Minden korosztály bekapcsolódhatott Losonc város polgármestere, Alexandra Pivková által idén is Szabó grafikája Losonc – Szabó Gyula festőművész munkásságára emlékezve címmel meghirdetett szlovákiai és nemzetközi képzőművészeti versenybe grafikai alkotásokkal. Az immár 26. évfolyamánál tartó verseny témája ezúttal „Az erdő“ volt.
Szakmai zsűri értékelte a beérkezett több mint 270 pályamunkát, és legjobbakból összeállított kiállítást június végéig tekinthették meg az érdeklődők a losonci városi múzeumban.
A 6. kategóriában Tóth Abigail, a gútai Közös Iparművészeti Középiskola másodikos diákja „A Teremtő keze“ című linóleumnyomatával a harmadik helyen végzett a nemzetközi megmérettetésen.
Az Ipolynyéken élő Tóth Abigaillal készült az alábbi interjú.
(Fotó: Tóth Abigail archívum)
Abigail, kérnék egy rövid bemutatkozást.
A szüleim 4 gyermeke közül én vagyok az első, 2008. május 6-án láttam meg a napvilágot Ipolynyéken. Ide jártam a Balassi Bálint Alapiskolába. Máig is itt lakom a szüleimmel, egy húgommal és kettő öcsémmel. Az egész családom szereti a művészeteket, zenét, képzőművészetet, verseket, én sem vagyok kivétel. Zeneiskola alapszintjét végigjártam, azaz 8 évfolyamot, énekeltem. A képzőművészethez még inkább húz a szívem, majdnem minden formáját gyakorlom. Szeretek festeni, rajzolni digitálisan és tradicionálisan is, és a térbeli képzőművészettől sem tartok.
Akkor nem volt nehéz az iskolaválasztás?
Amikor középiskola választására került a sor, mindenféleképp magyarul szerettem volna továbbtanulni, és szakkal és érettségivel végezni. Így, amikor hallottam, hogy ez az iskola megfelel az elvárásaimnak, és művészetet is lehet itt tanulni, tudtam, hogy ide szeretnék menni. A tervező grafikus szakon tanulok, kiváló tanulmányi eredményekkel.
(Fotó: Tóth Abigail archívum)
Mióta érdekel a képzőművészet?
Ahogyan megtanultam ülni, már édesanyám az ölében tartva rajzolgatott velem, óvodás koromban is szívesebben rajzoltam vagy színeztem mint játszottam, szóval nagyon régóta megragadott a rajzolás. Komolyabban 12 éves korom óta rajzolok, akkor kezdtem el technikákat, módszereket elsajátítani, és azóta próbálom kifejezni magam a művészet segítségével. Középiskolai tanulmányaim megkezdésével a szaktanáraim is segítenek nekem megismerni, hogyan működik a művészet. Mostanában egyre inkább szeretek épületeket és technikai rajzokat rajzolni, szerkeszteni.
(Fotó: Tóth Abigail archívum)
A „Szabó grafikája“ nemzetközi képzőművészeti verseny témája az erdő volt. Mi ihletett meg ebben?
Nagyon inspirált a verseny témája: az erdő. Imádom az erdőt, és imádok hosszú sétákat tenni benne, különösen egyedül, így azonnal tudtam, hogy részt kell vennem ezen. A művemmel meg akartam mutatni az erdő fontosságát, az ember és az erdő közötti kapcsolatot. A természetben minden összefügg, fák és állatok nélkül mi sem léteznénk. A tenyerünkben a kis vonalak egészen olyanok mint a fák ágai, az ujjlenyomatunk ugyanolyan egyedi mint a fák évgyűrűi. A vonalvezetéssel igyekeztem megmutatni, hogy az erdő törékeny, színkontraszttal pedig az erdő hangulatát akartam átadni.
Bodzsár Gyula/Felvidék.ma
