Nem először örvendezteti meg a fotóművészetet kedvelő nagyközönséget csodás felvételeiből készült összeállítással az ipolysági Pásztor Péter. A reprezentatív válogatás ezúttal az Ipolysági Városi Könyvtárban került bemutatásra, hogy szívet-lelket melengetően tárjon elénk lényegében hétköznapinak tűnő szépségeket, melyekbe belebotlunk jártunkban-keltünkben, a legtöbbször azonban nem nyílik rájuk a szemünk.
Péter azonban a munkája, a rendezvények, események megörökítése és az ezekről szóló tudósítás mellett szenvedélyesen járja a természetet, a környező és távolabbi vidékeket, városokat, hogy ott megörökítsen mindent, ami szép: virágot, tájat, épített örökséget, városképeket, hegyeket, völgyeket, templomokat, kálváriát, történelmi épületeket, apróbb-nagyobb csodákat.
Fényképei nyomán a szépségnek és az értékeknek olyan kincstára, lencsevégre kapott és ezáltal megörökített gyűjteménye alakult ki, mely páratlan a maga nemében.
Hogy mindezt a fotózás iránti szenvedélyből, a szép megragadásának vágyától hajtva, vagy egyfajta krónikási küldetésből teszi, nem tudni, valószínűleg mindegyik tényező közrejátszik nála. A végzettségét tekintve magyar–történelem szakos, ám több mint egy évtizede a Felvidék.ma és a Honti Lapok szerkesztőjeként dolgozó kollégánk szenvedélyesen szereti a Felvidéket és az anyaországot, nem vágyik egzotikus tájakra, ez az ő lételeme, itt örökít meg mindent, ami arra érdemes, legyen az ideig-óráig tartó múlékony szépség, vagy viharos századok tanúja.
A szemet gyönyörködtető tájak, az értékek, a történelmi épületek vonzzák, nem készít nyomasztó szociofotókat, nem a szomorút, a lehangolót, s nem is a múló talmi szenzációt örökíti meg, talán mert úgy érzi, hogy úgyis oly sok nyomorúság, elkeserítő, kiábrándító valóság vesz körül minket, s hogy közönsége hozzá hasonlóan a vigasztaló, lélekemelő, szemet gyönyörködtető szépségre vágyik.
S aki erre magától még nem ébredt rá, azt megtanítja felfedezni, meglátni a szépet, a szemünk előtt feltárulkozó, vagy épp rejtőzködő csodát, mert tudja, hogy a mai embernek ebben a rohanó, egyre inkább eldurvuló világban erre van a legnagyobb szüksége: lelket és ezáltal a testet is gyógyító, nemesítő harmóniára, az arra való gyermeki rácsodálkozásra.
Akiben az erre való képesség megvan, az ember marad az embertelenségben is, ahogyan Péterünk is megőrizte lelkében a szépre, nemesre vágyó, arra őszintén, lelkesen rácsodálkozó gyermeket.
Kívánjuk Neki és önző módon magunknak is, hogy ez a képessége és ez a szenvedélye még sokáig megmaradjon, mindannyiunk lelki épülésére és örömére. Ipolyságon jártukban tehát ne mulasszák el, térjenek be a városi könyvtárba és tekintsék meg a június végéig tartó kiállítást!
NZS/Felvidék.ma
