonultató parádés, lehengerlő, és a rekeszizmokat alaposan megdolgoztató előadás miatt, hanem azért, mert ezek a drága gyerekek és felnőttek, olyannyira közel állnak a szívünkhöz, szívemhez, hogy csak szuperlatívuszokban tudunk róluk beszélni.
A darab egy kisvárosban játszódik, ahová a helyi polgármester által építtetett kaszárnyába bekvártélyozták magukat a katonák, egy egész századdal. Mindez magában hordozza a veszélyét a helyi, eladó sorban lévő szépséges leányok, és a katonák közötti szerelmek fellángolásához, ami egyben a cselekmény bonyolításában is igen jelentős szerepet tölt be. A helyi polgármester , (Szuma Tamás) akit csak egyszerűen Lajosnak becéz a neje, mint kiderül azért, mert így hívják,(Baráth Petra) nem nézi jó szemmel , hogy a falu lakosságának a létszáma, a katonák beköltözése óta, rohamosan növekszik. Főleg a leányanyák által megszült, és a helyi anyakönyvi hivatalba bejelentett gyerekek miatt. A nyári melegben nyitva felejtett ablakok, és az azokon, az eltávozásuk idején ki-, és beugráló katonák számával arányosan nő a megszületett gyerekek létszáma is, ami az idei évben kettőről nyolcvanhatra emelkedett, ami valljuk be, a mai szűkebb és ínségesebb időkben is jól jönne egy-egy település felélesztése szempontjából.
A polgármesteréknél szolgáló cseléd, Erzsi (Szabó Laura) is visszatér, hogy ismét jókat főzzön a konyhában, a polgármester megelégedésére, aki azonban a cseléd erényeit emlegetve és féltve nem tudja, hogy Erzsi szintén növelte időközben a gyermekek létszámát az anyakönyvben. Az ablakon beugró, és a gyermekvállalást elkövető Károly közlegény (Rados Tamás) aki az előző évekhez méltóan kiváló alakítást nyújtott most is. Egyike az ablakon beugró ismeretlen apáknak, aki a gyermekvállalás terhétől megszabadulva , beleszeret Marcsába, a polgármesterék másik cselédjébe (Medve Sztella), a baka barátjával, az esendő és naiv figurát kiváló érzékkel, fantasztikus egyéni, mellékszereplői alakítást hozó Novotnival (Fekete Dániel) keverik folyamatosan a kártyát. Amit félre lehet érteni, azt meg is kombinálják egy-egy adag humorbonbonnal, ami helyenként és időnként már nevetőgörcsök formájában ütközik ki a nagyérdemű közönségen, és hullámzik végig a tömött sorokon.
(Fotó: Hrubík Béla)
Tamássí hadnagy ( Pobori Mátyás), aki titokban udvarolgat a polgármester leányának, Pirinek, (J.Takács Ágnes) , folyamatosan megfedés alatt áll a század őrnagyától (Bugyi Karcsi), akit viszont a helyi polgármester egzecíroztat folyamatosan, a leányanyákat, és a falusi Veszta szüzeket megrontó, ismeretlen katonák általi gyermekvállalások miatt.
Az alakítások egyenként, és tömegesen együtt is alkalmasak a nevetőgörcsök helyenkénti kialakulására, ami a darab folyásával egyenes arányban fokozódik és eléri az első felvonás zárása előtti csúcspontot, majd a darab vége felé egyenesen a hegycsúcs tetejére is magéval visz minket.
A mellékszerepek, mint Jolán, az orfeumi művésznő (Klukon Enikő) Tamássi hadnagy egykori kedvese, valamint Kovácsné (Fekete Zsóka), aki külföldi munkavállalása miatt, közel tíz év után tér vissza egykori káprázatos alakításainak helyszínére (Muskátlis ablakok, Huszárkisasszony, Naftalin ) vagy a debütáló, Madár írnok kisasszony, éljen!(Baráth Viktória) és a kissé maga is idegbeteget alakító Ezredorvos, olyan apró kis humor morzsákat hagynak maguk után szétszórva a színpadon, melyek egyenként is felcsipegetve, de egyben felszedve is emelik az előadás fényét és vidámságát.
(Fotó: Hrubík Béla)
A darabot , annak fergeteges hömpölygését és hullámzását, mely alaposan próbára teszi az ember rekeszizmait, tüzetesen leírni, átadni nem lehet, és teljesen fölösleges is. Meg kell nézni.
Ez egy mélabú, szomorúság, és depresszió elleni, orvosok által is felírható áfium!
A rendező, Balík Judit, aki ebben az évben, immár kerek húsz éve , hogy átvette a rendezői feladatokat, a 2005-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt Mics Károly után, ismét olyat alkotott, amit fel lehet és fel is kell tenni a polcra, a nevezetes rendezések közé.
Nem véletlen, hogy ebben az esztendőben Balík Judit , a Csemadok Országos Tanácsa által megtartott, magyar kultúra napi ünnepi megemlékezés alkalmából, Galántán vehette át életműdíjként a Csemadok Közművelődési Díját, mely az egyik legrangosabb kitüntetés, a felvidéki magyar kultúra napszámosainak elismerésére.
A darab a megszokott színvonalon és minőségben nem jöhetett volna létre Nagy Teréz súgó, Illés Péter hangtechnikus, Baráth József világosító, valamint Kušický Ottó, Pobori Sándor és Csáki József közreműködése nélkül.
A darab zenei betétei, kellemessé, lágyabbá és simogatóbbá tették az egész játék összképét, melyben
így utólag keresve a főszerepet, rájöhetünk, hogy tulajdonképpen a társulat minden tagja egy nagy főszereplő volt a maga nemében, hiszen nagyot alakítottak minden másodpercében a klasszikus, népszínművek kategóriájába sorolható vígjátékban.
A darab érdekessége, hogy talán első ízben jött létre kettős, anya –lánya (Baráth Petra és Viktória) és anya-fia (Fekete Zsóka és Dániel) szereposztás, ami jelzi, hogy a következő generáció itt kopog az ajtón. Mit kopog? Rendesen berúgták azt!
(Fotó: Hrubík Béla)
Külön öröm volt számunkra, hogy jelenlétével megtisztelte az előadást Magyarország Kormánya Nemzetpolitika Államtitkárságának, Felvidékért felelős főosztályvezetője, Tóth László és kedves felesége, valamint Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke is feleségével az oldalán, ami jelzi, talán tényleg eljött a beharangozott korszakváltásnak az ideje, hiszen ilyen rangos vendégek, még nem nagyon adták egymásnak a helyi kultúra fellegvárának kilincsét az elmúlt évtizedekben.
Az előadáshoz gratulálunk az egész csapatnak, maradéktalanul, és reméljük, nem, kívánjuk, hogy még nagyon sok ilyen remek percet, szórakozást, kikapcsolódást szerezzenek a műkedvelő, magyar közönségnek. Na, most lehet temetni a farsangot. Függöny!
Hrubík Béla/Felvidék.ma
